A huszonegyedik század emberét harsány jelszavak ölelik körül: diéták, villámböjtök, életmódváltások, programok, amelyek gyors eredményt ígérnek, de gyakran a szív mélyebb sebeit nem érintik. A reklámok csillogó szavai között sokan keresik az élet teljességét, a gyógyulást, a megújulást, és bár a mérleg mutatója olykor megmozdul, a lélek gyakran változatlanul sebzett marad. A Biblia azonban egészen másról beszél. A Szentírás nem a test sanyargatására, nem a divatos külsőségekre, hanem az egész emberre tekint, a böjt nem csupán önmegtartóztatás, hanem isteni gyógyító érintés, ami egyszerre formálja a testet és gyógyítja a lelket.
Az engedelmesség titka
Ha visszalépünk a Szentírás kezdetére, már az Éden kertjében felsejlik a böjt titka. Isten parancsa így hangzott, „A kert minden fájáról szabadon ehetsz, de a jó és a rossz tudásának fájáról nem ehetsz,” (1Móz 2,16b–17a). Ez a tiltás nem pusztán korlátozás volt, hanem az első „szent böjt”, engedelmességre hívás arra, hogy az ember felismerje, nem az étel az élet forrása, hanem az Isten szava. A böjt tehát már az őskertben ott rejlik mint az engedelmesség útja. Az engedetlenség hozta a betegséget, a halált és a bűn romlottságát. A böjt, az ételtől való tartózkodás viszont az Istenhez való hűség jeleként a gyógyulás kapuja lehetett volna.
Ez a gondolat vonul végig a Szentíráson: a böjt nem önmagáért van, hanem az isteni közelségre való nyitottság kifejezése. Amikor Mózes negyven nap és negyven éjjel nem evett és nem ivott a Sínai-hegyen, nem önsanyargatásról volt szó, hanem olyan lelki felemelkedésről, amelyben a test is részes lett. Isten jelenléte tartotta életben, és ebből a szent együttlétből született meg a törvény, az isteni rend és gyógyító igazság, amely egész Izráel közösségét formálta, s ad iránymutatást mind a mai napig mindnyájunknak. „Mózes negyven nap és negyven éjjel volt ott az Úrnál. Kenyeret nem evett, vizet sem ivott. És felírta a táblákra a szövetség igéit, a tíz igét.”. (2Móz 34,28)
A gyógyulás hajnala
A böjt igazi arcát Ézsaiás próféta mutatja meg, amikor Isten szava által így kiált: „Nekem az olyan böjt tetszik, amikor leoldod a jogtalanul fölrakott bilincseket, kibontod a járom köteleit, szabadon bocsátod az elnyomottakat, és összetörsz minden jármot! Oszd meg kenyeredet az éhezővel, vidd be házadba a szegény hajléktalant, ha meztelen embert látsz, ruházd fel, és ne zárkózz el testvéred elől! Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az Úr dicsősége lesz mögötted.” (Ézs 58,6-8). Itt hangzik el a böjt nagy ígérete; nemcsak lelki, hanem testi gyógyulás is fakad belőle. Az eredeti héber szöveg valóságos testi sebek gyógyulását is jelenti, miközben lelki helyreállást is magában hordoz. A böjt tehát nem csupán elvont vallásos tett, hanem az élet teljességére ható gyógyító erő. A hajnal képe különösen megragadó,
hirdetésa sötétség hosszú órái után egyszerre felragyog a fény, s a testben, lélekben sebzett ember új reménységgel kel fel.
A test egészsége a hűségből fakad
Dániel könyvében olvassuk, hogy a babiloni udvar ifjai közül néhányan, köztük Dániel, elhatározták, hogy nem szennyezik be magukat a király ételével és borával. Csak zöldséget ettek és vizet ittak. „Tíz nap múlva szebbnek látszottak, és kövérebbek voltak azoknál az ifjaknál, akik a király ételéből ettek.” (Dán 1,15). Ez nem pusztán testi változás, hanem Isten áldásának jele volt, a hűség, az önmegtartóztatás testi erőt, egészséget, szépséget adott. A részleges böjt itt kézzelfogható gyógyító erőt hordoz.
Később Dániel három hétig böjtölt, nem evett ízletes ételt, nem ivott bort, és nem kente magát olajjal. „Azokban a napokban én, Dániel, gyászoltam három egész héten át. Ízletes ételt nem ettem, húst és bort nem vettem a számba, olajjal sem kentem meg magamat, míg el nem telt a három hét.” (Dán 10,2–3). Testileg kimerült, de Isten angyala megérintette, és így szólította meg, „Ne félj te, akit az Isten kedvel! Békesség neked! Légy erős, légy erős!” (Dán 10,19b). A böjt testileg meggyengítette, de Isten érintése megerősítette.
A lelki gyógyulás és testi helyreállás itt kéz a kézben jár. „Mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős.” (2Kor 12,10b)
Az elcsüggedt lélek erősítése
Illés története szívszorító. A Kármel-hegyi nagy győzelem után, amikor az Úr tűzzel válaszolt imádságára, a próféta mégis elcsüggedt és a pusztába menekült. „Elég most már, Uram! Vedd el az életemet” – kiáltotta (1Kir 19,4b). Böjtben, étel nélkül feküdt a rekettyebokor alatt, de az Úr angyala kétszer is megérintette, kenyeret és vizet adott neki, és így szólt: „Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted!” (1Kir 19,7). Illés negyven nap és negyven éjjel ment ezen az ételen erősödve egészen Isten hegyéig. Ez a történet a testi és lelki gyógyulás mély képe. A böjt idején az ember gyenge, de Isten érintése megerősíti, és új reménnyel tölti el. „Ő fölkelt, evett és ivott, majd annak az ételnek az erejével ment negyven nap és negyven éjjel az Isten hegyéig, a Hórebig.” (1Kir 19,8)
Fotó: Dreamstime.com
A közösségi böjt ereje
A böjt sohasem csupán magánügy. Jónás könyvében Ninive népe, amikor meghallotta a próféta ítélethirdetését, bűnbánatot tartott. „Ninive lakosai azonban hittek Istennek, böjtöt hirdettek, és zsákruhát öltött a város apraja-nagyja.” (Jón 3,5). Isten látta megtérésüket, és megkegyelmezett. Ez nemcsak lelki gyógyulás volt, egy egész város megmenekült a pusztulástól.
Izráel népe szintén sokszor böjtölt, gyászban, bűnbánatban, vagy éppen háború előtt, hogy Isten szabadítását kérje. A Bírák könyvében olvassuk, „Böjtöltek azon a napon egész estig, és égőáldozatokat meg békeáldozatokat mutattak be az Úr színe előtt.” (Bír 20,26b) A közösség böjtje erőt adott a továbblépéshez, gyógyulást a veszteség sebeire, és szabadulást az ellenség kezéből.
Az Úr Jézus tanítása
Az Újszövetségben Jézus maga negyven napig böjtölt a pusztában (Mt 4,2). Ez a böjt nem csupán próbatétel volt, hanem felkészülés a szolgálatra, lelki erőgyűjtés a küldetéshez. Jézus tanította is: „Amikor pedig böjtöltök, ne nézzetek komoran, mint a képmutatók… Te pedig, ha böjtölsz, kend meg a fejedet, és mosd meg az arcodat, hogy böjtölésedet ne az emberek lássák, hanem Atyád, aki rejtve van; a te Atyád pedig, aki látja, ami titokban történik, megjutalmaz téged.” (Mt 6,16–18). A böjt itt bensőséges kapcsolat Istennel, amely gyógyítja a lélek titkos sebeit. Egy helyen Jézus kifejezetten a szabadulással köti össze: „Ez a fajta semmivel sem űzhető ki, csak imádsággal.” (Mk 9,29b). A démoni megkötözöttség, a lelki betegségek, a sötétség hatalmai ellen a böjt és az imádság hoz gyógyulást.
A személyes út
Amikor visszatekintek az elmúlt nyolc hónapra, szívem megtelik hálával. Egy olyan útra léptem, amely eleinte félelmetesnek tűnt, lemondásokról, önmegtagadásról, kitartásról szólt. De minden nap imádsággal indult, és minden falatban ott volt a tudat, nem vagyok egyedül. Körülölelt a feleségem, aki szívemnek csendes erőtere, aki nemcsak társ az úton, hanem oltalom, hűséges tükör és gyógyító jelenlét. Mint a hajnal fénye az éjszaka után, úgy ragyog a hitvesi szeretet a küzdelmek között. Erőt ad, amikor lankad a lélek, vigaszt nyújt, amikor könnyek hullanak, és mosollyal pecsételi meg a gyógyulás minden lépését. A feleség nem csupán társ, hanem Isten ajándéka. A minden, aki a férj mellett áll, kézen fogva, imádságban hordozva, s akinek szeretete által a gyógyulás útja teljessé válik.
Aztán magához zárt a család szeretete. A legfontosabb, hogy az Úr kegyelme megtartott. És a csoda lassan kibontakozott, a kilók olvadtak, a test könnyebb lett, a szív szabadabb.
Ma már harminckét kilogrammal könnyebb vagyok, de ennél sokkal többet nyertem: lelki gyógyulást, békességet, örömet.
A böjt számomra nem pusztán diéta volt, hanem hajnalhasadás. A sötét éjszaka után felragyogott a fény, a félelmek eloszlottak, a test gyengesége erővé vált, a szív sebeire gyógyító balzsam hullott. Ahogy Ézsaiás írta, hamar behegedt a sebem. És ahogy Illés angyali érintést kapott, úgy éreztem én is, az Úr megérintett, és azt mondta, „Kelj föl, egyél, mert erőd felett való út áll előtted!” Ez az út ma is tart és folytatódik, amelyet már nem félelemmel, hanem hittel és reménnyel járok.
A böjt üzenete
A mai kor emberének, aki gyors megoldásokat keres, a böjt különös üzenetet hordoz. A fogyókúrák, diéták világában a böjt nem csupán testformálás, hanem isteni érintés. Nem csupán kilók eltűnése, hanem lelki szabadulás. Nem csupán életmódváltás, hanem újjászületés. A böjt nem a mérlegen, hanem a szív békéjében mérhető.
Nem tagadhatjuk, a tudomány is felfedezte a böjt gyümölcseit. Számtalan kutatás, könyv és orvosi vizsgálat bizonyítja, hogy a böjt elősegíti a test méregtelenítését, erősíti az immunrendszert, sőt, a legújabb rákkutatásokban is kimagasló eredményeket mutat, a sejtek megújulásának, az öngyógyító folyamatoknak fontos katalizátora lehet. A böjt tehát nemcsak hitbéli, hanem tudományosan is igazolt áldás.
Ám van valami, amiről nem szabad megfeledkeznie annak, aki hittel jár,
a böjt igazi ereje nem az emberi akaraterőben, hanem az Isten szavában rejlik.
„Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Isten szájából származik.” (Mt 4,4, 5Móz 8,3). A tudomány sokat vizsgálhat, sokat érthet, de a böjt mély titkát csak az ismeri meg, aki az Úr jelenlétében járja.
Szeretném felhíni azok figyelmét, akik még nem hisznek, de keresnek, hogy számukra is van megoldás. Tessék megfordulni és hátra tekinteni, mert az Úr ott áll elérhető közelségben. Nem kell messzire menni, nem kell magaslatokat mászni, egyetlen fordulat elég és lehet találkozni az Élő Istennel, aki várja, hogy meggyógyítsa a testet és a lelket egyaránt. Enélkül a fordulat nélkül a böjt sem teljes, és a tudomány sem elég. Az ember igazi gyógyulása akkor születik meg, amikor a böjtben nemcsak a test, hanem a szív is megnyílik, és befogadja az élet szavát, az Isten Igéjét. Csak ekkor válik valóra az Ézsaiás által hirdetett ígéret: Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed.”
A hajnal dicsősége
Amikor a böjt útján járok, mindig a hajnal képe jut eszembe. Az éjszaka hosszú, a sötétség nyomasztó, de egyszer csak felhasad az ég és a fény áttör. Így van ez a böjtben is, az ember gyengeségben, lemondásban jár, de egyszer csak megérkezik a fény, a gyógyulás, a szabadság.
Ez a fény nemcsak a testben ragyog, hanem a lélekben is. És ahogy a nap minden reggel újra felkel, úgy a böjt minden nap új kezdetet hoz. Ezért vallom már, a böjt az élet forrása, a gyógyulás útja, a hajnal dicsősége.
Ehhez a gyógyuláshoz szükség van valamire, amit a világ hajszája gyakran elfelejt. A belső békességre.
A szív csendjére, amelyben az ember meghallja Isten halk és szelíd szavát. Ahogy Illés a Hóreb hegyén nem a szélviharban, nem a földrengésben, nem a tűzben találta meg az Urat, hanem a halk és szelíd hangban. „Az Úr ezt mondta, Gyere ki, és állj a hegyre az Úr színe elé! És amikor elvonult az Úr, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az Úr előtt; de az Úr nem volt ott a szélben. A szél után földrengés következett; de az Úr nem volt ott a földrengésben. A földrengés után tűz támadt; de az Úr nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott.” (1Kir 19,11–12), Így kell nekünk is elvonulnunk a zajtól, kerülni mindazt, ami zaklat, ami feldúlja a lelket. A gyógyulás nemcsak a test megtisztulása, hanem a lélek elcsendesedése is. Ez nem jelenti azt, hogy hátat fordítunk a világnak, vagy közönyösen elhúzódunk a szenvedők mellől. Épp ellenkezőleg, a békesség forrásából merítve tudjuk igazán felemelni a másikat. Ha lehajolunk, ha megértjük „evészavarát”.
Ahogy a csendes forrásból fakadó víz felfrissíti a szomjazót, úgy a békességben élő ember is erő és támasz lehet a beteg számára.
A belső béke nem önző menekülés, hanem szent erőforrás, amelyből másokat is itathatunk.
A gyógyulás útján soha nem vagyunk egyedül. Körülöttünk vannak azok, akik betegséggel küzdenek, akik kétségbeesve várják a reménysugarat. Nekünk, akik megízleltük a békességet, nem szabad elzárkóznunk tőlük. Nem hagyhatjuk magukra őket az elkeseredettség órájában, hanem melléjük kell állnunk, kézen fogva, imádságban hordozva, szeretettel körülölelve. A békesség nemcsak nekünk ad gyógyulást, hanem rajtunk keresztül másokat is megerősít, ahogy Jézus mondta: „Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!” (Jn 14,27).
A böjt hajnalhasadása nem önmagában fénylik, hanem világosságot áraszt másokra is. A belső békesség, amelyet Isten Lelke ajándékoz, elengedhetetlen ahhoz, hogy testünk és lelkünk meggyógyuljon.
Amint elkerüljük a zaklatottságot, a felesleges zajt és terhet, úgy nyílunk meg arra, hogy a békesség embereivé váljunk. Olyanokká, akik nemcsak maguk gyógyulnak, hanem gyógyulást visznek másoknak is.
Így lesz a böjt valóban a hajnal dicsősége. Nemcsak felkelő fény a saját életünkben, hanem világosság a körülöttünk sötétségben járóknak is.
Soli Deo Gloria!
Turczi Árpád
hirdetés
