„Irigykedem a keresztényekre, mert ők gazdagabbak a hit érzékszervével” – két hitetlen fiatal egy keresztény fesztiválon

Két, magát hitetlennek valló fiatal őszinte riportot készített egy keresztény fesztiválon arról, ők hogyan látják a hívőket és a vallást. Miért van szerintük szüksége az embereknek a hitre? Miért nem tudnak vagy akarnak ők hinni Istenben? A fesztiválon sok fiatallal is beszélgettek, nagyon izgalmas látni azt a kontrasztot, ahogy egy hívő és nem hívő fiatal látja az életet, a halált, a kapcsolatokat. A Fókuszcsoport videója különösen értékes, mert segít a hiteles, őszinte párbeszéd megteremtésében a hívők és nem hívők között.

Két, magát hitetlennek valló fiatal elment egy keresztény fesztiválra – és őszintén beszámoltak a tapasztalataikról, benyomásaikról. Egyikük Nagy Ádám, a Fókuszcsoportot alapító youtuber, aki sokáig Szabó Mártonnal vezette a Jólvanezígy című műsort, amelyben napi hírekre, illetve társadalmi jelenségekre reflektáltak. A másikuk Cseri Hanna, aki énekes-dalszerzőként, bábrendezőként is ismert, és szintén a Fókuszcsoport stábjának tagja.

Már a videó legeljén elmondják, hogy ők nem hisznek Istenben: Hanna agnosztikus, azaz elképzelhetőnek tartja, hogy van Isten, de inkább szkeptikus; Ádám pedig ateista. „Nekem nincs bajom azzal, ha valaki hisz, én inkább irigykedem rájuk” – mondja Ádám, majd Hanna hozzáteszi, ő is.

Hanna és Ádám a Csillagpont Fesztiválon jártak, amelyet nyaranta rendez meg a református egyház. A fesztivál célja a szervezők szerint, hogy Isten szeretete és a közösség ereje által evangéliumi megújulást és megtéréseket hozzon a fiatalok életébe. A fesztiválon minden évben több ezer fiatal kapcsolódik ki és töltődik fel lelkileg, miközben sokféle lelki, zenei és kulturális programon vehetnek részt, vannak reggeli és esti áhítatok, koncertek, kerekasztal-beszélgetések, sporttevékenységek.

A Fókuszcsoport az itt fesztiválozó fiatalokkal beszélgetett. Megkérdezték tőlük, hogy mit ad nekik a hit. „Más világszemléletet ad, segít, hogy könnyebben átlendüljek a mindennapokon” – mondja egy tizenéves lány. „Isten fogja a kezünket akkor is, amikor épp senki nincs mellettünk” – fogalmaz egy másik lány. „Ha elakadok, és nehézségek jönnek, akkor tudom, hogy Istennel mindig beszélhetek, hogy Ő mindig meghallgat, és ez nagyon felemel” – teszi hozzá másvalaki.

hirdetés

Ádám és Hanna szerint a vallás arra is jó, hogy kevésbé féljenek az emberek a haláltól. „Az a feltételezésem, hogy

az, aki hisz Istenben vagy a túlvilágban, annak kevésbé szorongató a halál ténye”

– fejti ki Hanna. Ádám úgy fogalmaz: „Azt a fajta szorongást, amit a halálfélelem okoz, más nem tudja úgy feloldani, mint a vallás vagy a spiritualitás. Néha rám tud törni az érzés, hogy a halál elkerülhetetlen és végleges; ezzel nem feltétlenül tud az ember csak úgy megbirkózni, és ezért gondolom, hogy egy közös tagadás segít átkelni a hétköznapokon a hívőknek. Ad egy olyan megnyugvást, aminek én is örülnék. Lehet, hogy idős koromra vallásos leszek, ki tudja.”

Ezeket egészen máshogy látja egy keresztény fiatal. „A hit több annál, mint hogy félünk a haláltól, és hogy megpróbáljuk ezt az egészet kútba dobni, hanem arról szól, hogy az Isten szereti az embert. Valahol ez a lényege ennek.”

„Ha valaki ismeri az evangéliumot, és megérti, hogy van lehetősége a halál után is élni, és sokkal jobb élete lesz, akkor nem fél a haláltól” – teszi hozzá egy fiatal lány.

Ádám szerint a kereszténység attól is segít „elmenekülni”, hogy ez a világ nem igazságos.

„Történnek rossz dolgok jó emberekkel, és lesznek borzalmas emberek, akik sosem bűnhődnek meg. Nincs igazság, nem látod át a világot, jelentéktelen vagy – és az ember ilyenkor elveszettnek érzi magát. Ez is egy nyomasztó dolog, és a vallás ebben is ad kapaszkodókat.”

A két hitetlen fiatal arról is beszélgetett, hogy a közösségnek mekkora szerepe lehet abban, hogy valaki hívő. „Az, hogy közösségben legyünk, annyira belénk van kódolva…” – kezdi Ádám, majd Hanna rácsatlakozik: „Harari (Yuval Noah Harari, izraeli történész és író – a szerk.) azt írja, hogy a család a legfontosabb hálózat az ember életében, és szerintem a kereszténység erre a családélményre építi fel az egész történetét. Hogy van az Atya és a gyermekei, így mind testvérek vagyunk – ezt nagyon klassz lehet megélni.” Hozzáteszik, azért nem mindegy, hogy az adott vallási közösség milyen. „Tud életreszóló megtartó erő, de életreszóló trauma is lenni.”

Ádám szerint a Csillagpont nagy előnye, hogy itt úgy szórakoznak a fiatalok, hogy nem isznak, dohányoznak közben – hiszen a fesztivál szabályzata szerint nem lehet bevinni alkoholt, drogot stb. „Én szívesebben engedném ilyen helyre a tizenéves gyerekeimet, mint bármelyik másik fesztiválra. Nincs alkohol, viszonylag védett helyen vannak, normális programok vannak” – hangsúlyozza Ádám.

A hit és Isten felé ugyanakkor nagyon nehezen nyitnak. „Én azt érzem, hogy sajnos már soha nem leszek vallásos. Hiába szeretnék az lenni. Biztos adna egy csomó megnyugvást.

Nem úgy van, hogy az ember egyszer eldönti, hogy nem leszek hívő, és kész, hanem egyszerűen nem hagyja az agyam, nem tudom becsapni magam, hogy higgyek”

– fejti ki Ádám.

Hanna aztán – ahhoz képest, hogy eddig hitetlennek vallotta magát – meglepő kijelentést tesz: „Már volt olyan, hogy imádkoztam. Mert valami nagyon fájt és nagyon szerettem volna, hogy elmúljon. Úgy voltam vele, hogy nincs veszítenivalóm.”

„Itt most próbálunk logikusan végig gondolni egy vallást, miközben a logikát itt pont, hogy el kell engedni, és a hit a lényeg. A hit lehet erősebb, mint bármilyen logika” – mondja Ádám.

Egy református fiatal azt mondja a riportban: „Nem az van a hívőknél, hogy ők nem használják a tudatukat és mindent a hitükkel próbálnak megoldani, hanem ugyanúgy vannak tudatos szintjeik, szorongásaik, vagyis minden hívő ember küzd azokkal a dolgokkal, amivel bárki más. Csakhogy itt van egy segítség, és önmagában már az is sokat jelent, hogy ezeket az ember imában kimondhatja. Az a lényeg, hogy megoszthatjuk Valakivel az életünket.”

A fesztivál végén Hanna úgy összegzi: „Csak nőtt bennem az irigység a kedves, hívő emberek felé. Olyan ez, mintha mondjuk látássérültként vagy halláskárosultként születnél…

A hit olyan, mint egy érzékszerv, amivel én nem rendelkezem, és nem tudom kinöveszteni. Akik ezzel születtek vagy ki tudták növeszteni később, azok úgy tűnik, hogy gazdagabb emberek az érzékszerveik terén, én meg egy szegényebb ember vagyok.

Olyan érzés volt, ahogy emberek meggyőződéssel beszéltek a hitükről, mintha az egy külön érzékszerv lenne. Úgy éreztem magam, mintha egy vaknak született embernek próbálnák elmagyarázni, hogy mi az a szín.”

Fotó: Fókuszcsoport – YouTube

Hanna mindenestre végig „Jesus is King” feliratú pulóverben volt, ami talán egy jó előjele annak, hogy még megismerhetik, ki is a feliraton szereplő személy, ki is a királyok Királya.

A teljes videót itt megnézheted: 

hirdetés