Di Franco Alice, egy fiatal orvostanhallgató lány Budapestről érkezett Medjugorjébe, a 36. Mladifestre. Válaszokat szeretett volna kapni , hogy tényleg az orvosi pályát szánja-e neki Isten. Olyan élménnyel erősítette meg őt az Úr, amit Alice biztos nem gondolt volna: egy hölgy rosszul lett, és a lány, néhány másik emberrel együtt segített az újraélesztésben és imáikban is végig támogatták. Végül stabil állapotban szállították kórházba a hölgyet. „Le voltam taglózva, hogy az Úr így erősít meg, hogy szükség van rám orvosként” – mondja Alice. Az EWTN videóját szemlézzük.
„Budapestről jöttem, harmadéves orvostanhallgató vagyok. Már két éve jártam itt, Medjugorje-ben, akkor a Szűzanya vonzott ide engem. Mladifesten most először vagyok, meg akartam tapasztalni közösségi élményben is, hogy milyen együtt imádkozni, meg együtt átélni ezt a légkört. Megint úgy éreztem, hogy egy hazatérés volt.
Többek között
hirdetésazért jöttem, hogy a hivatásomban megerősödjek, hogy tényleg ez-e az út, amit az Úr szán nekem.
Ma reggel felkeltem hajnalban, hogy felmenjek a Jelenések hegyére. Miközben mentem az úton, egy hölgyet láttam feküdni az út szélén, aki elvesztette az eszméletét, és nem volt légzése. Nem volt mellette senki, ott voltunk egy páran, aztán ott volt egy ápolónő is, és megállapítottam, hogy el kell kezdeni a mellkaskompressziót, elkezdtük újraéleszteni. Közel 10-15 percig komprimáltuk, majd hála Istennek megérkezett egy szintén magyar aneszteziológus, és akkor tudtuk biztosítani a légútját, de már nem volt pulzusa, és nem volt légzése sem.
Nagyon sok idő volt még, 8-10 perc, amíg megérkeztek a mentők, és akkor újra kellett őt éleszteni, hiszen nem volt már tényleg pulzusa sem. Közben folyamatosan imádkoztam, imádkoztunk érte. Volt egy pont, amikor reménytelennek tűnt a dolog, de hála Istennek még a defibrillálás után újra tovább komprimáltuk a hölgyet, és mire a mentőbe tettük, már spontán saját légzése volt, úgyhogy már stabilan tudták őt kórházba szállítani.
Teljesen le voltam taglózva, hogy az Úr így erősíti meg, azt éreztem a szívemben, hogy azt mondja: szükség van rám.
Nem hiszem, hogy ezek véletlenek, hogy akkor és ott voltam egy ilyen helyzetben, és nagyon hálás vagyok az Úrnak.
Ez egy nagyon erős megerősítés volt, de engem a tanúságtételek is személyesen megérintenek, amikor saját példákat hoznak az életükből. Különösen megérintett az egyik atyának a tanúságtétele, hogy milyen mélységből, sötétségből jött, és hogy van kiút és van feltámadás a saját életünkben. Reményt tudok visszavinni a családomba, a közösségembe is, ezzel a nagy kegyelemmel, hogy ilyen megerősítést kaptam az Úrtól. Istené a dicsőség, mert emberileg lehet segíteni, de Övé a dicsőség mindenben.”
hirdetés
