Megrendezésre került a Jubileumi Ifjúsági Találkozó, melyet a szent év keretein belül Rómában tartottak. Volt lehetőségem részt venni rajta az utazásomból kisebb részleteket már az Instagram-sztorikban láthattak az olvasók, azonban egy személyesebb beszámolóval is készültem az élményeimről.
Hétfőn este érkeztünk meg Fiera di Romába, ahol a zarándokcsoportok szállása volt. Itt közel 20 000 fiatal aludt, 9 csarnokban, a többi csoport egyéb iskolákban, csarnokokban, különböző szállásokon kapott helyet. Közös zuhanyzók hideg vízzel, mobil wc-k és a földön alvás tette igazi zarándoklattá a kintlétet. Épphogy kiszálltunk a buszból és elindultunk a csarnok felé, leszakadt az ég;
nem tartott tovább az eső tíz percnél, s az égen megjelent egy szivárvány, amely az Isten szövetségének jelképe.
Így indult hát a római tartózkodásunk.
hirdetés
Fotó: Németh Letícia
Fotó: Németh Letícia
A közös programok, a nyitómise, a magyar mise, a virrasztás és a zárómise. Ezeken kívül minden zarándokcsoport a maga tempójában fedezhette fel Rómát, az örök várost. Az első teljes napunkon mentünk be a Santa Maria Maggiore-ba, ahol Ferenc pápa sírja található.
Ferenc pápa sírja
Fotó: Németh Letícia
Nagyon megható volt látni azt, hogy mennyien álltak sorba, hogy tiszteletüket tehessék Ferenc pápa előtt.
A nyitómise kedden este a Szent Péter téren volt, ahova sajnos én nem fértem már be, ugyanis a tér teljesen megtelt. Mégis jó volt ott lenni, ha csak kívülről is; mindenhol jókedvű zarándokokat láttam.
Fotó: Németh Letícia
Szerda délelőtt bejutottunk a Szent Péter térre, ahol éppen a pápai audiencia zajlott, előtte pedig Leó pápa a pápamobillal tett egy kört. A tér ismét szinte tele volt, a pápa pedig lelkesen köszöntötte a zarándokokat. Délután zajlott a magyar mise a Falakon kívüli Szent Pál-bazilikában. Fábry Kornél püspök atya homíliájában hét olyan dologról beszélt, amelyek a remény forrásaként szolgálhatnak a fiataloknak. Ezek pedig a következők:
- Isten személyes szeretete, amelyben nem kell igazolnod, hogy érdemes vagy a szeretetre.
- Az Isten mindig elérhető.
- A közösségek, ahol önmagad lehetsz.
- Az életednek célja van, nem a véletlen játéka vagy.
- A szentségek újrakezdést adnak.
- Keresztény hivatással születtél.
- Mások már jártak előtted ezen az úton, és most is kísérnek. Nem vagy egyedül.
Az áldozást követően pedig áthaladtunk közösen a szent kapun, ami egy nagyon szép liturgikus esemény volt számomra.
Jó volt rátekinteni, hogy ennyi magyar zarándokolt ide, Rómába, hogy ennyi magyar fiatal jár az Isten útján.
Csütörtökön délelőtt – áthaladva a Szent Péter-bazilika szent kapuján – megcsodálhattuk magát a bazilikát.
Szent kapu
Fotó: Németh Letícia
Hatalmas volt bent a tömeg, nagyon zsúfolt volt és levegőtlen, talán picit értékét is vesztette volna számomra, ha nem megyek be két zarándoktársammal az örökimádó kápolnába, ahol a turistaforgalom megszűnt létezni. Csak Ő és én voltunk. Aznap hihetetlen sokat sétáltunk, rettenetesen elfáradtam, mire a Lateráni bazilikához értünk. Ide már a csoporttól leszakadva, ketten jöttünk a párommal. Talán ez volt az első bazilika, ahol nem éreztem azt, hogy szinte lépni sem lehet a tömegtől. Ismét áthaladtunk a szent kapun, majd a Sancta Scala felé vettük az irányt, amely előtt hatalmas sor kígyózott. Ide biztosan nem jutunk be – gondoltam, majd mikor már feladtam volna, észrevettünk egy magyar zászlót a sor elején. Bekönyörögtük magunkat a honfitársakhoz, majd – legnagyobb meglepetésünkre – utánunk le is zárták a kordont, több embert nem engedtek már be. Aznap mi ketten voltunk az utolsók, akik Krisztus lépcsőjén felmehettünk.
Hihetetlen megható volt, talán a mai napig nem tudtam feldolgozni, hogy mekkora ajándékot kaptunk azzal, hogy tömeg nélkül, szinte magunkban imádkozva térdelhettünk a Szent Lépcsőn.
Pénteken gyónási lehetőség volt a Circo Massimón, illetve több helyen volt magyar mise is. Mi a Rómában élő magyar nővéreknél, a Villa Mater Redemptorisban voltunk misén. Ez is különleges élmény volt, hiszen itt is alig voltunk páran, és elmondhatom, hogy a napok óta bennünket körbevevő tömegnyomor után jólesett, hogy kevesen vagyunk.
Szombaton reggel indultunk Tor Vergatába, a virrasztás helyszínére. Talán a leginkább embertpróbáló két nap elé néztünk. A magyar zászlót követve, néhol énekelve, néhol csöndben haladtunk az úton.
Úton Tor Vergata-ba
Fotó: Németh Letícia
A szervezők nagyon segítőkészek voltak; volt, hogy vízzel locsoltak minket, energiaszeleteket kaptunk, hideg vizet adtak. A római lakosok kijöttek a házaikból, lelkesen integettek, az autósok dudáltak nekünk, voltak, akik egy-két kedves szóval biztattak minket. Bevallom, az utolsó kilométerek, amiket a virrasztás helyszínén, alvóhelyet keresve tettünk meg, már nagyon nehezemre estek, így nagyon jólesett a pihenés, mikor végre odaértünk. Sokat segített, hogy körbevettek lelkes zarándokok, szólt a zene és megvolt a jó hangulat. Majd beesteledett és megérkezett a pápa. Öröm volt nézni, ahogyan annyian futottak a kordonokhoz, hogy üdvözöljék Őszentségét, aki örömmel fogadta a fiatalokat. Elkezdődött a szentségimádás és meglepetésemre nagyon bensőséges volt.
A szentségimádás pillanatai
Fotó: Németh Letícia
Felemelő volt, közel egymillió ember térdelt Jézus előtt.
Voltak pillanatok, amikor az ének abbamaradt, és csönd volt – hihetetlen volt számomra, hogy annyian ott vagyunk és mégis, csönd van. A szentségimádást követően az Il Volo énekelt, majd Jonathan Roumie is üzent a zarándokoknak. A pápa humorosan elköszönt, jó éjszakát kívánt, majd kezdetét vette az esti készülődés és pihenés, melyet egy rövidebb eső zavart meg a kora hajnali órákban. Isten kegyelméből azonban gyorsan elállt, és el sem áztunk – annyira.
Vasárnap reggel Leó pápát ismét hatalmas üdvrivallás fogadta, majd kezdetét vette az ünnepi mise. Kedves fiatalok! Jézus a remény! – hangsúlyozta a Szentatya. Idézte Szent II. János Pál pápát, illetve Ferenc pápa Lisszabonban elhangzott szavait is kiemelte:
Valami magasabb rendű dologra vagyunk elhívva, azonban sosem fogunk szárnyalni, ha nem emeljük fel a szárnyainkat.
[…] Ne legyünk letargikusak, hanem éljünk!
A misét követően a pápa a Szűzanya kegyelmére bízta a zarándokokat, felszólította őket, hogy a Megváltó nyomdokaiban járjanak, s tegyenek tanúságot életükkel, majd pedig jó utat kívánt mindenkinek.
Távozik a pápa
Fotó: Németh Letícia
Számomra hatalmas élmény volt ez a pár nap. Öröm volt látni, hogy ebben a világban helye van a hitnek,
vannak fiatalok, akik feltették Jézusra az életüket és nem félnek dicsérni Őt Róma utcáin, a tereken, a metrón, sehol.
Jó volt megnyugodni abban, hogy nem vagyok egyedül a hitemben, vannak kortársaim világszerte, akik hasonlóan többet várnak az élettől, mint én. Ebben a feltöltöttségben és megérintettségben tértem hát haza.
hirdetés
