Teológiai vagy épp a hétköznapi élettel kapcsolatos kérdéseket is megválaszol Csűrös András református lelkipásztor a református egyház műsorában. A Hiszed vagy sem? minden hétfőn 19 órakor jelentkezik Facebookon és YouTube-on, itt, a 777-en pedig havonta szemlézzük az adások egy kérdését és a rá adott feleletet.
A mostani kérdés így hangzott: Ha a hit Isten ajndéka, miért nem ajándékoz meg vele mindenkit?
Az efézusi levélben azt olvassuk: „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka; nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.” Mit jelent ez?
Először is, az Ige abból a gondolatból akar kimozdítani minket, hogy a hit a mi tetteinken múlik és hogy minden rajtunk múlik.
Másodszor: „hit által” üdvözülünk. Ahhoz, hogy üdvözüljünk, szükséges az emberi válasz Isten kegyelmére. A válasz pedig nem az, hogy megpróbálunk „elég jók” lenni ahhoz, hogy üdvözüljünk.
A válasz egyszerűen az, hogy bízunk, hiszünk Istenben, és abban, hogy Krisztus jósága alapján üdvözít.
Továbbá meg kell értenünk, hogy a hit önmagában nem jó cselekedet, amit Isten jutalmaz. A hit egyszerűen azt jelenti, hogy méltatlan önmagunkat a jóságos, megbocsátó és kegyelmes Isten kegyelmére bízzuk.
Ám nézzük meg a szöveget alaposan! Vajon az Isten ajándéka a hitre vonatkozik? Nem inkább a kegyelemre? A legjobb magyarázat az, hogy ez a „kegyelemből, hit által való üdvösség” egész tervére, programjára utal. A kegyelemből a hit által történő üdvösség nem magunktól származik, hanem „Isten ajándéka, nem pedig cselekedetekből”. Az üdvösség egész terve és folyamata Istentől származik ajándékként.