„Isten nem azt ígérte, hogy nem lesznek nehézségeid az életben, hanem azt ígérte, hogy mindig melletted lesz. És ezt nap mint nap én is megtapasztalom” – vallja Varga Péter Pius, egyetemi docens, bibliodráma-vezető. Mindenki máshogy kapcsolódik Istenhez, ő a repülésen keresztül is megtapasztalta a Mindenható közelségét.
„A repülés számomra egy spirituális élmény is. A levegőben vagy, lógsz ezeken a kis vékony madzagokon, zsinórokon. Egyrészt ez egy kiszolgáltatottság érzés, tehát ott valóban megtapasztalod azt, hogy itt te vagy meg az Isten van, fönn a levegőben, 2000 méter magasan, ahol az embereket kis pontoknak látod. Olyan ez, mint egy meditáció, mint egy kontempláció: a jelen pillanatban vagy 100 százalékosan, és ez nekem egy istenélmény.
Van egy teremtő erő a világban, ami végtelenül jó, végtelenül színes, változatos, izgalmas és örömteli. A kontemplatív lelkigyakorlatok arra az érzékenyítésre vezetnek rá, hogy arra legyek fogékony, hogy Isten minden pillanatban jelen van az életemben, nemcsak a templomban, nemcsak amikor szavakkal imádkozom, hanem a létezésemmel is imádkozom. Amikor arra törekszem, hogy tényleg benne maradjak a pillanatnak az észlelésében, hogy most itt vagyok, ez most van, ezt most kell tennem, akkor abban Isten egészen bizonyos, hogy benne van. Az egész létezésem egy ünnep, az egész létezésem egy ajándék, és az egész létezésem egy imádság.
Isten nem azt ígérte, hogy nem lesznek nehézségeid az életben, hanem azt ígérte, hogy mindig melletted lesz. Én ezt nap mint nap megtapasztalom.
A saját börtönömnek a kulcsa csakis nálam van. És én döntöm el, hogy ezzel mit kezdek. Azt gondolom, hogy az életet nem elviselni kell, hanem az életnek örülni kell, és az életet élvezni kell. Azt élem meg, hogy a terheket, bajokat, problémákat nem kell életünk végéig magunkkal cipelni. Tehát az Isten nem azt mondja, hogy jó, most valami rossz történt, és akkor viselned kell a keresztedet hordozni egész végig, hanem azon lehet dolgozni, attól meg lehet váltódni, és a megváltás már itt a Földön elkezdődik. A megváltás az, hogy már nem cipelek keresztet, vagy ez a kereszt egyre kisebb lesz. Nyilván a tökéletességet majd odaát fogjuk elérni, és az úgy rendben is van, de ebből valamit megízlelhetünk, hogy milyen szabadnak lenni, belsőleg szabadon élni. Hogy
vannak nehézségek, de alapjában véve szabad vagyok, és az egy mámorító érzés – ezt én úgy tudom elképzelni, hogy csak Isten jelenlétében lehet megélni.
Az Isten jelenléte pont ettől szabadít föl, hogy nem muszáj magadat bezárni a saját börtönödbe, hanem kinyit neked ablakokat, ajtókat, és ott szabadon áramolhat be a levegő, és az egy felüdítő dolog. Az Isten jelenlétének a megélése olyan, mint amikor kinyitod az ablakot, és beáramlik a friss levegő és a fény.”