Hívek sokaságával együtt várta XIV. Leó pápa a Szentlélek kiáradásának ünnepét, az Egyház születésnapját. Fontos, hogy ne csak az Atyát és a Fiút ismerjük, hanem élő kapcsolatban éljünk az éltető Lélekkel is! Íme néhány gondolat, amelyet a pápa prédikációja alapján kiemeltünk a Szentlélekről.
A Szentlélek ma is munkálkodik, lényegében mindennap pünkösd van!
Újra éljük át azt, ami annak idején az emeleti teremben történt. A Lélek tüze nem langyos hamu, hanem életet adó tűz, élő víz, heves szél, amelyet, ha befogadunk, olyan messzire juthatunk, mint Tamás apostol, aki egészen Indiáig zarándokolt! Szentlélek nélkül nem küldte el az egész világra Jézus a tanítványokat – akkor mi is vegyük a Szentlelket és bontsuk ki az ajándékait az életünkben!
A félelmeink semmivé válnak, és gyógyít minket a Lélek!
Új látásmódot, új „szemüveget” kaptak az apostolok, amelyen keresztül meglátják a lényeget a történtekben húsvét után. Hányszor van, hogy félünk mások véleményétől, mások befolyásától, döntési helyzetekben, az élet bármelyik területén… Sokszor ezek az aggályok teljesen alaptalan félelmek, amelyeket a sátán idéz elő, a hazugság atyja. A Szentlélek jön és gyógyítani kezd vég nélkül. Testi-lelki gyógyulásoknak is a szemtanúi vagyunk mind a mai napig! A Szentlélek széttöri azokat a láncokat, amelyeket a világ ránk rakott, hogy teljesen szabadok legyünk Krisztusnak!
Erővel és bátorsággal ken fel minket, hogy meg tudjuk harcolni a jó harcot, amire Szent Pál is buzdít minket, és hirdessük másoknak Isten cselekedeteit!
Egységet teremt!
Ahogy XVI. Benedek pápa mondja: ,,A Szentlélek megadja a megértést. Megszünteti a Bábelnél kezdődött szakadást…”. Ma, amikor a médiában ezerféle nézetet, véleményt hallunk, látunk, életmentő az, hogy Istenre alapozva egységben lehetünk egymással és Vele is. A Lélek megszünteti a szívekben levő zűrzavart és ellenségeskedést, ha ajtót nyitunk Neki, akkor hidakat épít az emberiség tagjai, illetve Isten és ember között. Ennek gyümölcse az az örök béke, amelyről Jézus is beszél a búcsúbeszédében. Függetlenül a másik kinézetétől, anyagi helyzetétől és nemzetiségétől.
A Szentlélek elsőként bennünk nyit határokat!
Határt nyit, hogy szabadok legyünk a szeretetre és békére. Késszé tesz minket az engedelmességre, hogy megtaláljuk az Úr jelenlétét az életünkben, ami gyógyít, felszabadít és örömöt fakaszt a lelkünkben. Nemcsak néhány pillanatig tartó , hanem helyzettől független belső örömöt, amely nem a világi dolgoktól függ, és amellyel képesek vagyunk megtartani Isten Igéjét, amely minket is átformál! A Lélek indít mások felé, hogy egy olyan világban, ahol rengeteg lehetőség van kapcsolatba lépni a másikkal, ne legyünk mégis magányosak. Megtanít alázatosnak lenni, kerülni a nárcizmust és az önzést.
Felnyitja a szemünk, hogy túllássunk az álarcokon és levegyük a sajátjainkat is, hogy ne süllyedjünk el a tömegben.
Ahogy Carlo Acutis is mondja: „Mindenki eredetinek születik, és mégis sokan fénymásolatként halnak meg”.
A Lélek határt nyit az emberi kapcsolatainkban is!
A Szentlélek az Atya és Jézus közti szeretetre hív meg minket is! Ha pedig Isten szeretete már lakást vett bennünk, mint egy gyerek, feloldja a merevségeinket, hogy minél többször szolgáljunk másokat. A Lélek átformálja a kapcsolatainkban rejlő veszélyeket, mint amilyen az előítélet, félreértés, vagy hogy uralkodunk a másikon. Szelíddé tesz minket mások iránt. Megszilárdítja a gyümölcsöket bennünk, amelyekről Szent Pál is ír: „A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezek ellen nincs törvény.” (Gal 5,22-23).
Egyházként mindennap meg kell élnünk ezt a testvéri szeretetet, ahogy éppen tudjuk. A Szentlélek vendégszeretővé és befogadóvá formál minket, hogy örüljünk a másiknak és szeretetben, békében és hűségben éljünk egymással.
Lebontja a nemzetek közti határokat is!
Leó pápa kitért arra is, amit láthatunk a Szentírásban, hogy pünkösdkor az apostolok különböző nyelveken szóltak. Párhuzamba állítva a bábeli zűrzavarral itt újra az egységnek lehetünk szemtanúi! Aki a Szentlélekkel él, annak kevesebb konfliktusa lehet, mert egyre inkább testvérként tekintünk a másikra. Isten lerombolja a gyűlölet falait és emlékeztet Jézus szeretetparancsára.
A szeretet mellett nincs hely az előítéletnek!
A pünkösdi Asszony kísérjen minket az úton!
XIV. Leó a homília végén még kérte a Szentlélek újítását az Egyházban és a világban, hogy kiszélesedjen a szeretet horizontja. És kérte, hogy a Lelket befogadó, kegyelemmel teljes Édesanyánk kísérjen minket az úton!
hirdetés
