Vannak helyzetek, amikor nem lehet csendben maradni; főleg, amikor egy országos napilap arra buzdítja olvasóit, hogy fotózzanak nőket a beleegyezésük nélkül. Ez nemcsak ízléstelen, hanem veszélyes is. Keresztényként nem hallgathatunk, amikor az emberi méltóságot, sőt, Isten képmását tiporják sárba.
Az egyik legnagyobb hazai ingyenes napilap nemrég „Fotózza le és küldje be!” rovatában olyan felhívással jelentkezett, amelyben nemcsak az újságírás erkölcsi határait lépi át, hanem emberi méltóságunkat is sárba tiporja. A női test lett a célpont. Egészen pontosan: a „köztereken felvillanó női lábakról” várják az olvasók fotóit, a(z olvasói) hozzáfűzött megjegyzéssel, miszerint „minél rövidebb, annál jobb” és „a lányok által hordott szoknyák és nacik esetében ez mindenképpen igaz”.
Ez az egész mondat már önmagában is elég lenne ahhoz, hogy megálljunk, elgondolkodjunk, és azt mondjuk: állj. De ha megnézzük a rovat és a lap előéletét – például a 2021-es „koldustérképet”, amely miatt jogerősen el is marasztalták a kiadót –, kirajzolódik egy minta.
hirdetésEgy minta, amely arról szól, hogy a másik ember testét, életét, jelenlétét termékként lehet kezelni. És ez már nemcsak ízléstelen, hanem veszélyes is.
A női test nem köztulajdon
Sok nő tapasztalja azt Magyarországon – és világszerte –, hogy nem érezheti magát biztonságban még a nyilvános terekben sem. Mert nem tudhatja, hogy az a telefon a villamoson, a parkban vagy a boltban vajon épp őt fotózza-e. Ugyanis létezik egy Telegram-csoport, ahol több mint 20 ezer férfi oszt meg titokban készült képeket, gyakran fiatalkorú lányokról is. Ezek nem feltételezések. Ezek tények.
Ebben a csoportban:
- barátnőkről, exekről, családtagokról készült lesifotók keringenek,
- titokban készített intim videók,
- bosszúpornó,
- és már 4 terabájtnyi fizetős tartalom forog kézről kézre.
Ez nem egyszerűen törvénysértés – ez a Teremtő képére alkotott ember elleni támadás. A testünk, az intimitásunk, a saját magunk felett való rendelkezés jogának megsértése. És amikor egy újság lehoz egy „játéknak” tűnő fotópályázatot, amelyben női testeket kérnek megörökítésre, az – akár tudatos, akár nem – olaj a tűzre. Ez ugyanis normalizálja a másik testének tárgyként való szemlélését.
Ezzel azt tanítják a társadalomnak, hogy a nő egy látvány, amit meg lehet örökíteni, meg lehet osztani – és fel lehet használni. A lányok pedig eközben azt tanulják meg, hogy mások is rendelkezhetnek a testük felett.
Keresztényként nem hallgathatunk
A teremtés kezdetén Isten így szól: „Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő.” (Ter 2,18), majd megteremti az embert férfivá és nővé, egyenlő méltóságban. Jézus nem a test megvetését tanítja, hanem annak tiszteletét: ,,Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok?” (1Kor 6,19).
Ha testünk Isten képmása, akkor az nem lehet nyilvános tartalom, amit tetszés szerint felhasználhat bárki.
És nem is lehet fegyver mások ellen. Amikor valaki titokban lefotóz egy nőt, amikor valaki bosszúból feltölt róla egy intim képet, amikor valaki csak „viccből” beküld egy fotót csupasz lábakról – nemcsak az emberek méltóságát tiporja sárba, hanem vétkezik Isten ellen is. Mert nem tiszteli Isten képmását a másikban.
Mit tehetünk?
- Ne hallgassunk! Úgy gondolom, hogy keresztényként meg kell szólalnunk ott, ahol másokat megaláznak, és nem várhatunk a többi emberre, hogy ők cselekedjenek először.
- Tanítsuk a fiainkat! A másik testét nem birtokolni, hanem tisztelni kell. Ebben a nevelésnek – a családban, különböző közösségekben (pl. iskolában), az egyházban – kulcsszerepe van.
- Támogassuk az áldozatokat! Kerüljük az áldozathibáztatást, ne mondjunk olyanokat, hogy „minek vett fel rövid szoknyát”. A felelősség mindig az elkövetőé. Mert a másik testéről soha nem dönthetsz te. Az a test nem a tiéd. Az áldozatot bátorítsuk, higgyünk neki, és ha lehetőségünk van, segítsünk jogi lépéseket tenni.
- Követeljünk felelősségvállalást! Ne fogadjuk el, hogy újságírói szabadságnak álcázva lehessen nőket megalázni. Panaszt lehet tenni, hangot lehet adni a felháborodásnak – kulturáltan, de határozottan.
- Imádkozzunk a bűnösökért is!
Mert a bűnös is Isten gyermeke, akit Ő szeret – de nem a bűnnel együtt, hanem annak ellenére. Az igazság kimondása nem zárja ki az irgalmat – sőt, annak az alapja.
hirdetés
