A gödöllői szívszorító történet emlékeztet minket arra, mennyire fontos, hogy odafigyeljünk a gyerekek lelki világára, és megtanuljuk, hogyan segíthetünk nekik túlélni a megbélyegzést, bántást egy szeretetteljes, biztonságos közegben. Cikkünkben gyakorlati tanácsokat adunk szülőknek, diákoknak és mindazoknak, akik támogatni szeretnének egy ilyen nehéz helyzetben lévő embert.
Május 19-én, hétfő reggel szívszorító tragédia rázta meg Gödöllőt: egy 12 éves lányt holtan találtak a saját szobájában, mindössze néhány nappal a születésnapja után. A gyermek önkezével vetett véget az életének – saját ágyára akasztotta fel magát. A hírek szerint a testalkata miatt rendszeresen csúfolták az iskolában.
Az iskola vezetése elmondta, hogy tartottak prevenciós előadásokat, pszichológus is segíti az érintett osztályt, a fenntartó pedig leszögezte: az eset nem az iskolán belül történt, így „nem merült fel az iskolai zaklatás”.
De valahogy ez mégsem ad választ arra, hogyan juthat el egy gyerek odáig, hogy a világban már nem lát más lehetőséget, csak a halált.
Azért érzem úgy, hogy muszáj erről beszélni, mert sajnos nagyon sokunknak ismerős ez az érzés: engem is bántottak. Nem fizikailag, hanem szavakkal. Mert volt egy banda, ami a szívemhez nőtt, mert elindítottam a saját YouTube-csatornámat. Nem csak kisgyerekként kellett ilyesmivel szembenéznem – még tizenegyedikesként is kaptam beszólásokat, olyanoktól, akik akkor már tényleg tudhatták volna, mit okozhat egy-egy gúnyos mondat. Néha nem is kell nyílt támadás – elég egy lenéző tekintet, egy összenézés, egy „jajj, hagyjuk már”-féle félmosoly. Ez a fajta megalázás és kirekesztés alattomos, de mélyen mar.
A közösségi média, különösen a TikTok elterjedése sajnos méginkább felerősítette ezt a jelenséget. Olyan undorító, bántó kommenteket látok mások külsejére vonatkozóan, hogy néha muszáj vagyok megszólalni és megvédeni azt, akit bántanak.
Az emberek sokszor gondolkodás nélkül írnak ki valamit, pedig nem tudhatjuk, mi történik a háttérben: lehet, hogy valaki betegséggel küzd, éppen azért lett túlsúlyos, vagy éppen depressziós – és ezek sokkal nehezebb terhek, mint azt bárki első ránézésre gondolná.
A mások külsejét illető megjegyzések nemcsak bántóak, de teljesen szükségtelenek is. Egyszer például egy olyan kommenttel találkoztam, amelyben valakit azért gúnyoltak, mert mosolygás közben jobban látszott az ínye, mint másnak – mintha ez bármit is jelentene. A Jóisten mindannyiunkat egyedinek, szépnek, szerethetőnek teremtett –
és ezt nemcsak magunkkal kapcsolatban kellene elfogadnunk, hanem másokkal szemben is.
A bullying nem gyerekes hülyéskedés. Nem elég a kezelésére annyi, hogy „ne vedd már ennyire magadra”.
A bullying ölni tud.
De akkor mit tehetünk? Hogyan védhetjük meg egymást – és különösen a gyerekeinket – ebben az egyre keményebb világban?
1. Tippek szülőknek – Figyelj, kérdezz, és vedd komolyan!
Az egyik legnagyobb ajándék, amit szülőként adhatunk, az a biztonság érzése. Hogy a gyerek tudja: bármi történjen is, hozzánk mindig fordulhat, ítélkezés nélkül meghallgatjuk. Fontos, hogy valódi érdeklődést mutassunk, jelen legyünk az életében, és már egészen kicsi kortól kezdve építsük azt a bensőséges bizalmat, ami később, a nehéz helyzetekben is megtartó erejű lehet.
- Ne várj arra, hogy a gyerek majd magától elmondja! Sok gyerek szégyelli, amit vele tesznek, vagy azt gondolja, úgysem hinnének neki. Kérdezz konkrétan: „Volt valami ma, ami rosszul esett? Volt valaki, aki durván beszélt veled?”
- Figyelj a nonverbális jelekre: étvágytalanság, gyomorgörcs, visszahúzódás, alvásproblémák, a suli kerülése mind lehetnek intő jelek.
- Tanítsd meg a gyerekednek, hogy értékes, ne csak azt, hogy ne foglalkozzon a beszólásokkal. Mutasd meg neki, hogy mennyire értékes Isten szemében, hogy szerethető, fontos, egyedi!
- Lépj közbe bátran! Ha tudomásodra jut, hogy a gyerekedet zaklatják, ne legyints, ne vond meg a vállad azt gondolva, hogy ezen mindenki átesik. Fordulj az osztályfőnökhöz, az igazgatóhoz!
2. Tippek, ha látod, hogy valakit zaklatnak
- Szólj a tanárnak, a szülőnek, a felnőtteknek! Ne maradj csendben, csak mert nem te vagy az áldozat!
- Állj mellé – ha valaki mást csúfolnak, menj oda hozzá, ülj mellé, szólj pár szót! Ez többet jelent, mint hinnéd.
- Ne nevess a „poénokon” – a közönség reakciója tartja életben a zaklatást. Ha te nem neveted el magad, ha nem reagálsz, már gyengíted a bántalmazó hatalmát.
- Legyél támasz – egyetlen barát, egyetlen megértő pillantás, egy kedves szó néha életeket menthet.
3. Tippek annak, akit bántanak
- Tudd, hogy nem te vagy a hibás! Soha. Nem te vagy túl érzékeny, nem te kerested a bajt.
- Beszélj róla valakinek! Szülőnek, tanárnak, iskolapszichológusnak, lelkésznek, barátnak. Nem gyengeség segítséget kérni, hanem bátorság. Megérdemled, hogy segítsenek neked.
- Tudd, hogy a fájdalmad nem végleges. Tudom, most úgy érzed, nincs kiút. De lesz. Megígérem. És nem csak én – Isten is ezt ígéri:
,,Mert én, az Úr, a te Istened, erősen fogom jobb kezedet, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítlek!” (Ézsaiás 41,13)
- Tarts ki! Alkoss, írj, rajzolj, tedd azt, ami boldoggá tesz! A világ sokszor nem érti meg azokat, akik nem illenek bele az elképzelt sablonokba. De attól még nem kell rosszul érezned magad, hiszen a te értéked nem attól függ, hogy mások hogyan látnak téged. Épp az a különlegességed, ami miatt értékes vagy, és ez az, amit őrizned és ápolnod kell.
Sokan vannak, akik átvészelték a zaklatást, és ma olyan helyen tartanak, amikről azok, akik bántották őket, talán álmodni sem mertek volna. Lehet, hogy most gyengének érzed magad, de sosem tudhatod, lehet, hogy éppen te leszel az, akire holnap valaki felnéz. Az, aki reményt ad, és akinek a története másokat megmenthet.
A keresztény hitünk nem arra tanít, hogy legyintsünk a gonoszságra, hanem arra, hogy szembenézzünk vele – szeretettel, de határozottan. Hogy a sötétség helyett mindig a világosságot válasszuk.
És hogy soha ne engedjük, hogy a gúnyé vagy a gyűlöleté legyen az utolsó szó.
Ha Ön, vagy valaki a környezetében krízishelyzetben van, hívja mobilról is a
116-123
ingyenes lelki elsősegély számot!
