Bár csak néhány nap telt el megválasztása óta, XIV. Leó pápa már most mély nyomot hagyott bennem – és sokakban, akik tanúi voltak első lépéseinek. Liturgikus igényessége, mosolygós embersége, határozottsága és békeszeretete olyan egyensúlyt képvisel, amelyre ma talán minden korábbinál nagyobb szükség van. Ebben a cikkben szubjektív szempontból – hét személyes benyomás mentén – próbálom megvilágítani, miért vagyok lelkes az új pápa szolgálatának kezdetén.
Még két hete sincs, hogy megválasztották a bíborosok Prevost bíborost pápának, de XIV. Leó ilyen rövid idő alatt is nagy hatást gyakorolt rám. Sőt, a pápaságának kezdetét jelképező szentmisén személyesen is megtapasztalhattam, hogy ezzel egyáltalán nem vagyok egyedül. Különleges kisugárzása van, amely egyszerre szelíd, kedves, ugyanakkor határozott: nyilván badarság két pápát összehasonlítani, de megjelenése II. János Pál pápát juttatja eszembe. Íme 7 szubjektív ok, amiért én nagyon örülök a megválasztásának:
1. Fontos neki a hagyomány és a liturgia
Nálam sokkal szakavatottabb emberek vannak, akik részletekbe menően elemezhetnék, hogy XIV. Leó pápa eddigi megjelenésében hogyan fejezi ki a tradíció iránti elköteleződését, illetve liturgikus igényességét, én most csak az általános benyomásomra támaszkodom. Megválasztását követően felvette a mocétumot és a pápai stólát, a szentmiséken tömjént használ és énekelve mondja az imádságok jelentős részét. Imádságos, összeszedett és méltóságteljes megjelenést sugároz. Ezenkívül számos olyan apró gesztust gyakorolt, amelyet sokan észre sem vesznek, de a liturgiában jártas papoknak és világiaknak fontos jelzések ezek.
Hasonlóan fontos gesztus lehet, ha valóban beköltözik az Apostoli Palota pápai lakosztályába, amelyet Ferenc pápa nem használt. Ha hinni lehet a pletykáknak, akkor maguk a bíborosok is kérték az új pápát, hogy “költözzön vissza” a pápai lakosztályra, hiszen a Szent Márta Házat nem erre a használatra találták ki és komoly költségeket jelentett a Vatikán számára, hogy nem a rendeltetésszerű helyen lakott a pápa.
hirdetésA Vatikánban és környékén lévő beszélgetések során az volt az egyértelmű benyomásom, hogy nagyon sokan vágytak ezekre a döntésekre – és erre a liturgikus igényességre.
2. Energikus és lendületes
XIV. Leó pápa nem csak a szavaiban dinamikus, hanem a mozgásában is, látszódik, hogy tényleg aktív és sportos életet élt idáig. Idén tölti be a 70. születésnapját, de korához képest sokkal jobb a fizikai állapota. Nem szabad alábecsülni ennek a jelentőségét, mert a nonverbális kommunikáció az egész világ számára fontos üzenet: nem csak a lelkére, hanem a fizikumára is odafigyel az új pápa. Korábban a perui misszója során gyakran kellett lóháton közlekednie, de a sport iránti lelkesedése sem titok senki számára. Hacsak abból indulunk ki, hogy XIII. Leó pápa milyen tempót diktált pápasága idején joggal feltételezhetjük, hogy ebben is szeretné követni a nagy előd példáját: ehhez pedig páratlan fizikumra lesz szüksége még sok éven keresztül.
3. Mosolygós és alázatos, akinek vannak érzelmei
Egy szerény, visszahúzódó ember képe bontakozódik ki előttünk: egyáltalán nem keresi a rivaldafényt, nincsenek “amerikai gesztusai”, azaz nem egy indokolatlanul haverkodó showman, sőt. Ugyanakkor derűt sugároz a tekintetével és a humorát sem felejtette el azzal, hogy ő lett Szent Péter utódja. Chiclayo egyházmegye – ez az a perui egyházmegye, ahol püspök volt – kommunikációs igazgatója a The Guardiannek ezt mondta: “Bármilyen problémája is volt, mindig megőrizte a humorát és a jókedvét”.
A jókedv mellett szembetűnő, hogy az érzelmeit is képes megélni, nem pedig eltitkolni – akkor sem, ha a helyszínen százezrek, a médián keresztül pedig milliók nézik. Megválasztását követően a Szent Péter-bazilika erkélyén is meghatódott és ugyanez történt vele, amikor most vasárnap felhúzták az ujjára a pápai halászgyűrűt, nagyon emberi pillanat volt ez, amely többet mond ezer szónál is:
Ugyanezen a szentmisén a prédikációjában gyakorlatilag meghirdette a pápaságának legfőbb pilléreit – erről majd kicsit később -, azonban magáról a megválasztásáról is szót ejtett, mégpedig rendkívül őszintén és alázatosan: “Minden érdem nélkül választottak meg, félve és remegve úgy jövök hozzátok, mint egy testvér, aki hitetek és örömötök szolgája akar lenni, veletek járva Isten szeretetének útján, aki azt szeretné, hogy mindannyian egyetlen családban egyesüljetek”. Szavait hatalmas taps követte, én a Szent Péter tér tetején, az újságírók részére fenntartott sajtóteraszon voltam, ahol a média munkatársai egy pillanatra kilépve szerepükből maguk is elérzékenyült spontán tapsviharban törtek ki. Fantasztikus pillanat volt.
4. Habár mosolygós és derűs – de nagyon határozott
Mosolygós, derűs – és közben mégiscsak egy oroszlán a pápa. Már a névválasztásával és az első beszédével is utalt arra, hogy jellemében egyáltalán nem egy jámbor gyámoltalan karakter, hanem nagyon is határozott, az értékeket védő és védelmező egyházfőt köszönthetünk a személyében. A konklávé másnapján a Sixtus-kápolnában bemutatott szentmiséjén is ez volt az ember benyomása: XIV. Leó pápán érződött a megrendültség, de nagyon is tisztában volt azzal, hogy mit szeretne és hogy milyen súlyú feladatot raktak rá a bíborosok. Nem beszélt mellé, hanem nagyon is céltudatos volt: “Ti hívtatok arra, hogy hordozzam ezt a keresztet és részesüljek ebben a küldetésben, én pedig tudom, hogy mindannyiatokra számíthatok, hogy velem együtt jártok, hogy Egyházként, Jézus barátainak közösségeként, hívőkként továbbra is hirdessük az örömhírt, hirdessük az evangéliumot” – mondta a pápa a bíborosoknak.
Fontos újra hangsúlyozni, hogy nem csak a szavaival, hanem testtartásával, mimikájával, gesztusaival is ráerősít ezekre a gondolatokra.
Fotó: Dudás-Kass Csenge / 777
5. Keresztény egység szorgalmazása
XIV. Leó pápa számára annyira fontos a keresztény egység, hogy jelmondatául is ehhez kapcsolódó gondolatot választott: In illo Uno unum – azaz Benne, az egyetlenben mind egyek vagyunk, de arra is emlékezhetünk, hogy megválasztását követő első beszédében kétszer is beszélt arról, hogy hidakat kell építenünk egymás felé. (Apró érdekesség, hogy ez teljesen megegyezik Ferenc pápa 2023-as Budapesten hagnsúlyozott gondolatával, illetve Prevost bíborosként nem túlságosan aktívan használta az akkor még Twitter névre hallgató közösségi oldalt, de arról a látogatásról két bejegyzést is megosztott). Perui missziós szolgálata során – majd püspöki időszaka alatt is – megtapasztalhatta a többi keresztény felekezettel való együttműködés fontosságát, és az is jelzésértékű, hogy egyik első úticélja Törökország lesz majd, ahol a niceai zsinat 1700. évfordulóját ünneplik a keresztények. A hétfői napon külön találkozott azokkal a nem katolikus egyházi vezetőkkel is – Bartholomaiosz konstantinápolyi pátriárkával -, akik személyes jelenlétükkel tisztelték meg a vasárnapi ünnepi szentmiséjét.
Ez a hozzáállás egészen biztosan segíteni fog abban, hogy a keresztény felekezetek közötti párbeszéd nagyobb lendületet kapjon.
6. Mária-tisztelet
Kell-e annál nagyobb bizonyíték arra, hogy fontos XIV. Leó pápának Szűz Mária, hogy rögtön a megválasztását követően az “Üdvözlégy Máriát” imádkoztatta el az egybegyűlt többszázezres tömeggel? Ha kell, akkor máris írok még egyet: a címerébe is bekerült a fehér liliom a Boldogságos Szűz Máriát, a Szeplőtelen Fogantatást jelképezve, Ő ugyanis a Chiclayói Egyházmegye patrónája. Megválasztását követően két nappal pedig Genazzanóba látogatott, a Rómától 60 kilométerre lévő településen egy Szűz Mária-kegyhelyet keresett fel. Tapasztalatom szerint a nem katolikusok gyakran félreértik a Mária-tiszteletet – egészen pontosan Mária-imádatnak gondolják azt tévesen -, pedig ez a fajta kötődés Jézus édesanyjához nagy kincs, amelyet fontos megőriznünk és erősítenünk. Fontos példa a katolikusok számára, ha a pápa is fontosnak tartja ezt a lelki támaszt.
7. Bátor kiállás a krisztusi tanítás és a béke mellett
Nem túlzás azt állítani, hogy vasárnap délelőtt szinte az egész világ arra figyelt, hogy XIV. Leó pápa mit mond majd a prédikációjában, ráadásul a világ vezetőinek jelenlétében, akik néhány méterről figyelték a szavait. Mindenki tudta, hogy ez egy programbeszéd lesz szinte, azaz lefekteti azokat az alapértékeket, amelyek mentén vezetni kívánja az Egyházat. Választhatta volna az egyszerűbb megoldást is: kedves, szép, üres szavak, semmi komoly tanítás, de ő a nehezebb és igazabb utat választotta: 12 perc alatt egy olyan kerek üzenetet adott a világnak és annak politikai vezetőinek, hogy azt érdemes újra és újra visszanézni vagy elolvasni.
Egy szeretettel teli, missziós egyházat vázolt fel, amely Krisztustra figyel, és amely ezzel a szeretettel ajánlja a világ figyelmébe is Krisztust.
Szinte valamennyi beszédében sürgeti a békét a háborúzó országok között: nem csak simán békét szeretne, hanem igazságos és tartós békét. Kiáll az elnyomottak mellett, támogatja a szegényeket, védi a munkások jogait – és közben folyamatosan arra hív bennünket, hogy merjünk evangelizálni.
XIV. Leó pápa személyében olyan vezetőnk van aki nem birtokolni, hanem szolgálni szeretne: elsősorban és mindenekelőtt Krisztust, ebből pedig egyenesen következik, hogy bennünket embereket is. Én ezért vagyok hálás, és ezért hiszem: jó kezekben van az Egyház.
hirdetés
