Még néhány napig dönthetünk arról, kinek adjuk adónk 1%-át – de közben érdemes elgondolkodni egy sokkal mélyebb kérdésen is: kinek adjuk az életünk 100%-át? Miközben alapítványok és szervezetek küzdenek a figyelmünkért, Jézus csendesen hív – nem csak egy részünket kéri, hanem a teljes valónkat.
Tele vannak az utcák és az online felületek azzal, kinek kellene adnunk az adónk 1%-át, hiszen május 20-ig dönthetünk erről. Versenyeznek a figyelmünkért a különböző médiumok, civil szervezetek, alapítványok – érthető is, mert nagyon sokat tud számítani a felajánlás az éves bevételükhöz.
De ennek nyomán felvetődött bennem a kérdés: ha ennyit számít, hogy kinek adjuk az 1%-unkat, annak is kéne számítania, hogy kinek adjuk magunkból a 100-at. Önmagunknak? A párunknak? A gyerekeinknek? A munkánknak? Van egyáltalán olyan az életünkben, ahol a teljes lényünket adhatjuk – és nemcsak mint feleség, anya, munkaerő stb. vagyunk jelen?
hirdetésJézus arra hív, hogy a 100%-unkat Neki adjuk. Nemcsak egy részünk kell neki, a jó részeink, hanem a teljes szívünk, lelkünk, testünk, mindenünk.
Az összes sebzettségünkkel, személyiségtorzulásunkkal, fájdalmunkkal együtt. Amiket mástól takargatnánk, Ő azokkal együtt szeret. Sőt ezzel a szeretettel gyógyít is. Lemossa a bűneinket, amik miatt nem tudtuk magunkat teljesen odaadni. Tiszta lapot ad, újra és újra.
Szinte felfoghatatlan, hogy valakinek a 100%-unk kell. Ő nem kényszerít arra, hogy mindenünket Neki adjuk – holott mindenünket Tőle kaptuk – csak szelíden, kedvesen, suttogva hív magához. Lehetőséget ad, hogy a szívünk az Övé legyen teljesen. Mint ahogy a szerelmes menyasszony a vőlegényének adja, és fordítva.
Van ennek egy gyakorlati vonatkozása is: mindenbe behívhatjuk Krisztust. Nemcsak a reggeli vagy esti imaidőbe, nemcsak a csendességbe, hanem szó szerint mindenbe! Ez nem jelenti azt, hogy ne lenne szükség olyan időkre, ami csak kettőnkről szól. De ott van az élet többi területe, a munka, a takarítás, a főzés, a gyereknevelés, a kikapcsolódás, a csekkbefizetés, az orvoshoz menés, az alvás…és mindehhez kérhetjük, hogy csinálja velünk, legyen ott, éljük át együtt.
Ő nemcsak a templomokban van jelen, hanem az életünk 100%-ában – ha engedjük és akarjuk!
„Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami benne van, aki mennynek és földnek Ura, nem lakik emberkéz alkotta templomokban, nem szorul emberi kéz szolgálatára, mintha hiányt szenvedne valamiből, hiszen ő ad mindenkinek életet, leheletet és mindent.” (ApCsel 17,24)
