Életének 99. évében elhunyt Csókay Károly jezsuita atya, akiről Csókay András idegsebész és a jezsuiták is megemlékeztek. A jezsuita atya népmisszionáriusként szolgált Dél-Amerikában, közösséget és templomot épített Chile egyik nyomornegyedében, majd harminc évig szolgált Miskolcon.
Megható sorokkal emlékezett meg elhunyt nagybátyjáról, Csókay Károly jezsuita atyáról Csókay András idegsebész a közösségi oldalán: „Nagybátyám Csókay Károly jezsuita atya aki egész életemet végigkísérte 35 évig távoli (Chile, Kanada), az utóbbi 35 évben közeli példaképként tegnap 99 évesen elment Jézushoz. Nagyrészt neki köszönhetem a 27 éve visszatért katolikus hitemet, így Jézussal való kapcsolatomat, ami azóta irányítja az életemet. Várom a feltámadásban az újra találkozást.”
A jezsuiták ezt írták rendtársukról: „Népmisszionáriusként szolgált Dél-Amerikában, közösséget és templomot épített Chile fővárosának nyomornegyedében, harminc évig szolgált Miskolcon az avasi plébánián és a jezsuita gimnazisták között. Károly atya életének 99. évében követte minden élők útján a húsvéthétfőn elhunyt Ferenc pápát, akivel annak 2023-as látogatásakor spanyolul társalogtak.”
A 777 által kiadott Istennel a műtőben című kötet bevezetőjét is Csókay Károly atya írta, amelyben így fogalmaz: „Jézus szenvedése nélkül a keresztény tanítás a szenvedő ember kigúnyololása lenne, de a szenvedő Jézussal egyesült élet a feltámadáshoz vezet, Isten országának megéléséhez.”
,,Spanyolul üdvözölte Ferenc pápát” – Csókay Károly élete
„Csókay Károly 1926-ban született, a kalocsai jezsuita gimnáziumban érettségizett, 1945 után katolikus ifjúsági csoportot szervezett, a kommunista megtorlás elől Nyugat-Európába szökött. 1950-ben lépett be a Jézus Társaságába, hét évvel később szentelték pappá. A terciát 1959-ben Kolumbiában végezte, majd Chilébe kapott megbízást.
Az ország déli részén mint népmisszionárius szolgált az ültetvényeken dolgozó szegény emberek között, megyényi terület látogatott. Később bányalelkészként és tanárként működött Chile északi részén, majd 1967–1975 között a főváros egyik nyomornegyedében szervezett plébániai közösséget és épített templomot. Mindkettő a mai napig működik. Közben a santgiagói kis magyar közösség lelkipásztori szolgálatát is ellátta. Élményeiből könyvet is írt Egy magyar hithirdető Chilében címmel.
1993-ban Kanadából hívta haza az újraegyesült magyar provincia vezetése, rövid budapesti és kárpátaljai szolgálat után Miskolcon lett plébános, és hittant tanított a Fényi Gyula jezsuita gimnáziumban. Emellett lelki napokat tartott, bekapcsolódott a Cursillo-mozgalomba, papok és szerzetesek lelkivezetője volt, lelkiségi könyveket fordított, kórházban fekvő betegeket látogatott. Kilencvenedik születésnapján a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Pro Ecclesia Hungariae-díjjal tüntette ki.
A 2023-as pápalátogatáskor a jezsuiták magánkihallgatásán spanyolul üdvözölte Ferenc pápát, el is beszélgettek a dél-amerikai éveikről. 2024 tavaszán búcsúzott el a miskolci közösségtől és költözött Budapestre, idősotthonba.”
70 év szolgálat
Missziós szemléletéről így beszélt Csókay Károly atya egy interjúban: „Nem az akváriumban kell halat fogni, hanem a tengerben. Könnyű a templomban igét hirdetni, mert oda vallásos emberek mennek. Azokat kell megtalálni, akik maguktól nem jönnek el.”
Életéből hetven évet töltött hittérítéssel, ezalatt nagy utat járt be lelki síkon is. „Sokszor vétettem a szeretet ellen.Sulykolni akartam a katekizmus igazságait, próbáltam beleverni a fejekbe, hogy ti nem jó úton jártok. Nem ez a helyes út. A Jóisten azért tart engemet ilyen hosszan életben, hogy ezt belássam: a szeretetből való cselekvés sokkal hatásosabb, mint a hitigazságokról való beszéd” – fogalmazott.
Hálásak lehetünk Csókay Károly atya szolgálatáért – és tudhatjuk, hogy ő már a legjobb helyen van, a mennyei Atyával!
