Miért szégyelli sok fiatal ma a hitét Európában? Ilodigwe Emmanuel nigériai származású szalézi szerzetes a 777-nek küldött írásában hálát ad az európai misszionáriusok hitet átadó szolgálatáért – és missziós testvérként most ő az, aki Európában bátorítja az embereket: ne féljenek keresztény identitásukat megélni. Emmanuel üzenete egyszerű, de megrendítő: van remény, és a hitünk nem teher, hanem kincs.
Én nigériai származásúként nagyon hálás vagyok, hogy az európai testvérektől kaptuk a keresztény vallást. Nagyon büszke voltam és vagyok az első missziós testvérekre, akik elhagyták szülői házukat, hogy a hitet és az örömhír szépségét elvigyék a világ minden tájára. Nagyon hálás vagyok a szeretetükért, a figyelmességükért, az oktatásért, orvosi ellátásért, a gondoskodásért, a béke és öröm üzenetéért. Sokat dolgoztak és szolgáltak. Ők a hitnek a hősei. Sok magyar pap, szerzetes, nővér és laikus sokat tett az evangéliumért szerte a világban. Nemcsak a múltban, hanem a jelenben is.
A sok európai missziós testvér igehirdetésének a gyümölcse az, hogy ma én Európában szolgálok missziós testvérként. Azt a segítséget adom vissza, amit kaptunk. Missziósként hálás vagyok a lehetőségért, hogy megerősíthetem az élő hitet Európában. A mi társadalmunkban nem az új evangelizációról van szó, hanem inkább újraevangelizálásról. Megerősíteni az emberekben azt, amit tudnak. Újra meg újra megerősíteni a hit fontos szerepét az ember életében. Újra bátorítani az embereket, hogy higgyennek abban, hogy
a hit nemcsak egy hagyomány – „úgy szoktunk, vagy úgy illik” -, hanem egy identitás, mély kapcsolat az Úrral.
Érdekes, hogy ide jutottunk, hogy újra kell bátorítani az embereket a hitet komolyan venni. Könnyen háttérbe szorul, ezért újra fel kell kelteni az emberekben a vágyat Isten felé.
hirdetésCsodálkozom azon, hogyan történhet, hogy azon a világrészen, ahonnan kaptam azt, ami segít mindennap kapcsolatban maradni Istennel, már nem fontos sok embernek a hit. Mi lehet az oka, hogy a kapcsolat Istennel már nem szükséges? Miért van az, hogy a szülőket már nem érdekli, hogy hitben neveljék a gyerekeket? A vasárnapi szentmise vagy istentisztelet már nem az első dolog, hanem utolsó fakultatív program. Miért van az, hogy sok embernek a hit ósdi dolog, ami nem menő? Az ember elfelejtheti a történelmét?
Azt tapasztalom, hogy olyan társadalomban élünk, ahol az emberek szégyellik, ha Istenben hisznek. Rengetegen nem mernek a hitük megéléséről beszélni, mert félnek, hogy kinevetik, kiközösítik, kibeszélik vagy kigúnyolják őket.
Sok fiatallal és felnőttel találkoztam és beszélgettem, akik félnek megmutatni az identitásukat mint keresztények.
A kereszténység – vagy a vallásgyakorlók csoportja – kisebbség lett a mai társadalomban. Hogyan jutottunk oda, hogy a hit szégyen? Lehet azt mondani, hogy kevesebben vagyunk, ezért kisebb a hangunk, és ezért fél rengeteg keresztény a hitét vállalni az emberek előtt.
A másik dolog, amit tapasztaltam, hogy a templomok üresek és a miséken kevesebben vannak, azok is többségében idősek. A fiataloknak már nincs idejük a közös imádságra, a szentmisére. Más dolgokat tartanak fontosabbnak az Istennel való kapcsolatnál. Miért van az, hogy a gyerekek a nagyszülőktől kapnak hitre nevelést? Pedig a nagyszülők a kommunizmus időszakában voltak gyerekek, amikor a hitgyakorlás nehéz volt! Miért van az, hogy sok szülő nem igazán törődik a gyermeke lelki fejlődésével?
A helyzetre nézve az ember azt mondhatja: reménytelen. De van egy fontos üzenetem, amely egyszerű, de nagyon mély és nagyszerű: VAN REMÉNY. „A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélek által Isten szeretete kiáradt szívünkbe.” (Róm 5,1-2) Lehet, hogy kevés gyakorló keresztény van, vagy a templomok üresek, de van remény.
A Krisztusba vetett hit a reményünk forrása, ami arra bátorít, hogy legyünk önmagunk és legyen szilárd bennünk, hogy a hitünk az identitásunk.
A hited a kincsed, és nagyon gazdag vagy, mert van kapcsolatod a teremtő Istennel, akitől minden van, ami létezik.
Büszke lehetsz arra, hogy van Atyánk a mennyben, akivel kapcsolatban vagyunk. Ő olyan Atya, aki figyel, vigyáz rád és gondoskodik az életedről. Legyél büszke a szüleidre, hogy hitben neveltek téged, és azt az utat, amit mutattak, ne hagyd el soha, mert csak Istennel lesz teljes az életed. A hited az identitásod!
Ne szégyelld a hited, hanem légy büszke rá és tegyél tanúságot Istenről bárhol, ahol vagy! „Azokat, akik megvallanak engem az emberek előtt, én is megvallom majd mennyei Atyám előtt.” ( Mt 10,32)
Kedves fiatal vagy felnőtt! Ha az osztályban, egyetemi csoportban vagy munkahelyen te vagy az egyetlen gyakorló keresztény, ne félj a hited szerint élni és azt képviselni! Ferenc pápa gondolata szerint „a hit nagy ellensége a félelem”. Az már nagy evangelizáció, hogy megvallod a hited az emberek előtt. Lehet, hogy kibeszélnek vagy kinevetnek, de neked van igazad. Te vagy gazdag. Idővel abbahagyják a nevetést és tanulni fognak tőled. Ne félj, hogy kérdéseket fognak neked feltenni, amik zavarosak vagy amikre nem tudsz mit válaszolni! Fontos, hogy a hitünket mélyebben kutassuk és jobban megismerjük. „De ha nem tudsz mindent, az rendben van – a Szentlélek ad majd szavakat.”
„Uram, növeld bennünk a hitet!” (Lk 17,5)
Légy büszke a hitedre!
Ilodigwe Emmanuel Chekwube sdb
