Ma lesz az első választás a konklávén Rómában, és biztosan sokan várjuk izgatottan, hogy ki lesz a következő szentatya. Az esélylatolgatás helyett segítsük inkább a bíborosokat és egyházunkat imáinkkal a következő napokban!
Különleges nap a mai a katolikus egyházban, hiszen Rómában elkezdődik a pápaválasztó konklávé. Bár nem először fordul ilyen elő a történelemben, azt sem mondhatjuk, hogy mindennapos a konklávé. Az én életemben harmadik alkalommal fordul elő ez az esemény. Ilyenkor zarándokok ezrei érkeznek az „örök városba”, akik izgatottan várják a világ többi részével együtt, hogy ki követi Ferenc pápát, és azt is, hogy az új szentatyával milyen irányba halad majd a katolikus egyház.
Az utóbbi hetekben számos cikket lehetett olvasni, hogy mely bíborosok a legesélyesebbek arra, hogy Szent Péter utódai legyenek. Természetesen szeretünk tippelgetni, jönnek az összeesküvés-elméletek és a média is beáll egy-egy bíboros mögé, hogy ki, miért lenne jó.
A pápaválasztás azonban bármennyire is emberi dolog – hiszen személyek végzik –, egy nagyon fontos tényben azért különbözik bármelymás választástól.
A bíborosok a szavazás előtt közös szentmisében, majd imádságban kérik a Szentlelket, hogy segítse őket a bölcs döntéshozatalban. Továbbá az is a szépsége a konklávénak, hogy mindannyian részesei lehetünk a választásnak az imádság által.
Ma is kérték Rómában a bíborosok a katolikus hívőket a „Pro Eligendo Pontifice” szentmisében, hogy imádkozzanak értük és azért, hogy olyan pápát válasszanak, aki méltóan vezetheti egyházunkat. Természetesen amíg a következő napokban nem száll fel a fehér füst, addig biztosan lesznek találgatások, hogy ki lép majd ki a Szent Péter-bazilika erkélyére, de általában érvényesül a mondás, hogy „aki pápaként megy be a konklávéra, az bíborosként jön ki, míg aki bíborosként érkezik, az pápaként távozik”.
A vasárnapi evangélium egyébként nagyon aktuális volt, hiszen arról szólt, amikor Jézus feltámadása után meghívta Pétert az egyház vezetésére és azt mondta neki, hogy „Legeltesd juhaimat!”. Vajon, ha lettek volna abban az időben fogadóirodák, akkor mekkora esélyt jósoltak volna, hogy Péterre bízza ezt a fontos feladatot? Főleg azok után, hogy háromszor is megtagadta őt halála előtt. Aztán mégis Péter lett az első pápa. A történelem során később is sok olyan eset volt, amikor nem az előzetesen esélyes személy lett a befutó. Nem kell messzire menni, elég csak a legutóbbi választásra gondolni.
A következő napokban elsősorban ne az esélyekkel és tippekkel foglalkozzunk, hanem hordozzuk imáinkban az új szentatyát és azt, hogy a bíborosok megfelelően, a Szentlélek sugallatára válasszanak! Egy biztos, hogy komoly kihívások várnak egyházunkra a jelenlegi világpolitikai, társadalmi helyzetben, ezért is
kérjük a Jóistent, hogy segítse azt a személyt, aki ma bíborosként megy be a Sixtus-kápolnába, de onnan már pápaként távozik majd!
Hortobágyi Tibor
hirdetés
