Május 7-én, szerdán, megkezdődik a konklávé. Egyes becslések szerint csütörtökön az esti órákban felszáll a fehér füst és új pápát üdvözölhet a Katolikus Egyház. A választó bíborosok, – így Erdő Péter bíboros is – elfoglalta szállását a Szent Márta Házban. Ám mielőtt beköltözött volna – ezzel megszakítva a kommunikációt a külvilággal a pápaválasztás idejére – még üzent nekünk a Pápai Magyar Intézetből.
Erdő Péter “rutinos” konklávéra járó, harmadik alkalommal vesz majd részt a titkos szavazáson. Jókedvűen, reményteli szívvel készül az elkövetkezendő napokra. A Kardinális YouTube-csatornának így foglalta össze érzéseit a konklávé előtt:
„A szívemben valahol egy bizonyosság van. Talán most éreztem a legjobban az előkészítő beszélgetések során, hogy akarják, sokan akarják, sokan kérik a bíborosok közül is, hogy a Szentlélek működjön rajtunk keresztül. Tehát van az emberekben egyfajta hívő nyitottság.
Ez azt jelenti, hogy a Szentléleknek a működését talán megérezzük majd a Sixtus-kápolnában is.
Van erről Szent II. János Pál pápának egy írása, amelyben elképzel egy jövendőbeli pápaválasztást, és úgy írja le az eseményt, mint hogyha ott a szellemek harcolnának. Tehát a rossz szellemek és a Szentlélek, – aki persze erősebb mindenkinél – de az ember gyenge. Az a fontos, hogy az ember hagyja, hogy a szentléleknek az irányítása érvényesüljön és ne más szellemekre hallgasson. Azt hiszem, hogy ha ez megtörténik, akkor ez egy nagyon szép pápaválasztás lehet, és a világ felé is egy reményteli üzenetet hozhat.
hirdetésFerenc pápa adta még ki az idei szent évnek a jelszavát, hogy „a remény zarándokai”. Erről is beszélgettünk sokat, hogy remény.
Mi egy remény nélküli világnak hirdetjük a reményt. Tehát miért van ez a világ remény nélkül? Azért, mert pogány.
A Szentírásban föl szoktuk olvasni Szent István napján, augusztus 20-án is, hogy „ne legyetek, mint a pogányok, akik hiábavalóságok járatják az eszüket és nincsen reménységük”. Tehát aki azt hiszi, hogy a földi élet számára minden, hogy annál több nincs, az a földi élet dolgait fölfokozott erővel fogja hajszolni, hiábavalóságra, túl nagy energiát fordít, és persze a többi emberek felé is egy harcosabb, egy önzőbb magatartásformát vehet fel. Aki viszont reménykedik – a szó krisztusi értelmében – az tudja, hogy a föltámadás nem csak Jézusnak az egyedi esete, hanem az embereket is feltámadásra és örök életre hívja. Na most ezt kell nekünk, a mai embereknek meghirdetni, mint reménységet. Nagyon nehéz. A legtöbb ember, nem egyszerűen tusakodik Isten ellen. Azt mondják, hogy most az apátia ateizmusa uralkodott el az emberiség nyugati részében legalábbis – tehát a nemtörődömség ateizmussal. Ez már nem egy lélekben harcos magatartás, hanem szinte már elkönyvelte nyugodt biztonsággal, hogy úgysincs semmi más, hát akkor élvezzük az életet itt a földön, együnk-igyunk, holnapra úgyis meghalunk,- ahogy a régi rómaiak és Szent Pál is mondta. De mi nem azt mondjuk! És ez az, ami átrendezi az életünket.
Tehát én abban bízom, hogy ennek a konklávénak az eredményeként egy olyan üzenet születik, ami az egész emberiséghez szól
– az Egyházhoz is, de az egész emberiséghez – és ezt a fajta reménységet felismerhetően képviseli.
Mert nem elég az, hogy mi evilági érveléssel próbálunk humanitárius segítségre buzdítani embereket – ezt is megtesszük – hanem a végső reménységnek a fényében. És ettől válik, válhat nagylelkűvé az életünk. Hát adja Isten, hogy ilyen konklávé legyen az idei!”
