A Vatikán ezen a héten hirdette ki, hogy május 7-én kezdődik a pápaválasztó konklávé. A bíborosok már Rómában tanácskoznak és hamarosan beköltöznek a Szent Márta-házba. Dr. Tóth Tamás atya, egyháztörténész gyűjtötte össze, hogy melyek a legfontosabb tudnivalók a konklávéról!
- Kik választják a pápát?
A bíborosi testület tagjainak, vagyis a bíborosoknak az az elsődleges feladatuk, hogy a pápai szék üresedése esetén megválasszák Szent Péter utódját, a római pápát. Minden bíborosnak joga és kötelessége a pápaválasztáson ott lenni, hacsak valamilyen súlyos akadály (például betegség) miatt nem tud eljönni. Azok vehetnek részt a konklávén, akik a pápa halálakor még nem töltötték be a 80. életévüket, de az azt előkészítő megbeszéléseken az idősebbek is részt vesznek.
Nem mindig volt egyébként úgy, hogy a bíborosok választottak pápát: mivel az egyházfő egyben Róma püspöke is, így az első évezredben leginkább a római papság és a hívek választottak, és a IV. századtól egyre nagyobb beleszólást követeltek maguknak a császárok is. A XII. századtól a bíborosok kizárólagos joga a választás, akik három rendbe oszlanak: vannak a püspök-bíborosok, akik általában egy Róma környéki egyházmegye, míg a presbiter-bíborosok egy római templom címét viselik, végül a diakónus-bíborosokhoz egy római diakónia tartozik. Így ők most is, bárhol éljenek a világban, kötődnek a Római Egyházmegyéhez. A legtöbben ma felszentelt püspökök attól függetlenül, hogy melyik bíborosi rendbe tartoznak.
Mai szemmel furcsán hangzik, de egészen a XX. század elejéig néhány katolikus uralkodónak vétójoga volt a konklávé alkalmával.
Utoljára I. Ferenc József osztrák császár (egyben magyar király) emelt vétót 1903-ban a megválasztás előtt álló személy ellen az általa megbízott és a konklávén ténylegesen részt vevő krakkói bíboros püspök révén, így a választók kénytelenek voltak új jelölt után nézni. Az ekkor megválasztott Szent X. Piusz pápának az egyik első dolga az volt, hogy eltörölje ezt a régi kiváltságot.
Fotó: Marco Iacobucci | Dreamstime.com
- Kik alkotják a bíborosi testületet, és mi a feladatuk?
A bíborosok elsődleges feladata, hogy a római pápa megválasztásáról gondoskodjanak. Ha a pápai szék megüresedik, kötelességük mihamarabb Rómába, illetve a Vatikánba menni, és elkezdeni a felkészülést. Ezenkívül, amikor nincs széküresedés, a bíborosok a római pápának segítségére vannak akár testületileg, mikor nagyobb jelentőségű kérdések megvitatására összehívják őket, akár egyénileg különféle hivatalokban, és különösen az egész egyház mindennapi ügyeinek intézésében.
A pápa szabadon választja meg azokat a legalább papi rendben lévő férfiakat, akiket bíborossá léptet elő. Ez azt is jelenti, hogy a bíborosi cím nem kötődik szorosan egy egyházmegyéhez vagy tisztséghez, a pápa a szokásokat vagy a nemzetiségi viszonyokat sem köteles figyelembe venni, mivel a bíborosi kollégium nem az „egyház parlamentje”. A Szentatya természetesen minden körülményt mérlegelve hozza meg a döntését. A bíborosi testület ünnepélyes ülésén, az úgynevezett konzisztóriumon hirdeti ki a pápa az új tagok nevét, és adja fel rájuk a bíborosi kalapot, azaz kreálja őket – onnantól számítanak bíborosnak.
Jelenleg 252 bíboros van, közülük 135-en rendelkeznek választójoggal, és a tervek szerint 133-an lesznek ott a konklávén.
A választó bíborosok közül ötöt (köztük Erdő Péter prímás érseket) II. János Pál, huszonkettőt XVI. Benedek, míg 108-at (köztük Német László belgrádi érseket) Ferenc kreált bíborossá. Ha a földrajzi elhelyezkedést nézzük, akkor 53 Európából, 16 Észak-Amerikából, 4 Közép-Amerikából, 17 Dél-Amerikából, 18 Afrikából, 23 Ázsiából és 4 Óceániából származik. Az Antarktiszról még nincs bíboros…
- Mik a szabályai a választásnak?
Szent II. János Pál pápa 1996-ban az Universi Dominici Gregis kezdetű apostoli konstitúciójával szabályozta a pápaválasztás menetét, amelyet XVI. Benedek pápa néhány ponton módosított. A pápát a külvilágtól elzárva, titkos szavazással választják. A jelöltnek 2/3-os többséget kell kapnia (ez jelenleg 90 szavazat lenne, ha mindenki megjelenne). Ettől azért nem lehet eltérni, mert nagyon fontos, hogy egyértelmű többség álljon az új egyházfő személye mögött.
A konklávét a pápa halála vagy a lemondás hatályba lépését követően 15, legkésőbb 20 napon belül el kell kezdeni. Az első nap délelőtt egy közös szentmisén vesznek részt a bíborosok, majd aznap délután kezdődik a pápaválasztás. Első nap 1 szavazási fordulót tartanak, majd ezt követően mindennap délelőtt és délután 2-2 szavazásra kerül sor. Ha sokáig nem tudnak megegyezni, akkor meghatározott ritmusban szünetet kell tartaniuk; először három eredménytelen szavazási nap után legfeljebb egy napra föl kell függeszteniük a szavazást, hogy időt kapjanak az imádságra, egymás közti megbeszélésre és egy rövid, buzdító elmélkedésre. A 34. választási forduló után van lehetőség két jelölt közül választani, de a 2/3 akkor is szükséges.
A legutóbbi pápaválasztás 2013-ban csupán másfél napig tartott, az 5. fordulóban megválasztották Ferenc pápát.
Régen lehetett közfelkiáltással (akklamációval) és megegyezéssel (kompromisszummal) is választani, ez 1996 óta nem lehetséges.
Úgy tehát ma nem lehet érvényesen pápát választani, ahogyan az Angyalok és démonok című, Dan Brown regényéből készült filmben Ewan Mcgregort – Tom Hanks legnagyobb bosszúságára – közfelkiáltással meg akarják választani.
Az 1996-os dokumentum magyar szövege itt olvasható.
- Miért konklávé?
Ennek eredete a XIII. századra megy vissza. A pápa 1268 november végén bekövetkezett halálát követően a bíborosi kollégium tagjai, tizenkilenc fő, a Rómától északra fekvő Viterbo városában gyűltek össze, hogy megválasszák az új Szentatyát. Volt köztük egy magyar is, Báncsa István esztergomi érsek (1242-1252), az első magyar bíboros. Báncsa (egy másik társához hasonlóan) nem érte meg a pápaválasztás végét, 1270. július 9-én elhunyt.
Telt-múlt az idő, de a választók csak nem tudtak egymás közt megegyezni. A viterbóiak megunták a várakozást (meg az ezzel járó költségeket), így 1270. június 1-jén váratlanul bezárták a bíborosokat azzal, hogy addig nem engedik ki őket, amíg meg nem választják az utódot. Hogy nyomatékot adjanak a szavaiknak, egy idő után elkezdték az élelmiszer-fejadagokat csökkenteni, és a választásra szolgáló palota tetejét lebontani. Ezzel együtt még sokáig vitatkoztak a bíborosok. Végül 1271. szeptember 1-jén választottak pápát. X. Gergely (1271-1276) 1274-ben el is rendelte, hogy a választásokat ezentúl a külvilágtól elzártan (clausi cum clave – kulccsal bezárva, innen a konklávé) tartsák.
Fotó: Jbphotographylt | Dreamstime.com
- Hol választják a pápát?
A pápaválasztás helyszíne a törtélelem folyamán több helyen változott, 1878 óta tartják mindig a 15. századi Sixtus-kápolnában, amelyet Michelangelo freskói díszítenek. Nem kötelező azonban ott tartani, a bíborosok határozhatnak máshogy is. A vatikáni Sixtus-kápolna a Szent Péter-bazilika „rendezői jobbján” található, azaz, ha szemben állunk a bazilika homlokzatával, akkor attól jobbra van. Erre az alkalomra kályhát helyeznek be a kápolnába, és a tetőre felszerelik a kéményt, amelyen keresztül jeleznek a bíborosok a külvilág felé: ha fekete a füst, akkor eredménytelen a választás, ha fehér, akkor van pápánk. A kályhában a teljes titoktartás végett a szavazólapokat égetik el, és az egyértelműség kedvéért színezőanyagot is használnak a tűzhöz.
A bíborosok azonban nem itt laknak a konklávé idején, hanem a II. János Pál pápa által építtetett Szent Márta-házban (itt lakott Ferenc pápasága alatt) – ugyancsak elzárva a külvilág zajától -, onnan vonulnak át a szavazásokra a kápolnába.
- Kit választhatnak pápává?
A bíborosok bárkit pápává választhatnak. Megkeresztelt katolikus (azaz az egyház tagja) férfi kell legyen. Annyi kitétel van csupán, hogy ha a megválasztott személy nincs püspökké szentelve, rögtön szenteljék püspökké. Az utóbbi hétszáz év tapasztalata azonban azt mutatja, hogy egy bíborost választanak pápává. Ez érthető is, hiszen olyan embert keresnek a Szentlélek segítségével, aki ismeri a világegyház ügyeit és problémáit, a kardinálisoknak pedig erre gyakran nagyobb rálátása van.
Fotó: Andrey Lebedev | Dreamstime.com
- Mi történik a megválasztáskor, és mikortól pápa a pápa?
Eredményes választás esetén behívják a választás helyszínére a Bíborosi Kollégium titkárát és a pápai szertartásmestert, ezután a rendben és korban első bíboros megkérdezi: elfogadod-e pápává való kánoni megválasztásodat? A beleegyezés kinyilvánítása után rögtön megkérdezi a megválasztottat: hogyan akarod nevezni magad? A választás elfogadása után, amennyiben püspökről van szó, a megválasztott azonnal Róma püspöke, azaz pápa, tehát valóságosan elnyeri az egyetemes egyház fölötti teljes és legfelső hatalmat és gyakorolhatja azt. Ha pedig a megválasztott még nem volna püspök, azonnal püspökké kell szentelni.
A pápa fehér ruhát ölt (ezt többféle méretben készítik elő, és egy szabó is készen áll, ha igazítani kell),
fogadja a bíborosok jókívánságait és engedelmességük kinyilvánítását. A protodiakónus bíboros (a diakónusok rendjében az első bíboros) feladata, hogy kihirdesse az új pápa nevét a Szent Péter-bazilika középső erkélyéről, majd ugyanott megjelenik az új pápa, üdvözli a tömeget, Róma városának és az egész világnak első Urbi et Orbi áldását adja.
Az új pápát ünnepélyesen iktatják be a péteri szolgálatba, korábban egy hármas koronával, a tiarával is megkoronázták, de ez 1963 óta már nem szokás. Az ünnepélyes szentmisén húzzák fel a Szentatya ujjára a pápai gyűrűt és adják rá a palliumot, amelyet – az érsekekhez hasonlóan – a miseruha fölött visel.
A lateráni bazilikába, a Római Egyházmegye székesegyházába is megfelelő időn belül el kell mennie, hiszen Róma püspökeként is el kell foglalnia a székét.
Tóth Tamás atya
Fotók: Dreamstime.com
hirdetés
