A csend ajándéka

A tavaszi időszakot mindig a megújulás fogalmához kapcsoljuk. Valami új, valami friss, valami izgalmas. Nem csak a természet éled újjá gyönyörű színpompában, hanem az emberi lélek is kibontakozik a téli szürke és felhős fásultságából. Ilyenkor alkotni kíván az ember, barátkozni, ismerkedni, felfedezni valami egészen új vonzalmat az életében. Ilyenkor tervezünk. Tervezzük a jövőt. De ne felejtsük el értékelni és átélni a csendet sem!

„Ha jó idő lesz, elmegyünk túrázni. Ha meleg lesz, elmegyünk a strandra. Nyáron kiveszek egy hét szabadságot és elmegyünk családostul a tengerpartra. A hétvégén elmehetnénk biciklizni, szép időt mondanak.”

Ki ne vágyna arra, hogy végre kimozdulhasson a szabadba és összekapcsolódhasson a természettel, hogy jól érezhesse magát, hogy élményeket és emlékeket gyűjthessen? Hiszen erről szól a tavasz. A tervekről és a felfrissülésről. Bújjuk a telefonunkat és a közösségi médiát, kutatjuk, hogy hol és mikor lesz valami új program, hol lesz fesztivál, hol van valami nagy akció. Erre vártunk a téli hideg után. Közösségre és valami történésre, ami egy kicsit más, egy kicsit új vagy épp nagyon is ismerős.

Miközben betáblázzuk magunkat a nyárra és a tavaszi jóidőkre, izgatottan várjuk a következő kiruccanós napokat, elfelejtünk valamit. Elfelejtjük megélni a tavaszi pillanatokat. Tervezünk, izgulunk, de valójában nem tudunk arra koncentrálni, hogy átéljük ezeket a pillanatokat. Rá vagyunk függve a telefonunkra, a Facebook-események követésére és igazából nem is élvezzük ki az első tavaszi napsütést. Az első meleg tavaszi délutánt, az első csípős, ám kellemes tavaszi reggelt. Mindenki rohan, tervez, de elfelejt megállni egy pillanatra.

hirdetés

Elfelejtjük értékelni a csend ajándékát.

És most nem csak arról a csendről beszélek, mint mikor a városból kiszabadulnak az emberek vidékre és megkezdik a tavaszi kerti munkákat, majd leülnek egy kicsit hallgatni a madárcsicsergést a pöfögő, robogó autók helyett. Olyan csendről van szó, amely a lelkünkben történik. Annyi mindent akarunk egyszerre csinálni, hogy azt sem tudjuk, hova kapjuk a fejünket.

Elfelejtünk pihenni. Magunkban, magunknak, a lelkünkért. Csendesen üldögélni az erkélyen vagy a teraszon, egy kávézóban vagy akár a taxi hátsó ülésén, legyen az bárhol, ahol épp vagyunk. Hiszen mi az első dolog, amit az ember csinál, amikor látszólag nincs semmilyen dolga és leül valahova? Előveszi a telefonját és elkezdi pörgetni a közösségi médiát vagy a híreket. Nehogy már furcsán nézzenek rám, ha csak magamban üldögélek és nézem például a kék eget, vagy a csillogó tavat, vagy a kergetőző állatokat.

Túlságosan sokat törődünk azzal, hogy mit gondolnak rólunk. Azzal pedig már kevésbé, hogy mi mit gondolunk magunkról.

Pedig az önismeret fontos pontja, hogy képes vagyok egymagamban és magammal jó társaságban lenni. Képes vagyok leülni egyedül egy kávézóban úgy, hogy nem bújom a telefonomat, hanem inkább elmélyülök a saját gondolataimban és érzéseimben. Vagy egyáltalán nem gondolok semmire és csak vagyok egymagamban. Csendben.

Pico Iyer A csend fontossága egy zajos világban című TED-beszédében nagyon inspirálóan kifejti, hogy milyen kulcsfontosságú az ember számára a pihenés és a csend.

Fotó: Ted.com

Pico Iyer indiai származású brit–amerikai író, esszéista és előadó, aki elsősorban a belső utazásról, a csendre való igényről, valamint a modern világ és spiritualitás ütközéséről ír. Könyveiben és előadásaiban gyakran hangsúlyozza, hogy a valódi utazás nem földrajzi, hanem belső: az önismeret, az elcsendesedés és az egyszerűség útja. Szerinte a túlzsúfolt, információval telített modern életben a csend nem luxus, hanem létszükséglet.

„Nagy meglepetésemre azt tapasztaltam, hogy sehova sem menni legalább olyan izgalmas, mint Tibetbe vagy Kubába menni. Ez alatt nem értek mást, mint félretenni néhány percet naponta vagy néhány napot minden évszakból, vagy akár – ahogy egyesek teszik – néhány évet az életből, és nyugodtan tölteni ezt az időt, hogy rájöjj, mi mozgat meg igazán, hogy hol rejlik a legnagyobb boldogságod, és ráébredj arra, hogy néha a megélhetés és az élet két ellentétes irányba mutat” – hangzik el a beszédében.

Az előadásban megemlíti az észak-koreai utazását is, ami már több mint 30 évvel ezelőtt történt és csak pár napig tartott. Sokszor visszaemlékszik rá, rengeteg új dolgot látott, rengeteg új inger érte őt, azonban – ahogy ő fogalmazza – „csak a csendes odafigyelés az, ami maradandó élménnyé tette [az utazást].” Tehát eltervezhetjük a maldív-szigeteki csodálatos kirándulásunkat, eltölthetünk ott egy varázslatos hetet, azonban, ha nem adunk időt magunknak, hogy ezeket az ingereket és emlékeket feldolgozzuk, hogy elraktározzuk azokat a gondolatainkban, nem teljesednek ki kedves és szép élménnyé. Olyan élménnyé, amelyre szívesen gondolunk vissza a rohanó napjaink pár perces szüneteiben. A probléma azonban ott kezdődik, hogy ezek a szabad percek elvésznek a mindennapi tevékenységeink és megküzdeni való történéseink között. Sőt, annál inkább elnyomjuk magunkban saját gondolatainkat. Nem is akarunk gondolkodni egy fárasztó nap után. Inkább végigpörgetem a telefonomon a híreket, vagy bekapcsolok egy jó filmet/sorozatot, és elmerülök abban a tevékenységben, ahol nem kell gondolkodnom.

Azonban, ahogy Pico Iyer is mondja:

„Ha tényleg meg akarom változtatni az életem, igazából a gondolataimmal kell kezdenem.”

Hiába vagyunk elérhetők mindenhol, hiába vannak olyan eszközeink, amelyek beosztják az időnket, elveszítjük önmagunkkal a kapcsolatot. Elveszítjük azt a képességet, hogy gondolkodjunk önmagunkról és a világról, hogy szárnyalhasson a fantáziánk, hogy meditáljunk, imádkozzunk és a belső hangunkra összpontosítsunk.

Mindannyian aggódnánk a telefonunk nélkül. Mindig arra gondolunk, hogy pont akkor történik valami, amikor félrerakjuk az eszközünket. Lehet, hogy pont akkor jön egy sürgős email, amire válaszolni kell, lehet, pont akkor jön egy fontos telefonhívás. Folyton arra törekszünk, hogy minden feladatot időben elvégezzünk, hogy az álmaink otthonát és életét megteremtsük, azonban a valódi élet elrohan mellettünk, sosem érjük magunkat utol. Nem halljuk a gondolatainkat és nem is törődünk velük. Nem törődünk azzal, hogy egyáltalán boldogok vagyunk-e abban az életben, amit élünk, vagy sem.

Igenis tervezzük meg álmaink kirándulását, menjünk el egy felpezsdítő programra, utazzuk körbe a világot, lássunk rengeteg új dolgot, de ne feledjük azt, hogy olykor meg kell állnunk. Akár pár órára, pár napra üljünk le és csöndesen, merüljünk el önmagunkban és gondolatainkban. Raktározzuk el azt a rengeteg információt, ami nap mint nap ér minket, értékeljük őket és rendezzük el magunkban!

A legnagyobb áldás, hogy gondolkodhatunk és érezhetünk. És mindezt úgy érhetjük el, hogy lerakjuk a telefonunkat egy kis időre,

elvonulunk egy csendes helyre és átéljük a számunkra kedves élményeinket és arra a pár pillanatra önmagunkra koncentrálunk. És nem, ez nem önzőség, hanem ajándék önmagunk számára.

Ihletként és inspirációként nézzétek meg Pico Iyer A csend fontossága egy zajos világban című TED előadását, melyben elmeséli saját életútját. Magyar felirattal elérhető.

Bajcsy Tünde