Csak egy gondolat arról, hogyan működik Isten kegyelme élesen és valóságosan ott, ahol emberileg nincs remény vagy látható út. Ő minden képzeletet képes felülmúlni!
Ahogy közeledem a 30. életévemhez, azt tudom mondani, hogy sokszor kerültem már olyan helyzetbe, aminek a megoldása emberileg teljesen lehetetlennek tűnt. Tudod, amikor benne vagy egy krízisben és már mindent megpróbáltál, ami csak eszedbejutott vagy amit a körülötted lévők tanácsoltak – család, barátok, lelkész, mentor, pszichológus, bárki – mégsem történt semmi. Látszólag.
Mert amikor a szobád csendjében csak halkan imádkoztál vagy felsóhajtottál Jézushoz, akkor ott elindult valami.
Nem kell, hogy érezd. Nem kell, hogy egyből lásd a körülményeiden. De tudd, hogy Ő hallotta az imád, és nem hagy abban, amiben vagy, amivel épp küzdesz.
„Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (2Kor 12,9) Sokszor hallottam és olvastam ezt az igét, de egészen más megtapasztalni. Kimondani, hogy „Uram, erőtlen vagyok, csak Te tudsz megoldást hozni” – egyáltalán nem könnyű. Emberként alapvető vágyunk, hogy kontrollálni tudjuk az életünk eseményeit, hogy érezzük, hogy van ráhatásunk a forgatókönyvre, ami alapján az életünk íródik. És amikor nincs…az kétségbeejtő. De éppen ezek azok a pillanatok, amikor Isten kegyelme valósággá válik. Lehet, hogy először csak lassan, halványan jelenik meg, mint egy rügy a fán. Aztán egyre jobban kibomlik, ahogy egy gyönyörű virág. Van, amikor pedig már annyira nyilvánvaló, hogy nem te csináltad jól/ügyesen/találékonyan, hogy szinte nevetned kell. Mert Isten volt. Tagadhatatlanul.
Valahol ezt az idézetet olvastam: „Jobb nekünk, ha Isten erejével küzdünk, mint ha a magunkéval, mert ha ezerszer annyi erőnk is lenne, mint amennyi van, mit sem érnénk vele az ellenséggel szemben.”
Bátorítalak, hogy számolj Isten kegyelmével! Bátran kérd Tőle!
Ez nem azt a passzivitást jelenti, amikor ölbetett kézzel várod, hogy majd Isten valamit csinál. De ha nem látsz magad előtt utat, tudd, hogy Ő útkészítő! És a láthatatalanban már harcol érted. Mert ennyire szeret.