A Vak szerelem (Love Is Blind) című netflixes valóságshow sikere rávilágít arra, hogy a modern kultúra hajlamos figyelmen kívül hagyni a kapcsolat testi és lelki dimenzióinak egyensúlyát. Bár a műsor azt sugallja, hogy a valódi szeretet pusztán érzelmi kapcsolódás révén is kialakulhat, keresztény szemszögből a lelki összhang és a közös hit mellett a fizikai vonzalom is szerepet játszik.
Néha megnézem egy-egy népszerű valóságshow epizódját, részben mert szórakoztató, de azért is, mert egyfajta ablak a kortárs kultúrára. Még ha a valóságshowk nem is teljesen a való életet mutatják, ahhoz elég valóságosak, hogy tükrözzék a romantikáról, a randizásról, a szexualitásról és egyebekről alkotott uralkodó elképzeléseket.
Nemrégiben megnéztem a Netflixen a Love Is Blind (Vak szerelem) legújabb évadának egy részét (már a 8. évadnál jár), mivel tükrözi kultúránk egyre szélesedő nemi megosztottságát, és mivel erőteljes figyelmeztetés, hogy mi történik, amikor a legfontosabb értékek és lelki meggyőződések eltérnek egymástól egy párnál.
A műsorban lévő „kísérlet” tucatnyi szinglit követ, akik a társkereső „kapszulákban” ismerkednek egymással, ahol órákon át fecsegnek a potenciális társakkal, azzal a kikötéssel, hogy nem láthatják őket. Összesen 10 nap telik el ilyen randikkal.
hirdetésDe csak amikor a pár úgy dönt, hogy eljegyzik egymást (ismét látatlanban), akkor tűnik el az „elválasztó fal”, és láthatják egymást élőben.
Tehát csak ha megteszik ezt a gigantikus ugrást – eljegyeznek egy olyan személyt, akit még csak néhány napja ismernek – , akkor derül ki, hogy a másik hogy néz ki.
A műsor a „láthatatlan randi” koncepciót annak bizonyítékaként állítja be, hogy az elkötelezett szerelem létrejöhet egy tisztán intellektuális vagy érzelmi kapcsolódáson keresztül is. Az biztos, hogy a történelem során rengeteg házaspár szeretett egymásba először olyan kommunikációval, amelyben nem látják egymást, például levélírással. Ez lehetséges. De a sorozat mindent megtesz azért, hogy lekicsinyelje a test fontosságát. És így az egyik probléma (a csak fizikai vonzalmon alapuló párkapcsolat) megoldásával a sorozat egy másikat hoz létre.
A Love Is Blind egy újabb kifejezése a kortárs kultúrának, amely az identitást éteriként értelmezi, amely kevésbé kapcsolódik a fizikai valósághoz. A közösségi média és a társkereső alkalmazások lehetővé teszik a mai szinglik számára, hogy egyre inkább testetlen módon lépjenek kapcsolatba egymással. A Messenger-üzenetek és az SMS-ek (amelyek a Love Is Blindben nagy szerepet játszanak) dominanciája, mint a randikommunikáció preferált módjai, jól szemléltetik, hogy ez a fajta ,,intimitás” mennyire normálissá vált.
A Love Is Blind a fiatalabb generációk körében rendkívül népszerű, aminek egy része talán abból ered, hogy a Z generáció szociális félelmét tükrözi, akik néha szívesebben lépnek kapcsolatba valakivel először – és hosszabb ideig – a digitális távolság biztonságos zónájában, mielőtt a személyes kapcsolat sebezhetőségét vállalnák.
Amikor a „leleplezés” eljön a jegyespárok számára a valóságshowban, az gyakran kínos. Egy ironikus váltással a fizikai megjelenés hirtelen rendkívül fontossá válik. Az újonnan eljegyzett férfi és nő úgy érzi, nagyon erősen figyelnek a külsejükre.
Ha nem megy jól a dolog, azt gondolják: „Vajon azért, mert nem vagyok vonzó?”
Ahelyett, hogy a fizikai vonzalom már a kezdetektől fogva normális, természetes tényező lenne a kapcsolatban, a bevezetése azután, hogy a pár elkötelezte magát egymás mellett, hirtelen azzá a dologgá teszi, ami eldöntheti vagy megtörheti a kapcsolatot. És amikor egyes pároknál elkerülhetetlenül nem működik a kémia, „sekélyesnek” érzik magukat, amiért törődnek a fizikai vonzerővel. Pedig nem baj, ha a vonzalom az egyenlet része. Fizikai lények vagyunk és a házasság egy testet öltő szövetség.
A nézőpontok sokfélesége a házasságban gyakran nem működik jól. Pál apostol parancsa: „Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában, mert mi köze egymáshoz az igazságnak és a gonoszságnak, vagy mi köze van a világosságnak a sötétséghez?” (2Kor 6,14) igaz. A közös bibliai meggyőződés és a lelki összehangoltság az egészséges házasság alapja. Amikor a műsorban Ben és Sara patthelyzetbe kerültek a férfi azon vágya miatt, hogy a nő vele együtt járjon templomba, és a nő azon vágya miatt, hogy a férfi vele együtt menjen a Pride Weekre, nyilvánvaló volt, hogy a kapcsolatuk halálra van ítélve. Miközben ezt néztem, folyton arra gondoltam, hogy ezért kellene a szingliknek a templomban találkozniuk a potenciális társakkal. Ezért számítanak az intézmények. Ha a templom valóban fontos Ben számára, akkor ott kellene kezdenie a feleségkeresést – vagy esetleg a környékbeli gyülekezetekben. Meg kellene ismernie a lelkipásztorát, és tanácsokat kérni tőle a randizással kapcsolatban.
A Love Is Blind alkalmanként tartós házasságokat eredményezhet. De leginkább egy elrettentő történet a randizás veszélyeiről a digitális korban. Ha egyedülálló vagy és házastársat keresel, ne menj el egy valóságshowba. Ne fordulj az alkalmazásokhoz, mint első lehetőséghez.
Kapcsolódj be egy helyi gyülekezetbe és más közösségekbe, ahol közösek az értékek és közös a küldetés!
A házastársi szerelem végül is általában nem „vak”. A legfontosabb összetevő a jövőkép. A közös jövőkép.
Forrás: The Gospel Coalition
