Különös kegyetlenséggel ölték meg Brenner János rábakethelyi káplánt 68 évvel elezőtt. Az azóta boldoggá avatott Brenner János életéről testvérével, a szintén pap Brenner József nyugalmazott püspöki helynökkel beszélgettek a Nyugat.hu podcastjában – ebből szemlézünk néhány fontos gondolatot.
Brenner József lassan hetven éve papja a Szombathelyi Egyházmegyének és Boldog Brenner János testvére. Brenner János 1957. december 14-én, a kommunista egyházüldözés korában brutális kegyetlenséggel gyilkolták meg, 25 éves korában – erről mi is készítettünk podcastet korábban. Azóta kiderült, hogy nem egy ember volt a gyilkos, hanem több.
Az egyik hívő így emlékezett vissza Brenner Jánosra: „Nagyon erős kisugárzása volt, nagyon szerették az emberek, és igyekeztek oda menni, ahol ő volt, és hallgatni a szavát. Volt benne valami, ami nagyon vonzotta az embereket”. Ezt a kisugárzást a testvéreként is érezte?
Ez már a szemináriumban is megvolt benne, a kispap társai is ugyanígy nyilatkoztak róla a boldoggá avatáskor, hogy mindenkivel szeretetteli és kedves volt.
hirdetésAmi az akkori hatalomnak talán nagyon szúrta a szemét, hogy az ifjúsággal jól megértette magát.
Az ifjúsággal akkor két szervezet foglalkozhatott: az úttörő és a KISZ – másoknak nem engedték. Ezért is volt nagy szálka a szemükben, hogy a testvérem fiatalokkal foglalkozott. Ezt én is tapasztam, amikor meglátogattam, hogy folyamatosan jöttek be hozzá a fiatalok a plébániára, és János foglalkozott velük. Volt, hogy csak zenét hallgattak, sportoltak, de többnyire beszélgettek.
1957-ben próbáltam engedélyt kérni, hogy lemehessek megint hozzá. Nekünk, papoknak az ÁVO-tól kellett engedélyt kérni, a püspök aláírta, hogy mehetek, de az ávós azt mondta, hogy „maga pedig oda nem megy le”. Ekkor ugyanis valószínűleg már megvolt a terv, hogy megölik a testvéremet.
Említette Önnek korábban, hogy veszélyben érzi magát? Pont egy héttel a gyilkossága előtt találkoztak.
Erről ő otthon nem beszélt. Az első gyilkossági kísérlet az volt, hogy amikor jött Farkasfáról, a hittanóráról haza kis motorral, akkor zseblámpával leintették, hogy álljon meg. Amikor lelassított, látta, hogy nem a hatóság állította meg, hanem civil ruhások, így gázt adott és elment. Nagyjából száz méterrel odébb kiugrottak az erdőből, és fahasábokat szórtak a motorja elé. De ő ügyes motorosként ezeket kikerülte, így nem sikerült a tervük.
Valószínűleg ha ott elesett volna, akkor agyonverik, és utána motorbalesetnek álcázzák a történteket.
Utána néhány hónappal megtörtént a gyilkosság.
Igen, szigorúan meg volt tervezve, hogyan csalják ki a testvéremet a plébániáról, hol várják és hol végzik ki.
Hogyan történt pontosan?
Ez egy szombati nap volt, december 14-e. János plébánosa kiment Farkasfára vasárnapi gyóntatásra, és így János maradt otthon egyedül. Volt egy házvezetőnő, aki kint lakott a faluban, ő adott Jánosnak vacsorát. Kérdezte tőle, hogy „Tisztelendő úr, nem fél egyedül itt, a plébánián?”. János azt válaszolta: „Miért félnék? Velem van a Jóisten”. Megírta a vasárnapi prédikációt, majd lefeküdt aludni. Úgy éjfél körül zörgetett, csengetett nála egy 17 éves fiú, Kóczán Tibor, hogy a nagybátyja haldokló beteg, jöjjön gyorsan. János ekkor felöltözött, kimentek a templomba, ahol magához vette az oltáriszentséget és a szent olajat, aztán elindultak. Mint utólag kiderült, Tibor volt megbízva, hogy csalja ki a testvérem a plébániáról. Elindultak Zsidára a beteghez, ahova az erdőn keresztül vezetett az út. Amikor beértek az erdőbe, elállták az útjukat: egy rendőr volt az, rendőr ruhában. Igazoltatta Jánost, aki számára ekkor derült ki, hogy ez támadás. Elkezdett futni, de nem vissza a plébániára, hanem a beteghez.
Minket úgy tanítottak, hogy a beteghez a papnak mindenáron el kell jutnia, főleg a haldoklóhoz.
Igen ám, de még egy csoport várta, körülbelül nyolc ember, akik megtámadták. Hátulról lefogták a kezeit, hogy ne tudjon védekezni, két ember pedig elölről harminckét késszúrással végzett vele. A leghalálosabb seb a nyakán volt. Nem az ütőeret, hanem a vénát vágták át, úgyhogy tulajdonképpen elvérzett. Egy ember egy husánggal a fejét verte be, ettől János a földre esett, és ekkor egy másik ember a nyakára lépett. Ezt akkor nem tudtuk meg, hiszen a nyomozás során eltussolták az ügyet, hanem a boldoggá avatása előtti exhumálásból derültek ki a részletek.
Akik először megtalálták Jánost, hívták a rendőrséget, az orvost és a plébánost. Az orvos ért ki először, és mikor látta a vérben fekvő Jánost, megállapította, hogy nem éli túl. Utána jött a plébános, aki feladta Jánosnak a szent kenetet. Legkésőbb pedig a rendőrség érkezett ki, és mint kiderült, a rendőrségen azon az estén disznótoros mulatság volt, hiszen tudták, hogy azon az estén tervezik végrehajtani a gyilkosságot.
Ezután jött a színjátékszerű nyomozás, és sokáig nem is lehetett beszélni Brenner Jánosról.
Harmincöt évig nem lehetett beszélni róla.
Azok nyomoztak, akik gyilkoltak.
Ezt már akkoriban is lehetett sejteni, és a hívek is azt mondták, hogy Jánost az ávósok gyilkolták meg. A temetése is nagyon érdekes volt: nem a temetkezési vállalat tette koporsóba, hanem a rendőrség, és megtiltották, hogy bárki megnézze a holtesttét, még a szüleinknek sem engedték.
Engem kétszer berendeltek a rendőrséghez a nyomozás alatt, egyszer közösen László testvéremmel, egyszer pedig egyedül. Azt sem mondták, hogy miért hívnak be, tanúnak vagy gyanúsítottnak. Azért hívtak be, hogy megfélemlítsenek minket és a belőlünk kiszedett információk alapján alakítsák a fedősztorit.
(…)
Brenner Jánnos boldoggá avatása fontos momentum lehetett Önnek is. Úgy is fogalmazott, korábban, hogy akkor nagyon elérzékenyült.
Én akkor is elérzékenyültem, amikor 1989-ben először lemehettem arra a helyre, ahol őt megtaláltá, és a híveknek beszélni kellett a templomban. De még ennél is jobban elérzékenyültem a boldoggá avatásán, amikor a szentmise elején én vittem János ereklyéjét az oltár mellé. A misén pedig én voltam az első, aki a miseszövegben megemlíthette a szentek között Boldog Brenner Jánost.
Brenner János, a fiatalon vértanúhalált halt katolikus pap boldoggá avatási eljárása 1999-ben kezdődött, és a Vatikán 2017-ben ismerte el hivatalosan vértanúságát. Ezután Ferenc pápa engedélyezte boldoggá avatását. Végül 2018. május 1-jén avatták boldoggá Szombathelyen. Az ünnepi szertartást Angelo Amato bíboros, a Szentek Ügyeinek Kongregációjának prefektusa vezette, és több ezer hívő vett részt rajta. (A szerk.)
A teljes beszélgetést itt megnézheted:
