Hatvanhat évvel ezelőtt, 1957. december 15-én különös kegyetlenséggel, 32 késszúrásal öltek meg egy fiatal papot, aki mindössze 25 éves volt. A támadók biztosra mentek, az áldozat nyakára is rátapostak, fejére több erős ütést mértek. A hatalom emberei mindent megtettek, hogy a fiatal pap emlékét örökre eltöröljék. Igyekezetük hiábavaló volt, a vértanú papot tisztelők száma egyre nőtt. Hatvan évvel halálát követően, 2018-ban avatták boldoggá, mára az egyházüldözés időszakának vértanújaként gondolnak rá a hívők és a nem hívők egyaránt. Ő volt Brenner János, akinek életéről – és különösen haláláról – szólt podcast beszélgetésünk, melynek vendége Soós Viktor Attila – egyháztörténész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának tagja, Boldog Brenner János életének és gyilkosságának kutatója. Riporter: Martí Zoltán.
December 14-éről 15-ére virradó éjszaka. Másnap, vasárnap Rábakethelyen mondott volna misét János atya, de nem jelenik meg a templomban. A házvezetőnő már reggel ott van a plébánián, de azt gondolja, hogy János atya már átment a templomba, tehát nem is keresi. Amikor a ministráns fiú jön, hogy hol van János atya, akkor kezdik el keresni, aztán jön a hír a pár kilométerre lévő Zsidáról, hogy holtan ott fekszik.
Mai szemmel nézve is különösnek és érthetetlennek tűnik Brenner János meggyilkolásának története, legalábbis most, 2023-ban. Neked honnan jött az ihlet, hogy elkezdj foglalkozni Brenner János életével?
A Jóisten ajándéka ez a több mint 25 éves kutatás, kapcsolat. Én Körmenden születtem, ott jártam általános és középiskolába, és amikor középiskolás voltam, elkezdett érdekelni az egyháztörténet. Egy kiváló plébános, Gyürki László volt ott, egy Bibliakutató, Szentírásfordító, és egy fantasztikus fiatal pap, Császár István, aki az ifjúsággal foglalkozott, azóta már elég magas pozíciókat töltött be. Vele egy azóta tartó szakmai kapcsolat és barátság fűz össze. Tulajdonképpen kettőjüknek, illetve Brenner József atyának köszönhetem a kutatás elindulását. Amikor említettem Gyürki László atyának, illetve Császár István atyának, hogy engem az egyháztörténet foglalkoztat, akkor mondták, hogy jön éppen akkor bérmálni Brenner József, megismertetnek vele. Ő mesélt egy pár gondolatot az ő öccsének, Brenner Jánosnak az életéről. Én akkor 17 éves voltam, és István atyával elkezdtük interjúkat készíteni, holott még nem tudtam semmit a történetkutatás módszertanáról vagy arról, hogyan kell ilyen fajta interjúkat készíteni, levéltárban kutatni.
Jött először József atyával, aztán olyan papokkal, akik a Szombathelyi Egyházmegyében is ismerték János atyát, és tulajdonképpen egyik kézből a másikba adtak bennünket, több mint nyolcvan interjút készítettünk. Ez még a régi világban zajlott, így diktofonos, hangkazettás felvételek készültek. Aztán egyre több emberrel kerültünk kapcsolatba, majd ennek köszönhetően a Pázmány Péter Katolikus Egyetemre mentem történelem-hittanár szakra. Egyetem alatt már nem csak interjúk voltak, hanem elkezdtem levéltárakban kutatni.
2003-ban el is készült a Magyar tarzíciusz – Brenner János élete és vértanúsága című könyvünk, amely összefoglalta, bemutatta János atya életét, vértanúságát, az ő tiszteletét. Brenner atya életútjának, vértanúságának kutatása azóta is tart. A boldoggá avatás történész szakértőjeként sok mindent gyűjtöttünk össze.
Fotó: Bookline
Ahogy megpróbáljuk megismerni Brenner János életét, adódik a kérdés, miért pont vele történik meg mindez? Egy fiatal káplánról van szó; Budapestről nézve jelentéktelen helyen szolgál, de ismerve a nyugati határ közelségét, lehet, hogy mégsem annyira jelentéktelen; és semmi olyat nem tesz, amire azt mondaná az ember, hogy hatalomellenes cselekedet – persze önmagában véve papnak lenni akkor az volt.
Amikor 2001-ben egy Országos Tudományos Diákköri Konferencián egyetemistaként írtam János atya vértanúságáról egy dolgozatot, akkor az egyik bírálóm azt mondta, hogy ’57-ben a pártállamnak nem volt érdeke papokat eltenni láb alól. Ez 22 éve volt így, azóta már elég sok mindent sikerült feltárni, kikutatni, és bebizonyítani, hogy dehogynem volt érdeke. Hiszen az ’56-os forradalmat követő megtorlás nemcsak a forradalmárokat érintette, hanem folytatódott a Rákosi-diktatúra egyházüldözése, ami egészen a ’60-as évek közepéig kézzelfoghatóan jelen volt. Tömegével börtönöznek be papokat. Igaz, hogy halálra már nem ítélik őket, mint mondjuk az ’50-es években, de papgyilkosságok sora zajlik le 1956 után, 1957-58-ban.
Valóban, Budapestről nézve, de még akár Szombathelyről nézve is,
egy két és fél éve pappá szentelt, fiatal káplán ugyan mit ártott, miért kell őt eltenni láb alól?
De ha mélyebben belemegyünk ebbe, és látjuk az egyházakhoz való viszonyt, illetve magát a Kádár-rendszer kiépülését, ami folytonossága a Rákosi-diktatúrának, akkor egyértelmű, hogy itt megfélemlítésről, példastatuálásról van szó. Arról van szó, hogy az, aki nem tagozódik be, nem lesz a pártállam támogatója, azzal szemben fel kell lépni. És nem Budapesten, a pártközpontban, az Állami Egyházügyi Hivatalban, vagy a Belügyminisztériumban döntötték el, hogy Brenner Jánost meg kell ölni, hanem helyben, a megyei egyházügyekért felelős politikai rendőrség. Érezték, hogy erős a hitélet, erős János atyának a hatása.
Nem véletlen, hogy furcsa gyilkosságokra, furcsa balesetekre kerül sor, gondoljunk csak Debreceni Sixtusra, aki ciszterci szerzetes volt és Egerben „véletlenül” egy szovjet katonai teherautó előtti. Vagy Kenyeres Lajos tiszavárkonyi plébánosra, akit a Tiszába dobnak, és pár hónap után a holtteste előkerül. Vagy Kovács Ferencre, aki egy titkos pálos szerzetes volt, őt annyira megverik, hogy a verések utáni betegségek eluralkodnak rajta, és meghal. Vagy Ács Ferenc pálos szerzetesre. Még nagyon sok ilyen eset van.
A brutalitás, az egyházakkal szembeni kemény fellépés természetes velejárója volt a diktatúrának.
Az egyházi személyek pedig megtapasztalták azt – és ez nemcsak a Rákosi-korszakra, hanem a Kádár-rendszer első évtizedére is igaz – , hogy ők ellenségek, a pártállam úgy tekint rájuk, hogy el kell taposni, meg kell félemlíteni őket.
Brenner János egy tiszta, jó lelkipásztor, vonzó személyiség volt, akit nagyon sokan követtek, rajta keresztül sokan jártak templomba, fontos volt számukra a hit és az egyház. Ő nem egyedi, nagyon sok ilyen van, de a hozzáállása, vértanúsága mégis egyedülálló. Amikor beteghez hívják, akkor mondhatja azt egy pap éjjel egy órakor, hogy hát majd kimegyek reggel, de ő egyből azt mondja, hogy megyek. És amikor megpróbálják eltéríteni, megtámadni, akkor nem menekül el, tudja, hogy az a hivatása, hogy Krisztust, az Oltáriszentséget a haldoklóhoz elvigye, hogy őt segítse, neki erőt adjon, és papként ez a magatartás jellemzi.
Brenner János polgári családból származik: az édesapja hivatalnok, vallásos, amit nyilván az ötvenes években nem folytathat, vagy retorziókkal, és mind a három fia pap lesz. László ciszter szerzetes, és ő még tehet örökfogadalmat. Bár a rendet 1950-ben a többi szerzetesrenddel együtt a pártállam nem engedi működni, ő tovább éli ciszter szerzetesi hivatását. József atya, aki hála a Jóistennek még ma is él, és aktív papként van jelen, most tett tanúságot Ferenc pápa előtt a Szent István Bazilikában, megrendítő volt, ahogy a testvéréről, a saját életéről beszélt. Nyilván a pártállam nem volt boldog attól, hogy voltak olyan családok, ahol mind a három fiú a papi hivatást választotta.
Sok-sok minden van tehát, ami összejátszik abban, hogy János atya a pártállam szempontjából kiválasztott lesz, és megpróbálják először elhelyeztetni Rábakethelyről, megpróbálják megfélemlíteni, több atrocitás is éri, és amikor látható, hogy nem lehet vele szót érteni, akkor pedig a lehető legbrutálisabban lépnek föl vele a politikai rendőrség emberei.
Nem sokkal a gyilkosság előtt már van egy gyilkossági kísérlet ellene, hiszen farönköket helyeznek el az úton, ő motorral közlekedik. Mit tudunk erről az esetről, amikor farönköket helyez valaki az útra, ő kikerüli motorral, és Brenner János tulajdonképpen megúsz egy gyilkossági kísérletet?
Tudjuk, hogy János atyát többször megpróbálják elmozdítani, megfélemlíteni. Ugye 1955-ben szentelik őt pappá és püspöke Rábakethelyre (ami ma már Szentgotthárd része) küldi őt káplánnak.
Tudja, hogy a határsávba kell menni, ez a nyugati határ menti terület, ahova nem lehet csak úgy belépni, ehhez külön engedély kell, a pártállami szervektől. Tehát egy frekventált, ellenőrzött területen él, valóban motorkerékpárral közlekedik, amit egy ismerősétől 1956 magasságában vesz meg.
János atya egy ízig-vérig életrevaló fiatalember. Nagyon mély lelkiségű, ha a prédikációit, a leveleit olvassuk, akkor kirajzolódik belőle, hogy a teológia, az a közeg, amiben ő felnőtt, nagyon sok muníciót adott, az otthonról hozottakkal együtt. A plébánosa, Kozma Ferenc, aki a két világháború között Franciaországban volt az ottani magyarok lelkipásztora, majd ’45 után a Szombathelyi Egyházmegyébe tért vissza, és Rábakethelyen lett plébános, egy nagyon művelt, tájékozott ember. Ők ketten nagyon jól megtalálták a közös hangot, jól együtt tudtak dolgozni. De ezt fölismeri az Állami Egyházügyi Hivatal helyi megbízottja, Prazsák Mihály, és megpróbálja őt Kovács Sándor püspökkel elhelyeztetni, még a merénylet előtt.
Kovács Sándor beszél János atyával, aki pedig azt mondja, hogy ide szól az ő hivatása, küldetése, ő szívesen marad itt és végzi a lelkipásztori munkát. János atya kerékpárt, majd később motorkerékpárt használ, és valóban többször megpróbálják őt megfélemlíteni. Azért itt nem csak János atyáról van szó, hanem akkor teljesen „természetes” volt, hogy a pártállam és a helyi erős emberei sokszor erővel léptek föl.
Az, hogy farönköket dobáltak a motorkerékpár elé, hogy balesetet szenvedjen, egy nagyon egyértelmű és figyelmeztető jel volt.
János atya ezt kikerülte, és elég lazán vette, nem ijedt meg, nem félt. De azért, ha belegondolunk, mindenkiben ott van a félelem az ötvenes években, és nem csak az, hogy az életemre törhetnek, hanem hogy jöhet a fekete autó, bebörtönözhetnek, internálhatnak, tehát ennek a kornak ez sajnos a velejárója volt.
Kovács Sándor püspök titkára, Varjas Győző atya egy beépített ember, jelent az államvédelmi hatóságoknak. Van-e felelőssége szerinted Varjas Győző atyának Brenner János halálában?
Felelőssége kézzelfogható, de nehezen bizonyítható. Az biztos, hogy informálta a belügyi szerveket, a politikai rendőrség munkatársait. Az ő ügynök dossziéi nincsenek meg, de nagyon sok jelentése különböző más operatív dossziékban fennmaradt. Kovács Sándor 1944 és 1972 között volt a Szombathelyi Egyházmegye püspöke, őt mindvégig a politikai rendőrség megfigyeli, és például ezekben a dossziékban találhatunk Jóska fedőnevű jelentéseket Varjas Győzőtől.
A püspök atya tudta, hogy a saját bizalmasa, a saját titkára tulajdonképpen elárulja?
Szerintem azzal biztos, hogy tisztában volt, hogy vannak körülötte hálózati emberek, hogy ezt sejtette vagy tudta-e Varjas Győzőről, nem biztosan lehet állítani. 1956 olyan értelemben egy meghatározó pont, hogy az 50-es években vezető pozícióba helyezett békepapokat, a rendszerrel együttműködőket a forradalom alatt a legtöbb főpásztor elmozdítja, így tesz Kovács Sándor is. ’56 után vannak, akik revansot akarnak, vissza akarnak térni, vagy más pozícióba kerülnek. Én azt mondom, hogy ezek a történetek egyesével vizsgálandók, és nyilván Varjas Győző sem önszántából jelentkezett, hanem vagy valamivel zsarolták, vagy valamivel pressziót helyeztek rá, de az biztos, hogy belső dolgokról informálta a politikai rendőrség munkatársait.
Ez egy brutális ellentét, hogy az egyik embert megöli a hatalom azért, mert pap, a másik pedig elárulja az egyházát – ha zsarolják, ha nem, de ez attól még tény. Mi lett a sorsuk ezeknek a papoknak, akikről később kiderülhetett, hogy a saját egyházuk ellen dolgoztak? Hogyan viszonyultak azokhoz a paptársakhoz, akik nem feltétlenül az egyházat szolgálták ezekben az időkben?
Azért a legtöbb együttműködőről a környezete nem tudta, hogy ő beépített. Más a békepap, aki egy egyértelműen kiáll a pártállam mellett, belép a békepapi mozgalomba, és azt mondja, hogy ez az út. Egy más minőség az, aki az ÁVO-nak, az ÁVH-nak, a belügynek, a politikai rendőrségnek jelent. Hogy ez most az egyház elárulása, vagy sem, nagyon izgalmas kérdés. A kiindulópont az, hogy az egyházakat a Rákosi-rendszer ellenségnek tekinti és meg akarja semmisíteni. Annyiban változik ez ’56 után, hogy a Kádár-rendszer ugyanúgy brutálisan lép fel az egyházakkal szemben, de felismeri azt, hogy szüksége van az egyházakra.
A nemzetközi nyomás, az ’56 utáni megtorlással szembeni társadalmi feszültségek miatt Kádár kiegyezik az egyházakkal, olyan vezetők kerülnek pozícióba, akik támogatják, vagy legalábbis lojálisak a pártállamhoz, de ez alsóbb szintekre is leszivárog. Nyilvánvalóan
magas pozícióba a pártállam jóváhagyása nélkül egyházi személy nem kerülhetett. Nem volt mindenki belekényszerítve abba, hogy hálózati személy legyen, de valamifajta lojalitás mindenképpen kellett.
Az egyházi személyek közül voltak, akik az üldöztetést, a börtönt, az internálást vállalták, de voltak olyanok, akik vagy a karakterük miatt, vagy mert úgy gondolták, hogy más utak járhatók, megalkudtak, együttműködtek.
Fotó: Brenner János szobra Csepelen
Térjünk rá magára a bűntettnek az éjszakájára. Éjszaka Kóczán Tibor, aki korábbi ministránsa Brenner Jánosnak, bekopog azzal, hogy a nagybátyja súlyosan beteg. Mi tudunk Brenner János és Kóczán Tibor kapcsolatáról, ez mennyire volt bizalmi kapcsolat? Ez már gyanús lehetett János atyának, hogy éjszaka bekopognak hozzá a rábakethelyi plébániára – miözben a plébános nem volt otthon?
Egy jól előkészített és sok szempontból megszervezett gyilkosságról van szó, de azért mindig csúsznak hibák a rendszerbe. Kóczán Tibor járt ministrálni az ötvenes évek közepén, Kozma Ferencet biztos, hogy személyesen ismerte, és valószínűleg János atyával is volt kapcsolata. Az, hogy a nagybátyja beteg és haldoklik, egy valós információ, de azt gondolom, hogyha nem is lenne valós, ismerve a papok hozzáállását, ha valakit éjszaka beteghez hívnak, a papok nagy többsége ma is veszi az Oltáriszentséget és elindul. János atya is hivatástudattal élt, és fontos volt neki, hogy a haldokló még megkapja a lehetőséget, hogy ha tud, akkor gyónjon és áldozzon, hogy megkapja a betegek szentségét, és ez megerősítse őt. Tehát ő ezzel a tudattal indul el.
Mindenképpen érdekes, hogy abban az időszakban volt egy úgynevezett betegellátó könyv, ahova beírták, hogy hova ment a pap, ezt majd később a politikai nyomozó rendőrök kitépik abból a kötetből. Tehát van ilyen értelemben egyértelmű információnk arról, hogy ez egy valós történet, hogy betegellátás ürügyén János atyát kihívják, aki pedig elindul, miután felöltözött, magához vette az Oltáriszentséget, Rábakethelyről Zsidára. Ketten indulnak el az éjszakában, Brenner János és Kóczán Tibor.
Ezt követően van egy kamuigazoltatás, amikor megérkeznek az erdőbe. Ugye a határsában vagyunk, itt az igazoltatás nem érte teljesen váratlanul az embereket, mert mindenkit igazoltattak itt. Ki az, aki az igazoltatást végzi? A rendőrség?
Azt pontosan nem lehet rekonstruálni, hogy ki igazoltatta, a határőrök minden gyanús mozgást kell, hogy ellenőrizzenek és igazoltassák az illetőt. Lehet egy olyan olvasata is ennek, hogy megpróbálják hivatalos eljárás keretében elvenni az okmányait, mert ha nincsenek papírok, utána egy holttestet sokkal könnyebb eltüntetni. Az biztos, hogy megpróbálják őt hivatalos hatósági emberek igazoltatni.
Ez azért fontos, mert a személyi igazolványát később egészen máshol találják meg. Tehát itt a rendőrök ezek szerint az igazoltatásnál elveszik Brenner Jánosnak a személyi igazolványát. Engedik tovább menni?
Igen, ez már Zsida határában történik, ugye ő a pontos címet tudja, hogy hol a beteg, és ez mozgatja őt, de ebben a helyzetben nem elmenekül, hanem megy a beteg felé. Miután ez az akció lezajlik, ezt követően éri őt a támadás. Nagyon sok mindent rekonstruálni tudunk csak, hiszen nincsen pontos nyomozati leírása annak, hogy mi történt ezen az éjszakán. Vannak nyomozati iratok, tanúkihallgatások, helyszíni szemle, és nagyon sok mindenkivel beszéltünk. Nyilvánvalóan amikor egy brutális támadás ér valakit, akkor nehéz hitelt érdemlően és pontosan minden kockát a helyére tenni. A rendelkezésünkre álló dokumentumok pedig a pártállam időszakában születtek…
Tudjuk, hogyan történik ez az egész esemény? Körbeállják? Úgy olvastam a nyomozati anyagokban, hogy hátulról is megpróbálják őt megtámadni, meg szemből is. Hányan vannak egyáltalán az elkövetők?
Azt a bírósági jegyzőkönyvekből és a nyomozati anyagokból egyértelműen lehet rekonstruálni, hogy kétfajta késszúrás éri Brenner Jánost, két különböző késsel szúrják meg. Innentől kezdve logikus, hogy legalább két elkövető kell, hogy legyen. Azt is lehet tudni, hogy találnak női hajszálat János atya kezében, női cipősarok nyomot a holttest körül. Valószínűleg megpróbálják őt lefogni, áthúzni egy sövényen, tehát
ez nem egy magányos elkövető, hanem több ember összefogott, szervezett akciója.
Az is egyértelmű, hogy van, aki azzal a zseblámpával, amit visz magával, fejbe veri. A boldoggá avatás előtt megnyitották János atya sírját és a földi maradványokat egy orvosi bizottság szemrevételezte, akik a csontok vizsgálatánál megállapították, hogy a nyaki porc csontja az eltörött. Tehát ma már bizonyítható, hogy valaki rálépett a nyakára, miután a harminckét késszúrás, amit kapott, nem vezetett célra.
Ugye december van, 14-éről 15-ére virradó éjszaka, még ha nincs is olyan nagyon nagy hideg, de egy pap a civil ruhájára fölvette a reverendát, fölvette a télikabátot, és miután az Oltáriszentséget vitte magával, egy stólát is magára vett. Azért ez egy többrétegű ruházat, és még ezen keresztül is érik őt késszúrások. Vélelmezhetően ahogy áthúzzák a sövényen, a ruha valamennyire fölcsúszik. A helyszíni szemlén Hantos László orvos megállapította, hogy János atya fején is brutális ütésnyomok vannak, a testén is szúrástól származó nyomok, tehát ez mind-mind összeadódik. De ezekbe nem hal bele János atya, a haláltusáját vívja, és ahogy rálépnek a torkára, valószínűleg így fullad meg és veszti életét.
Mindvégig nála van az Oltáriszentség, ezt az egyik kezével próbálja védeni, hogy annak ne legyen bántódása. Látni kell, hogy miközben az életére törnek, miközben többen rátámadnak, ott van az, hogy ő papként az Oltáriszentséget védi. Az ő vértanúsága, áldozata egy hosszú folyamat, többször éri őt megpróbáltatás. De a döntő pillanatban,
amikor az életére törnek, akkor is fontosabb neki, hogy Krisztus testét védje,
egy nagyon egyértelmű elköteleződés, egyértelmű papi magatartás az, hogy ha engem hívnak, akkor megyek, ha van egy haldokló, akkor őrajta segítek, ha megtámadnak, az életemre törnek, és nálam van az Oltáriszentség, akkor ezt védem. Tehát ezt a magatartásformát, ezt az életutat járta be Brenner János.
Megalapozottan igaznak tekinthetőek azok az állítások, amelyek szerint a gyilkos meggyónt Kozma Ferenc plébánosnál. Van egy ilyen teória is, hogy ő tudta, ki a gyilkos, de miután gyónási titokról volt szó, ezért nem mondta el.
Valóban van egy ilyen szála is a történetnek, ezt nagyon nehéz igazolni. Kozma atya később, lehet, hogy papoknak mondta, hogy ő sokkal többet tud, de nem beszélhet. Kozma Ferencet vélelmezhetően a kihallgatások során akár fizikai atrocitás is érhette. Ő pár évvel a gyilkosság után agyvérzést kapott, elhelyezték Rábakethelyről, és nagyon sokáig sok megpróbáltatás közepette élte az életét papként, de nagyon nehezen tudott beszélni, mozogni. Hihetetlen módon megviselte őt János atya vértanúsága, meggyilkolása – de az ott élőket is. És nem csak az, hogy megöltek egy papot. Nemcsak az, hogy rágalmakat, valótlanságokat próbáltak terjeszteni róla, hanem még hosszú évtizedekig nem is beszélhettek róla. Ezek mind-mind olyan traumák, amelyek rátelepedtek, és sokáig én magam hallottam, amikor valakivel beszéltünk, hogy nem merek beszélni, nem merek róla elmondani dolgokat, félek, hogy ennek következménye lesz. Így élni három-négy évtizedet, óriási nyomást helyez az adott emberre.
Ha jól tudom, arról van tudomásunk, hogy Tóka Ferenc és felesége részt vett a gyilkosságban.
Én biztos vagyok benne, hogy ők ebben részt vettek, és nem véletlen, hogy a hatvanas évek végén egy nagyon jelentős, 60 ezer forint értékű kárpótlást kap Tóka Ferenc. Tehát végigmegy az ügye, bíróság vizsgálja, hogy ez az ítélet jogszerű volt-e, sőt kártérítik. Az biztos, hogy nem egyedül követte el. Biztos, hogy ebben a politikai rendőrség megyei munkatársai aktívan segítették. Sok minden azt mutatja, hogy ezt nem egy magányos elkövető tette, hiszen például figyelni kellett a környéket is, hogy ne legyen szemtanú.
Tóka Ferenc az első elítélt, majd miután ő egy bizonyos időt börtönben tölt, kiengedik, és politikai rendőrség hatáskörébe kerül Kóczán Tibor, akinek a kihallgatás során kiderül, hogy kötődése van Rábakethelyhez, lehet, hogy el is mondja, hogy anno részt vett a pap kihívásában, és aztán őt ítélik el.
Ez egy nagyon szerteágazó ügy, amelynek az a mondanivalója, hogy a legkisebb helyen szolgáló pap is, hívő is, ha hitét gyakorolja, ha komolyan gondolja az életét, és nem hajlandó a pártállammal együttműködni, akkor az ő élete is veszélyben van.
Brenner József, azaz János atya paptestvére a boldoggá avatás környékén a Nyugat.hu-nak adott egy interjút. Úgy fogalmazott: „A kilencvenes években nyomozták ki, hogy valójában mi is történhetett. Személyneveket is tudunk, de aki nincs elítélve, azt nem lehet megnevezni, mert az rágalmazás.” Ugye két ember volt elítélve, egyrészt Tóka, másrészt pedig Kóczán. De valóban szabadlábon lehet még Brenner többi gyilkosa?
Nyilván eltelt 66 év a gyilkosság után, tehát azok, akik 1957-ben a gyilkosságban tevékenyen részt vettek, nagy valószínűséggel már nem élnek. De gondoljunk arra a két emberre, Klamerusz Bélára és Illés Lászlóra, akik a politikai rendőrség nyomozó osztályán tevékenykedtek, részt vettek a nyomozásban, tartótisztjei voltak hálózati személyeknek. Ők szerintem egyértelműen kimondható, hogy részt vettek Brenner János megölésében. Ők valószínűleg ott voltak a gyilkosságnál is.
Mit tanulhatunk Brenner Jánostól?
Hála Istennek, fennmaradt néhány fotó János atyáról. A boldoggá avatásakor előkerült mosolygós, vidám fotója sokakban megmaradt, és ez jut eszükbe, ha kimondjuk a nevét. Brenner János papi jelmondata az volt, hogy „Az Istent szeretőknek minden a javukra válik”. Ez igaz az ő életére, még a vértanúságára is. Hiszen mennyi ember Istenhez találása kötődik hozzá és a történetéhez!
Úgy élte az életét, hogy bátor volt, nem futamodott meg.
Nekünk most nem kell félteni az életünket, de azért látunk jeleket, hogy a keresztényeket üldözik – nemcsak fizikálisan, hanem sokszor ideológiai szempontból. Ha felvállaljuk a hitünket, bizony érhet retorzió. A kérdés, hogy merjük-e mégis vállalni a mindennapi életünkben, hogy kik vagyunk, Kiben hiszünk?
hirdetés
