A mesterséges intelligencia (MI) és a hit kapcsolata sok izgalmas és égető kérdést vet fel. Miben változtatja meg leginkább a világunkat az MI? Mennyien fogják elveszíteni a munkájukat, ha egy program helyettesíti őket? Lehet prédikációt és dicsőítődalt írni a ChatGPT-vel, vagy épp a lényeg, az isteni sugallat fog hiányozni belőle? Milyen válaszokat adhatunk keresztényként az MI által felvetett dilemmákra, például arra, hogy mennyire értékes az ember? Többek között ezekről beszélgettünk Békefi Bálinttal, A mesterséges intelligencia és a keresztény hit című könyv szerzőjével, aki teológiai, filozófiai és informatikai tudással is bír, így komplexen tudja megközelíteni a témát.
Mi vezetett arra, hogy könyvet írj a hit és a mesterséges intelligencia témájában? Úgy láttam, nincs sok ilyen könyv a magyar piacon még.
Még az angolon sincs olyan sok. Amikor berobbantak a chatprogramok, akkor én is kipróbáltam először a ChatGPT-t, és számomra fölvetett egy csomó kérdést. Teológiai okunk is van azt gondolni, hogy az ember különleges, sőt akár leutánozhatatlan – de akkor úgy tűnt, hogy ez megkérdőjeleződik. És ha a mesterséges intelligencia (MI) tovább fog fejlődni, akkor még jobban meg fog kérdőjeleződni. Arra gondoltam, hogy ezzel foglalkozni kéne, és hogy az eddigi tanulmányaim erre alkalmassá tesznek, mert tanultam addigra már informatikát, teológiát és filozófiát is.
Először egy cikket vagy cikksorozatot akartam erről írni, de ahol megjelent volna, a szerkesztő (dr. Szalai András, az Apológia Kutatóközpont igazgatója) azt mondta, hogy inkább összeköt a Harmat Kiadóval, mert cikknek túl hosszú lett volna. Így jött létre végül a könyv.
hirdetésMi az, amiben az MI szerinted a leginkább meg fogja változtatni a világunkat? Nyilván már most is sok mindenben változást hozott.
A mesterséges intelligencia egy elég tág fogalom, amelybe például azok az algoritmusok is beletartoznak, amelyek földobják nekünk a következő tartalmat a közösségi oldalakon, de a legnagyobb változás, ami most történik, az szerintem a chatprogramok használatával kapcsolatos. Ezeknek van előnye is, de azért sok hátrányát is látom. Leginkább azért, mert
attól tartok, hogy olyan munkát akarnak velük megspórolni emberek, amit nem kéne megspórolni.
Akár egy lelkiismeretes kutatást, akár az önálló gondolkodást, vagy egyszerűen azt, hogy a mondandónk megfogalmazásába fektetünk energiát. Azt látom, hogy sokaknak vonzó, hogy ezt megcsinálja helyettük az MI – és egyébként egész jól. Addig jó az automatizáció meg a technológia, amíg olyan rutinmunkákat végez el helyettünk, amelyekhez nem kell emberi plusz, és akkor problémás, amikor kéne az az emberi plusz, de nem tesszük bele, mert már nem muszáj.
Fotó: Nagy Dorina Noémi
Mi a legfőbb különbség az emberi agy, lélek, szellem és az MI működése között? Mi történik, ha például MI-vel iratnak meg egy igehirdetést vagy dicsőítést – miben lesz az más?
Ha megnézném, nem biztos, hogy meg tudnám különböztetni, hogy én egy vasárnapi prédikációt egy lelkésztől vagy egy géptől leírva kapok. Azért, mert ezek a programok tízezer prédikáción tanultak arról, hogy hogy néz ki a prédikáció, szóval elég jól meg tudnak írni egy tízezer-egyediket. Két dolog mégis hiányozni fog ebből. Az egyik, hogy azért az igehirdetés egy természetfölötti esemény, olyan értelemben, hogy abban bízunk, hogy Isten egy aktuális üzenetet tud a lelkészen, a papon keresztül átadni. Erre nincsen „vevője” egy gépnek. Másrészt jó esetben egy igehirdetés mögött ott áll az igehirdetőnek a személyes hitelessége is. Tehát olyan példákat mond, olyan saját tapasztalatokról, élményekről mesél, amelyek hitelesek. Ezt sem tudja nyújtani egy gép.
Tehát egyébként működhet, csak nincs ott az az emberi plusz?
Nincs ott az emberi plusz, és kisebb eséllyel van meg az isteni plusz is.
A könyvedben felvetettél egy érdekes kérdést: ki lehet fejleszteni olyan MI-t, ami nem az embereket szolgálja, hanem Istent, és keresztény felhasználási módjai vannak? Vagy Isten eleve más természetű, mint az egész digitális technológia?
A könyvemben dr. Pataki Bélától idéztem ezt, aki református presbiter és mesterségesintelligencia-kutató. Ezt tágabban úgy lehet érteni, hogy valamilyen keresztény szolgálatban fölhasználni a mesterséges intelligenciát – és ennek én nem látom akadályát. Pont azokban a részekben, amelyek rutinmunkák, ott mindenképpen lehet. A tartalomgyártásnak is vannak olyan lépései, hogy ha mondjuk felvesszük diktafonnal a prédikációt és leiratot szeretnénk készíteni, ahhoz valaha embereket kellett fizetni, és órákat kellett gépelniük. Most már egész jól megcsinálják a gépek. Ettől senkinek nem lesz rosszabb, és van, akinek jobb lesz.
A legmeredekebbek szerintem azok a kísérletek, amelyek mondjuk teológiailag korrekt beszélgetőgépeket szeretnének csinálni, és hogyha a híveknek kérdésük van, és nem ér rá a pap, akkor megkérdezik ezeket a gépeket.
Ez sem biztos, hogy rosszabb, mintha vennék egy könyvet és elolvasnám benne, csak nagyon nehéz a megbízhatóságot garantálni. Nem teljesen olyan egy mesterséges intelligenciát készíteni, mint egy hagyományos programot, amely lépésről lépésre azt csinálja, amit mondtunk neki. Kicsit inkább olyan, mint egy kutyát idomítani – az állat ugyanis általában azt csinálja, amit kérünk tőle, és aztán néha nem.
Fotó: Nagy Dorina Noémi
A mesterséges intelligencia tényleg képes meghaladni az emberi intelligenciát?
Ez egy nagyon nehéz és vitatott kérdés, azért is, mert nem olyan világos, hogy pontosan mire gondolunk. A számológépek rég meghaladták az emberi intelligenciát, egy szempontból. A sakkgépek is meghaladták az elmúlt 20-30 évben. De az emberi intelligencia különlegessége, hogy mennyire sokrétű és tág, és ha elmagyaráznak nekünk egy új feladatot, vagy egy új társasjátékot, amelynek szabályai vannak, azt onnantól mi tudjuk alkalmazni. Ezt a rugalmasságot talán még nem sikerült reprodukálni, de lehet, hogy sikerülni fog tíz éven belül.
Ez bármilyen szempontból leértékelhet minket emberként – mint Isten teremtményeit -, hogy szinte ugyanolyan dolgokra képes lesz egy gép?
Egy időben azok, akik szkeptikusak voltak a mesterséges intelligenciával, mindig megpróbáltak rámutatni egy területre, amit még nem tud olyan jól utánozni. De egyre fogy ez a terület, és így kevésbé tartom ezt jó stratégiának.
Többet segít az, ha meglátjuk, hogy
itt nem egy hozzánk hasonló lény készül, egy önálló gondolkodó, érző, akarattal rendelkező valaki, hanem csak egy eszköz,
amely abban egész jó, hogy ha bizonyos dolgokat beletáplálunk, akkor aztán nekünk hasznos dolgok jönnek ki belőle. Ebből a szempontból olyan, mint egy számológép, csak sokrétűbb. De nem arról van szó, hogy fölemelkedik mellénk egy új faj. Ezt fontos látni. Ha másból nem, akkor a működéséből. A mesterséges intteligenciák értelmetlen jeleket változtatnak, adnak össze és vonnak ki, és a végére egy számunkra értelmes eredményt kapunk.
De nem értik, hogy közben mi történik?
Nem értik. Ugye mi, amikor gondolkodunk, annak vannak összefüggései, és el tudjuk magyarázni. Az egyik legnagyobb probléma a mesterséges intelligenciával ma, hogy nem tudja elmagyarázni, hogy amire jutott, arra miért jutott.
Sokszor látunk olyat a filmekben, hogy a gépek öntudatra ébrednek és az emberek ellen fordulnak. Valóban lehet ilyen veszély a jövőben, vagy ez fikció csupán?
Én azt hiszem, hogy öntudatra nem fognak ébredni, bár ezen mások sokat vitatkoznak. De azt gondolom, hogy kell egy nem anyagi aspektus is ahhoz, hogy valaminek öntudata legyen, és a gépeknek ilyen nincs. De ettől még kerülhetünk nagy bajba. Szóval ez annyira nem megnyugtató, mint amennyire elsőre hangzik, mert attól is félhetünk, hogy egy atomreaktor kicsúszik a kontrollunk alól, hiába nem félünk, hogy öntudatra ébred. Ilyen veszélyek vannak a mesterséges intelligenciával kapcsolatban, amik abból fakadnak, ahogyan betanítják. Ez az úgynevezett megerősítéses tanulás úgy működik, hogy ő mindenfélét csinál, próbálkozik. Egyes végeredményekre azt mondja az ember, hogy ez tetszik, ilyet csinálj még. De nem magyarázzuk el neki, hogy mit szeretnénk, mert nem érti, hanem csak azt mondjuk, hogy ez tetszik, ez nem tetszik, és ha elég sok ilyen van, akkor egy idő után ráérez. De ehhez tesztesetek kellenek, amiken betanul, és aztán kiengedjük a nagyvilágba, hogy amit megtanult, azt alkalmazza – és az időnként más.
Például tanítottak mesterséges intelligenciát arra, hogy egy labirintusból kitaláljon. Mindig úgy nézett ki a kijárat, hogy a jobb felső sarokban volt egy zöld ajtó. És aztán, amikor egy új pályát kapott, amelyen jobb alsó sarokban volt az ajtó, akkor kiderült, hogy azt tanulta meg, hogy mindig a jobb felső sarokba menjen, nem azt, hogy mindig a zöld ajtót válassza. Utólag persze kijavítható ez, de a probléma, hogy előre kéne tudnunk, hogy mire nem gondoltunk. Tehát
nehéz megjósolni, hogy mit fog elrontani.
Fotó: Nagy Dorina Noémi
Tehát – ha jól értem – a veszély inkább abból fakad, hogy mi nem gondolunk valamilyen eshetőségre, nem abból, hogy neki gonosz szándékai vannak.
Igen, ez a legtipikusabb. Aztán van az a fajta probléma is, hogy ha bármilyen feladatot adunk neki, ő azt nem fogja tudni teljesíteni, ha kikapcsoljuk. Tehát ha ő nagyon elszánt, hogy azt a feladatot akarja csinálni, amire kértük, akkor nem fogja akarni, hogy kikapcsoljuk.
Ez elég rosszul hangzik.
Igen. Ugye ez csak akkor merül fel valós problémaként, hogyha hozzáférése van olyan eszközökhöz, amelyekkel ezt meg tudja akadályozni. Ilyen még nem nagyon van, de a katasztrófafilmekben valami ilyesmi történik. A fejlesztőnek az a kihívása, hogy úgy fogalmazza meg a célt, hogy a cél elérése érdekében a gép lehetőséget adjon a fejlesztőnek arra, hogy kikapcsolja. Erre nagyon frappáns megoldások vannak, mondjuk azt mondja a gépnek az ember, hogy csinálj olyat, ami nekem jobban fog tetszeni, mint amennyire az tetszene, hogy kikapcsoljalak. Így a gép csak akkor tudja meg, hogy sikerült-e, ha lehetőséget ad arra, hogy kikapcsolják.
Tehát át kell verni kicsit?
Igen, hogy valahogy az ember magánál tartsa a kontrollt. És ezen dolgoznak is, a mesterségesintelligencia-biztonság már egy létező kutatási terület. Az a hátránya, hogy kisebb benne a profit. Tehát néhány lelkiismeretes kutató dolgozik rajta, de a nagy cégek nem erre mennek, hanem arra, amiben több pénz van.
Jelenleg mennyire használják rossz, emberek elleni célokra az MI-t? Gondolom, a hadászati célok például ilyenek.
Igen, bár erről nincs sok nyilvános információ, hogy hadászati célokra hogyan használják őket. De úgynevezett autonóm fegyverrendszerek – vagyis önvezető drónok – azt hiszem, hogy léteznek.
A gyakoribb az, amit deepfake-nek szoktak nevezni, ami kép-, hang- és videofelvételeknek a készítése valósak alapján. Ezek tudnak ábrázolni valós embereket, vagy valós emberek hangját úgy, hogy olyan dolgokat tesznek és mondanak, amiket valójában nem tettek és nem mondtak. Tehát mondjuk egy politikusról sok videó elérhető az interneten, és az alapján tudnak csinálni egy új videót, amelyen bármilyen mondandót a szájába adnak.
Ezzel elég nagy káoszt lehet létrehozni, akár diplomáciai problémákat, de mondjuk színészeket vagy közszereplőket is lehet olyan helyzetekben ábrázolni, ahogy ők azt nem szeretnék.
Ezek ellen nehéz tenni, elég nagy kiszolgáltatottságot jelent, és hosszú távon információs bizonytalanságot is.
Fotó: Nagy Dorina Noémi
Sokszor már nem tudjuk elhinni, amit látunk, nem?
Igen, és ez visszahat. Voltak olyan háborús felvételek Ukrajnában, amelyek valósak voltak, de egyesek azt szerették volna, hogy ne legyenek valósak. Ezért az volt a reakció, hogy „ez biztos mesterséges intelligenciával készült” – és akkor nem kell vele foglalkozni. Tehát nemcsak az a veszély, hogy elhisszük, ami hamisítvány, hanem elkezdjük nem elhinni azt, ami igaz.
Ha már a rossz céloknál tartunk, erkölcsi értelemben számonkérhető az MI? Vagy az azokat megalkotókat lehet felelősségre vonni? Ha jól emlékszem, hoztál is egy példát a könyvedben, hogy mit lehet tenni, ha egy önvezető autó balesetet okoz – kit terhel olyankor felelősség?
Ha csak az embereket nézzük, akkor is több lehetőség van. Lehet a gyártó, lehet a programozó, vagy lehet a felhasználó is a hibás. De egyesek szerint egy „felelősségrés” alakul itt ki, tehát sehova nem sorolható be ez a hiba. Gépet nem lehet hibáztatni, mert ahhoz, hogy felelőssége legyen, kellene bírjon valamilyen belátással. Nemcsak egy olyan belátással, hogy tehettem volna ezt is és azt is, hanem ennek az erkölcsi súlyát átérezni. Ilyenre pedig nem képes.
Gondoljunk bele, vannak olyan természeti csapások, amikért senki sem felelős. Tehát vannak olyan véletlenek, amikor azt mondjuk, hogy erről senki sem tehet. Hogy ide soroljuk-e be az MI által okozott károkat is, sok mindentől függ, lehet, hogy ez egy homályos terület lesz.
Kell-e attól félni, hogy az emberek tömegesen fogják elveszíteni a munkájukat, olyan területeken, ahol az MI képes átvenni a feladatokat? Mi lesz, ha pont a kiszolgáltatottabb társadalmi rétegeket érinti ez?
Ez nekem nem szakterületem, de nagyon sokféle vélemény van a szakemberek között is. Ami valószínű, hogy
nem a legkevésbé képzett emberek vannak a legnagyobb veszélyben, mert pont a kétkezi munkákban tud a legkevésbé segíteni az MI.
Amiben többet segít, azok az irodai rutinmunkák, amelyeket egyébként sokszor inkább diplomás emberek csinálnak. Aki ilyen munkát végez, az belegondolhat, hogy hány e-mailt ír meg, amit más is meg tudna, hány Excel-táblázatot másol át innen oda, amit egy gép is tudna, meg hány prezentációt készít egy szöveg alapján, amit most már gép is tud. Pont ezek a rutinmunkák azok, amelyek lehet, hogy csökkenni fognak. Az a kérdés, hogy a fölszabadult energiával mi fog történni. Hogy egyszerűen kevesebb ember lesz foglalkoztatva – ez talán egy rosszabb opció a munkavállalók szempontjából –, vagy új feladatok merülnek föl. Ilyenek is vannak. A kérdés, hogy mennyi.
Elképzelhetőnek tartod, hogy bizonyos emberek számára istenpótlékká váljon az MI? A mindentudás illúziója és a hatalom miatt merülhet fel ez a kérdés, illetve én már hallottam olyan gyülekezetről, ahol az MI „válaszol” az imákra, és ő vezeti az istentiszteletet… Létrejöhet akár egy új vallás?
Igazi vallás nem hiszem, de azért sok szekuláris valláspótlék létezik. Kérdés, hogy ki hova nyúl, hogy reménysége, békessége és stabilitása legyen, és ebben a technológia már egy ideje opció. Lehet, hogy a jövőben még jobb opciónak fog tűnni. A ChatGPT már most megvigasztal és megnyugtat minket, ha szeretnénk – eddig ilyet, mondjuk, az autónk nem csinált.
Az is igaz, hogy sokan nagyobb bizalmat szavaznak az MI-nek, mint kéne. Hogyha bizonytalan vagyok, akár személyes kérdésben, akár ténykérdésben, akkor sokszor az a reakció, hogy „megkérdezem az MI-t, és majd megmondja, mert az úgyis olyan megbízható”. Én ezt látom, és megijeszt, amikor azt hiszik emberek, hogy ez akár egy Wikipédia-szint, mert még ott sincs. Összevissza tud szegény beszélni időnként, és amikor ezt nem tudják, az veszélyes.
Van egy másik út is az MI valláspótlékká válásához, ami sokkal messzebbre mutat. Ha valaki azt gondolja, hogy egy MI öntudatra ébredhet, abban fölmerülhet az a kérdés, hogy vajon – és ez már tényleg science fiction – az én öntudatom nem tudna-e egy gépben továbbélni? Vannak, akik a digitális halhatatlanságban reménykednek, tehát hogy majd leszkennelik az agyamat, és az abban futó programot majd tovább lehet éltetni egy gépben, ha én majd meghalok. Vannak komoly kutatók, akik azt mondják, hogy mondjuk 2050-re talán ilyen majd működhet. Ez egy alternatív evangélium, egy furcsa „halhatatlanság”. Ha nincs jobb dologban reménykedniük, a helyükben lehet, hogy én is ebben reménykednék.
De jó hír, hogy nekünk ennél biztosabb a reménységünk Jézusban.
Fotó: Nagy Dorina Noémi
Hallani olyan félelmeket is keresztényektől, hogy az MI-nek szerepe lehet az utolsó időkben, amelyekről a Jelenések könyvében olvashatunk. Látsz olyan valós veszélyt, amire érdemes odafigyelni, ébernek lenni?
Ez egy nagyon nehéz kérdés, nem is találtam erről összeszedett érvelést, hogy milyen szerepe lehetne. Ami kevésbé reális szerintem, az az, hogy az öntudatra ébredése után az MI lesz az Antikrisztus vagy a fenevad. Van egy ilyen passzus a Jelenésekben, hogy „Megadatott neki, hogy lelket leheljen a fenevad képmásába” (Jel 13,15), és onnantól jöttek a további bajok. Mivel úgy fogalmaz az Ige, hogy megadatott, ez számomra azt mutatja, hogy ez nem egy természetes, hanem egy természetfölötti dolog, akkor viszont bármivel megtörténhet – az MI nem különlegesen valószínű jelölt.
Vannak a Jelenések könyvének olyan részei, amelyek azt sugallják, hogy az állami vagy a hatalmi kontroll növekedni fog, és abban az MI lehet eszköz. Például Kínában látjuk azt, hogy a biztonsági kamerák mesterségesintelligencia-alapú arcfelismerése a kontrollnak egy komoly eszköze. Így például el tudom képzelni, hogy szerepe lehet a megfigyelésben.
Milyen szempontból jelenthet megoldást az evangélium az MI által felhozott kérdésekre?
Én két pontot emelnék ki: az egyik az ember értékessége, a másik pedig a jövője.
Az ember értékességét azért érezzük veszélyben, mert sok dolog, amiben mondjuk az állatoknál jobbak vagyunk, az most gépileg leutánozható. De fontos meglátni, hogy mivel az MI egy eszköz, ezért nem arról van szó, hogy lett még valaki, aki olyan, mint mi, hanem hogy az ember egyre jobb abban, hogy eszközöket használjon. És igen, jobban tud már nálunk sakkozni, meg sok nyelven beszélni, meg fordítani, de minket nem ez tesz különlegessé. Nem attól vagyunk mi Isten képmására teremtve, hogy jól tudunk sakkozni, hanem attól, hogy érző, gondolkodó, erkölcsi szempontokat figyelembe vevő, másokkal törődő emberek vagyunk, képesek vagyunk szeretetre, képesek vagyunk az Istennel való kapcsolatra. Ezek tesznek minket sokkal inkább különlegessé.
Az emberiség jövőjével kapcsolatban pedig a keresztények körében is lehet félelem, akár munkaerőpiaci, akár világvégével kapcsolatos kérdéseket illetően. Szerintem fontos az, hogy
a stabilitásunk egy örökkévaló stabilitás, és nem arról szól, hogy tíz év múlva pontosan milyen állásom lesz, vagy hogyan fogom felismerni a következő videóról, hogy igazi vagy hamis.
Az evangélium nem ilyen földi veszélyekkel szemben nyújt reménységet elsősorban, hanem örökkévaló biztonságot ad. És arra is rámutat, hogy a végső veszély nem az, hogy egy gép átveszi az uralmat, hanem hogy Isten ítélete alá kerülünk – ezzel szemben ad reménységet a Jézuson keresztül elérhető bűnbocsánat és az Istennel való örök közösségnek az ígérete. Ez sokkal jobb, mint a digitális halhatatlanság, ha az egyáltalán bejön. Hiszen azért az még mindig egy univerzumba zárt, véges dolog, ami legjobb esetben ennek a földi életnek a folytatása, nem pedig a Teremtővel való közösség, ahol színről színre láthatjuk Istent. Ez utóbbi sokkal nagyobb reménység.
