Vajon bűn a szexualitás?

A szexualitás egy nagyon fontos tényező az életünkben, egy szent együttlét, mellyel egyaránt részt vehetünk Isten teremtő munkájában, és harmóniába kerülhetünk testünkkel és lelkünkkel egy másik személlyel együtt. Erről a témáról beszélt Cser Zita keresztény pszichológus a Szexplicit című podcastben.

Először is gondolkodjunk el azon, mi is az a szex. Csak testiség lenne? Két egyén egymásba bolondulva szenvedélyesen eltölt egy kellemes estét, és ennyi is az egész? Vagy netán ez egyfajta ösztön, mely felett elveszíti az önuralmát az ember? Valójában egyik kérdés sem állja meg a helyét.

A szexualitás egy nagyon fontos téma, mellyel nemcsak fiatal korban foglalkozunk, hanem az egész életünket végigkíséri az. A szexualitás az intimitásra való igény, mellyel vágyainkat teljesíthetjük és harmóniában élhetünk a testünkkel és a lelkünkkel együtt. A szexre való igényünk részben egy szükséglet, így mondhatjuk azt, hogy részben ösztönösen vágyunk rá. Ám ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy ne tudnánk uralkodni felette.

Egy sokkal mélyebb testiségről van itt szó, melyhez szorosan hozzákapcsolódik a lelkünk és az érzelmeink.

A szex érzelmeket vált ki belőlünk. Mindenkinél más és más az intim együttlét megélése, így másféle érzelmek születnek belőlük. Nyilvánvalóan nem mindig társulnak hozzá pozitív érzelmek, hiszen az emberek többsége között nem volt még olyan, aki például ne félt volna az első együttlét előtt. Az első együttlétet egyébként is babonák, izgalom, félelem és az ismeretlen érzése lengi körbe. És persze elvárások. Mindannyian elképzeljük valahogy az első közös egyesülést és nem mindig azt kapjuk, amit elképzeltünk.

hirdetés

Ahogy Cser Zita keresztény pszichológus is felhívta rá a figyelmet a Szexplicit című műsorban, a szexualitás tanulható és tanítható. Ez egy hosszabb, izgalmas folyamat, míg felfedezzük a saját igényeinket, vágyainkat, mi az, ami jó nekünk és mi az, ami már kevésbé. „Az egészséges szex nem arról szól, hogy önmagunknak örömet okozzunk. Nem. Sokkal inkább arról, hogy a partnerünkkel együtt a testiségnél egy sokkal mélyebb szintre emeljük a kapcsolatunkat és kölcsönösen élvezzük az együttlétet. Hiszen ahogy egy virágzó párkapcsolatban, úgy a szexben is két ember vesz részt.” – fogalmazott a pszichológus. Mégis mi okozhatna nagyobb örömet annál, minthogy látom és érzem, hogy a legjobbat tudom nyújtani a partneremnek? Mi okozhatna nagyobb örömet annál, minthogy egymás lelkében és testében elmélyülve egy olyan világot teremtünk magunknak, ahol harmónia, szenvedély, izgalom és békesség honol? Hiszen ezen a szinten ez már nem csupán szex. Ezt már szeretkezésnek hívják. Mikor két fél szeretetből és szerelemből bújik össze a másikkal és nem csak azért, hogy testüknek örömet okozzanak

Cser Zita felelevenítette a katolikus tanításokat, melyekben az áll, hogy amikor Isten megteremt egy új embert, ahhoz szükség van két embernek a szeretetére, ebben az esetben házasságára és szexuális együttlétére. Amikor pedig a két sejt találkozik, azaz a két ember szeretete, Isten ott teremt új lelket, új embert. Ez egy kincs.

Egy olyan felülmúlhatatlan kincs, mellyel részese lehetünk egy új élet teremtésének.

Mi a helyzet az önkielégítéssel? Helyes? Nem helyes? A pszichológusnő segít nekünk megérteni azt, hogy a vallás szerint sem teljesen fekete és fehér ennek megítélése. Másrészt pedig más szabályok érvényesek egy házasságban élő személyre, mint egy serdülő, a testét éppen felfedező kamaszra. Egy kamasznál engedékenyebb az egyház, hiszen ő még csak éppen kezdi megélni a szexualitását. Azonban egy felnőtt, aki már ismeretében van a saját testével és házasságban él, ott már bűnnek számít. Hiszen az egy magamtól származó magamfelé irányuló örömszerzés, míg a szex esetében egymás felé irányul az.

Tehát a szexualitás egy nagyon fontos tényező az életünkben, egy szent együttlét, mellyel egyaránt részt vehetünk Isten teremtő munkájában, és harmóniába kerülhetünk testünkkel és lelkünkkel egy másik személlyel együtt.

Bajcsy Tünde 

hirdetés