Várszegi Asztrik emeritus pannonhalmi főapát, püspök személyes hivatásáról, az egyház jövőjéről, a szerzetesség szerepéről és Európa lelki állapotáról is beszélt a Zarándok Podcast adásában. Ebből gyűjtöttünk össze néhány fontos gondolatot.
1.„A mi híveink nem a gazdagok, a politikusok meg a jól öltözöttek, hanem a kitaszítottak, mert ők fogékonyak a szeretetre, az irgalomra, az elfogadásra. Jézus zseniális volt, hogy erre felhívta a figyelmet, és azt is mondta, hogy szegények mindig lesznek velünk. Most itt van ez az őrült, hadakozó világ és több a szegény.”
2. „A keresztény élet egy apostoli létforma, hiszen Jézus azt mondja, menjetek el az egész világra és hirdessétek az evangéliumot. Nekünk újra kell kezdeni a magyarság, a Kárpát-medence misszionálását. Én 1964-ben – nyugodtan mondhatom, a szocializmus virágzó éveiben – lettem szerzetes, és az volt a szívemben, hogy ha a kolostorunk megmarad, ha túl tudunk jutni a politikai nehézségeken, akkor az egyetemes, mindenkihez szóló küldetést kell kiépíteni. A szerzetesség olyan, mint egy hegyre épített kommunikációs központ. A kommunikáció itt három irányban történik: imádságban, elmélkedésben, a Szentírás olvasásában faggatjuk az élet, a teremtés titkát, akit mi Atyának nevezünk. Ennek mentén megismerjük önmagunkat, a vágyainkat, a mélységeinket is. Ennek a tapasztalatait szeretnénk továbbadni a személyes találkozásokban, a lelkipásztori munkában, az iskolákban.”
hirdetés3. „Ha körülöttünk pusztul a világ, akkor kötelességünk, hogy amit és akit tudunk, az értékeinket – és az ember mindig érték – segítsük az átmentésben. Egy kolostor létében benne van, hogy a világ különböző áramlatai, politikai hatalmai, rezsimváltásai közepette, ha egyenesen és következetesen akar ragaszkodni az evangéliumhoz, akkor bár üldözik, neki is be kell fogadni az üldözötteket. Mi mindig nyitva vagyunk. A beteget, az elesettet, az elhagyottat, a gyereket, az árvát fel kell emelnünk. Ha ezt megtagadjuk, akkor a saját Urunkat köpjük szembe, és nem mondhatjuk, hogy keresztények vagyunk. Komolyan kell vennünk és gyakorolnunk Isten irgalmas szeretetét.”
4. „Ferenc pápa az első, aki szegény világból jött, tudja, mi a világ nyomora, és nem az egyházat mint intézményt akarja fókuszba állítani, hanem Isten országának örömhírét, a vigasztalást, a bátorítást. Mindezt nemcsak a gazdasági értelemben vett szegényekkel akarja megosztani, hanem akik emberileg, spirituálisan is szegények, mert fogyatékos a hitük, nincs tiszta fogalmuk az Istenről, elváltak vagy épp belegabalyodtak a saját életükbe. Ez a pápa először az evangéliumra, a jó hírre összpontosítja a figyelmüket, hogy úgy, ahogy vagy, a magad mocskában szeret téged az Isten.”
5. „Ma a környezetünk egyetemesen ártalmas – nem a rossz levegő miatt, hanem a lelkület miatt. A gyerekek, a fiatalok védtelenek ebben a szekularizált világban. Én arra próbálom vezetni őket a személyes kapcsolódásokban, hogy ismerjék meg a saját belső értékeiket. Hiszen az Isten úgy teremtette az embert, hogy értékhordozó. Ezek a belső értékeik, amelyek örömöt és szabadságot adnak, tudják megóvni a gyerekeket ma. Honnan fakad az élet? Az élet a lélekből jön, a lélek pedig az Istennel való kapcsolatból tud létezni. Kereszténynek lenni nem azt jelenti, hogy kalodába zárjuk az eszünket meg a szívünket, hanem, hogy átéljük az örömöt és a szabadságot.”
+1. Amit kimondottan a fiataloknak üzenne: „Ne álljanak meg, keressenek! Sokan úgy vannak vele, hogy ülnek ölbe tett kézzel, és várják, hogy majd Isten cselekszik. Ha az ember megéli, hogy elégedetlen és keres valamit, akkor rájön: aki kér, az kap, aki kopogtat, annak ajtót nyitnak. Tehát keress és találsz – ennyire zseniális és egyszerű.”
hirdetés
