A mai napig számos sztereotípia él az egyház és szexualitás kapcsán, amelyeket érdemes lerombolni, és helyette megnézni, mi a valóság. Hogy viszonyul Isten a szexualitáshoz? Miért nevezhetjük a legmagasabb szintű önajándékozásnak? Valóban csak a házasságban van helye? Lehet tisztának lenni azután is, hogy elveszítettük a szüzességünket? Ezekről és sok más fontos kérdésről beszél Rónaszéki János atya, a Cafe Francesco podcastjában. Kiemelünk néhány meghatározó gondolatot, de érdemes a teljes adást végighallgatni!
Miért van létjogosultsága annak, hogy egy pap beszéljen a szexualitásról?
„A pap is ember, és ugyanolyan szexuális lény, mint bárki más. Emellett tudni kell, hogy a lelkipásztori tapasztalatoknak, a gyónásoknak egy jelentős része a szexualitás témájában történik. Az egyik legfontosabb dolognak a mai világban és az ifjúságnevelésben azt tartom, hogy erről a témáról tudjon az egyház beszélni nyíltan és értelmesen. Nemcsak abban a kontextusban, hogy mit nem szabad vagy tilos, hanem megnézni, hogy mi ennek az egésznek a szépsége, és hogy milyen szép dolognak alkotta meg Isten a szexualitást.”
Miért meghatározó ez a téma?
„Az egyház soha nem mondta, hogy az ember csak lélek, és a teste nem számít. A krisztusi tanításban és a teremtettségünkben mindig nagy hangsúlyt kapott a testiség, és ennek a szexualitás is elképesztően fontos része. Mégis sokszor a családokban és az egyházi közösségekben is tabutéma a szex, ami hatalmas hiba. A vágyak, az érzelmek mindenkiben ott vannak, de ha ez nincs a felszínre hozva és nem beszélünk róla mélységeiben, akkor ebből nagy problémák lehetnek – a keresztény családokban is. Az ember nem tud testként vagy lélekként külön cselekedni, hanem ami történik a lelkeddel, az kihatással van a testedre is, és amit csinálsz a testeddel, az kihatással van a lelkedre is. Vagyis
hirdetésbármilyen módon éled meg a szexualitásod, az a lelkeden is meg fog mutatkozni.”
Oszlassuk el a sztereotípiákat!
„Az egyik leggyakoribb sztereotípia, amit az egyháznak tulajdonítanak, hogy a szex valamilyen rossz és bűnös dolog. Ez nem igaz, az egyház sosem tanított ilyet. Szintén hamis elképzelés az, hogy a katolikus egyház szerint a szex egyetlen célja az utódnemzés. Nem, a szex ennél többről szól, egy sokkal mélyebb kapcsolatot ad a férfi és a nő szerelmében, szeretetében. Egy harmadik jellemző sztereotípia, hogy az egyház elítél, ha házasság előtti szexuális életet élsz. Ez ebben a formában nem igaz, ugyanis nem téged mint embert ítél el, hanem a bűnt. Nagyon sok fiatal azért távolodik el az egyháztól, mert elköveti az élete első hibáit a szexualitás területén és azt gondolja, hogy őt az egyház kitagadta és nem szereti. Ez egyszerűen nem igaz. Ha a házasság előtt aktív szexuális életet élsz, azt nevén kell nevezni, hogy bűn, de ettől még te az Istennek értékes és fontos vagy.”
Miért csak a házasságban van helye a szexuális aktusnak?
„Az egyház úgy gondolkodik, hogy a szexualitás a férfi és a nő szeretetkapcsolatának – testileg – a csúcspontja. Az ember ugyanakkor test és lélek egysége, éppen ezért
a teljes testi önátadásnak együtt kell járnia a teljes lelki önátadással.
Ha ez a kettő megbillen, és bár testileg már teljesen odaajándékoztam magam, de lelkileg még semennyire, akkor disszonancia fog kialakulni az életemben, és elvágódik a testem a lelkemtől. A legtöbb párkapcsolati probléma, válás és szexuális eredetű lelki sebzettség éppen abból fakad, hogy nagyon sokszor megengedjük, hogy a testünktől elváljon a lelkünk. A házasságnál érsz oda, hogy kimondod: a másiknak adod magad jóban-rosszban, életed végéig. Ennél többet nem tudsz adni lelkileg, és itt van helye annak, hogy testileg is a legtöbbet add oda. A házasság tehát a teljes testi és lelki önajándékozás helye.”
A tisztaság valódi jelentése
„Sokan azt gondolják, hogy a tisztaság valami olyan dolog, ami csak a papok és a szerzetesek sajátja. Ez egyáltalán nem így van, minden ember meg van hívva a tisztaságra.
Ez nem szex nélküli életet jelent, hanem a szex tiszta, rendeltetésének megfelelő megélését.
Tehát ha valaki a házasságában aktív szexuális életet él, az teljesen tiszta szexualitásnak mondható. Az is fontos, hogy a tisztaság nem egyenlő a szüzességgel, hanem mindig újra lehet kezdeni a tisztaságot, az elesések után is – vagyis a tisztaság egy elhatározás, nem pedig egy állapot. A szüzességet el lehet ugyan veszíteni biológiailag, de a tisztaságot vissza lehet nyerni a bűnbánattal és a gyónással. Ferenc pápa azt mondja: <<A tisztaság több mint szexuális önmegtartóztatás, inkább azzal a szándékkal függ össze, hogy sose birtokoljuk a másikat. Szeretni azt jelenti, hogy tiszteljük a másikat, az ő boldogságát keressük, empátiát táplálunk érzései iránt, igyekszünk megismerni egy olyan testet és lelket, amelyik nem a miénk, és amelyet annak az embernek a szépségén keresztül szemlélünk, akihez tartozik. Ezt jelenti szeretni. A szeretet szép!>>.”
A teljes adást itt megnézheted:
hirdetés
