Egy friss kutatás szerint a papok és más egyházban dolgozók találják a legtöbb értelmet a hivatásukban és szenvednek a legkevesebb stressztől.
A Washington Post nemrégiben közzétett jelentése olyan adatokat vizsgált, amelyek az amerikai felnőttek munkával való elégedettségét mérték. Megállapították, hogy a „gondozás és szolgáltatás” kategóriában dolgozók állnak az ország legelégedettebb munkavállalói listájának élén, és ezek között vannak az egyházban dolgozók is.
A lap kifejtette, hogy az adatokat négy állításra adott válaszokból merítették: „Büszke vagyok arra, hogy a munkáltatómnak dolgozom”, »Az életem fő értelmét a munka adja«, »A munkahelyem hozzájárul a társadalom jóllétéhez«, és »A munkámmal hozzájárulok a közösséghez«. A válaszadók ezután azt jelezték, hogy milyen mértékben érzik igaznak az állítást.
A felmérés néhány érdekes eredményt hozott. Például bár a szabadtéri munkák általában veszélyesebbek, de általában boldogabbak tőle a munkavállalók; a munkavállalók annál jobban élvezik a munkájukat, minél idősebbek; és a magasabb iskolai végzettségűek nagyobb valószínűséggel érzik úgy, hogy a munkájuk a közösség javát szolgálja.
A „gondozás és szolgáltatás” munkakörökben dolgozók mind a négy állításban az élmezőnyben vagy annak közelében voltak. Bár a Washington Post becslése szerint körülbelül 100 munkahely tartozik ebbe a kategóriába, az egyházi dolgozók és a lelkészek voltak azok, akik a legnagyobb valószínűséggel értettek egyet minden egyes állítással.
Összességében ők számoltak be a legnagyobb arányban arról, hogy boldogok, a legtöbb értelmet találják a hivatásukban, és a legkevesebb stressz éri őket a munkájuk során.
Ezt tükrözték azok az adatok is, amelyek a legjobb munkahelyeket vizsgálták. Kiderült, hogy az imaházak és a gyülekezetek a legboldogabb és legkevésbé stresszes „helyek a földön”.
Olga Popova közgazdász elmondta, hogy
korábbi tanulmányok szoros kapcsolatot találtak a vallási élet és a személyes jóllét között.
Megjegyezte, hogy az egyházi pályák általában önzetlenebb munkavállalókat vonzanak, akik elszántak és céltudatosak.
Popova arra is kitért, hogy a lelkészek gyülekezetükkel törődő munkája felkészíti őket a saját életükkel való megbirkózásra: „Valószínű, hogy a lelkészek a másoknak való segítő munkájuk révén – amelynek során Istenhez vezetik az embereket a nehéz időkben is – fokozott képességet fejlesztenek ki saját küzdelmeikkel való megbirkózásra” – mondta a közgazdász, aki számos tanulmány készítésében és kiértékelésében vett már részt.
Forrás: Washington Post, Aleteia
Fordította: Szilágyi Anna