Készen áll Magyarország az abortusz betiltására? Örökbeadással kiküszöbölhető a magzatgyilkosság? Otthon is elvégezhető terhességmegszakítás abortusztablettával – miért tiltja az állam? Összefoghat életpárti az abortuszpártival? Nem is a szívhangot hallják a kismamák az ultrahangon, csak egy generált pulzálást? Hol, milyen segítséget kap egy nő, aki akaratán kívül teherbe esett? Ilyen kérdések kereszttüzében adott határozott életpárti, keresztény válaszokat Keresztes Ilona, édesanya, újságíró, az Együtt az Életért Egyesület elnöke.
Hogyan lett misszióddá a magzatok megmentése? Mikor találkoztál először az abortusszal?
Nálunk a családi légkör nagyon életpárti volt, természetes volt, hogy gyerekek születnek és örülünk nekik, az abortusz-kérdés soha nem merült fel. De az anyukám mesélt egyszer egy esetet, amikor egy ismerőse babát várt, de nem született meg, úgy mondta, elment. Megkérdeztem, hogy mi az, hogy elment a baba, ekkor 9-10 éves lehettem. Elmondta, hogy sajnos van, hogy a baba meghal az anyaméhen belül, elvesztettük.
Ennek kapcsán azt is elmondta, olyan is van, hogy az anyukája maga kéri, hogy szakítsák meg a terhességet.
Teljesen ledöbbentem, ez számomra elképzelhetetlen volt, igazságtalannak, rettenetesnek tartottam. Ez dolgozott bennem nagyon sokáig és hamar elkezdtem foglalkozni az abortusszal, hogy miért és hogyan történik, így folytam bele egyre intenzívebben az életvédelembe.
hirdetésMi lenne szerinted a legjobb abortusztörvény? Lengyelország az egyik véglet, Amerika egyes állami pedig a másik, mi meglehetősen liberális jogi keretekkel rendelkezünk itthon.
Az én szememben a legjobb abortusztörvény az lenne, hogyha az abortusz nem volna megengedhető, mert az soha nem normális, hogy egy anyának, bármiféle okból, a méhében megölik a saját gyermekét.
Ennek nem szabadna megtörténni, ez az álmom: egy abortuszmentes világ.
Tehát ha tehetnéd, betiltanád az abortuszt?
Mivel a magzat ember, nem szabadna, hogy törvényes keretek között kioltsuk az életét, hiszen krízishelyzetben lévő csecsemőt vagy óvodást sem lehet megölni. De ez nem ilyen egyszerű. Egyrészt nincs rá lehetőségem, hogy betiltsam, másrészt a mai magyar társadalom nem áll azon az információs és érzékenyítési szinten, hogy egy ilyen törvényt be tudjon fogadni. Ráadásul a betiltás azzal is járna, hogy az emberek kiskapukat fognak keresni.
Nem biztos, hogy a betiltással több életet mentünk meg, mert az illegális abortuszok nem csak a babák de az anyák életét is veszélyeztetnék.
Harmadrészt, amíg nincs meg az a megfelelő szociális támasz minden krízisterhes kismama mögött (elegendő anyaotthon, krízisszálló, támogatott lakhatás, szociális munkás és mentális segítséggel), ami feljogosítana egy kormányzatot arra, hogy betiltsa, addig ez nem fog működni.
Akkor mi az életvédők vágya?
Nekünk nem az a célunk, hogy olyan lépést hozzunk, amit indulatból, a vágyaink szerint hozunk, hanem hogy megmentsünk minél több emberi életet. A megoldást egyre közelebb hozzuk a kismamákhoz és érthetővé tesszük az emberek számára, hogy mi történik a magzati létben. Ha mindannyian tudnánk, hogyan lesz a magzat, hogyan kezdődik az emberi élet, hogy néz ki 8-9-10 hetesen, akkor
látnánk, hogy ugyanolyan gyerekről van szó, mint aki már megszületett, akit babakocsiban tologatunk, csak még nagyon pici és a fejlődésének egy korábbi stádiumában van.
Akinek ez az információ rögzül, nem fogja úgy gondolni, hogy bármire is megoldás lehet az abortusz.
Örökbefogadással felválthatnó lenne teljesen az abortusz? Választáspártiak szerint embertelen a kihordás elvárása, majd aztán örökbeadás javaslása a nők felé.
Ha csak a mi egyesületünket nézzük, most például 110-en állnak sorba örökbefogadásra és minden héten több új jelentkezés érkezik. Örökbeadás ebben az évben kettő volt, emellett kísértünk kismamákat, akik megtartották a babát, tehát ilyen arányban tudjuk összetalálkoztatni az örökbefogadókat, a nem kívánt gyermekekkel. Azt tudjuk mondani, hogy tulajdonképpen
Magyarországon nincs nem kívánt gyerek, mert minden megszülető gyerekre ott állnak többen is, hogy befogadják.
Persze ettől függetlenül nagyon nehéz út kihordani, megszülni és átadni egy kisbabát. Addigra erősebbek az érzelmek vele kapcsolatban. Az élethez való jog azonban nem függhet a felnőttek érzelmeitől.
Mi gátolja a családba kerülést?
Nem mindenki adja örökbe a gyermekét. Akit megszülnek, de nem mondanak le róla, és nem is viselik gondját, állami gondozásban fog felnőni és várja, hogy az anyukája hazavigye. Illetve nem minden gyermektelen pár áll készen arra, hogy befogadjon egy idegen gyereket.
De ha azt nézzük, hogy hányan döntötték már el, hogy ők szeretnének örökbefogadni és hány abortusz van egy évben, akkor azt lehet látni, hogy az abortuszok kiküszöbölhetőek lehetnek.
Látjuk, hogy az abortusz traumatizálja a nőket, és egy életen át elkíséri őket a visszafordíthatatlan veszteség. Nyilván azok is megélnek veszteséget, akik nyílt örökbefogadással örökbe adják a kisbabájukat, de abban a tudatban élhetnek tovább, hogy életet adtak neki, gondoskodtak róla. Ráadásul még megélhetik, hogy találkoznak a gyermekkel felnőtt korában.
Az állami intézményekben ragadt gyerekek esetében mivel lehet elérni a szülők felelősségvállalását, vagy szülői jogaikról való lemondást, hogy legalább örökbeadhatóak lehessenek a gyerekeik?
A szülői jogokat védeni kell abban az esetben, ha a szülő szereti a gyermeket, de a körülményei nem engedik meg, hogy ő nevelje. Ehhez azonban az kell, hogy tartsa a kapcsolatot a gyermekkel. Vannak erre jogszabályok, a szülőnek kapcsolattartást kell mutatnia, ez azt jelenti, hogy rendszeresen keresse, látogassa, hozzon neki dolgokat, a gyermek lássa, hogy van szülője. Amíg nincs az anyától lemondó nyilatkozat, és tartja a kapcsolatot, addig nem adhatják örökbe a gyereket.
Korábban elég volt egy képeslap, egy csomag, egy látogatás, ami a gyereket függésben tartja és nem engedi, hogy családba kerüljön, csak folyamatosan reménykedik.
Ha a szülő lemondásra utaló magatartást tanúsít – nem veszi fel a kapcsolatot a gyerekkel -, akkor a gyermek automatikusan örökbeadhatóvá válik. Korábban ez a türelmi idő egy év volt, aztán szűkítették fél évre, most legutóbb pedig 3 hónapra csökkentették éppen a gyermek védelmében. Mentálisan nagyon megterhelő, és életre szóló sérülést okoz, ha nincs biztosan kötődő kapcsolata az életében.
Életpárti és abortuszpárti között a legáthidalhatatlanabb különbség, az élet kezdetének meghatározása. Ti a fogantatástól, míg ők a világrajöveteltől tartják a magzatot embernek. Ennek az ellentétnek lesz valaha feloldása?
Remélem, igen. Volt idő amikor a feketéket nem tekintették embernek, mert mások voltak, mint az átlagember. És mivel törvény volt róla és tényleg mások voltak, mint az átlag, még a legjobb szándékú emberek is magukévá tették azt az elméletet, hogy a feketék nem emberek. Adhatják-vehetik, megölhetik. Fogyóeszköz. Abszurd, ugye? De így volt.
A rabszolgaság ellen küzdő mozgalmak addig harcoltak, hogy az Egyesült Államoknak végül fekete elnöke lett.
Tehát nem gondolom, hogy merev gondolkodásmódok ne változhatnának, ha elég indokot, érvet mondunk és bátran, sokszor beszélünk arról, ami színtiszta igazság.
Sokszor hangoztatott érv, hogy a magzat a méhen kívül még nem lenne életképes. Csak a nő tudja kihordani, így az ő joga, hogy vállalja-e ezt a megterhelést.
Ez igaz, hogy a nő tudja kihordani, de a döntés már két testről szól, nemcsak az anyáéról. Ráadásul a születés nem a független életképesség kapuja. Egy újszülött sem életképes a családi otthonon kívül, az anyukája távollétében.
Tehát az, hogy valaki egy másik ember támogatása nélkül nem életképes, vagy a létfeltételeit egy másik ember biztosítja, az nem veszi el az élethez való jogát, sőt, több jogot kap, mert védtelen, és a társadalom felelőssége, hogy gondoskodjon róla.
Ezért van a gyermekvédelem 18 év alatt. Ha egy megszületett gyermeket bármiféle sérelem ér, ott a legszigorúbb büntetésre lehet számítani.
Míg az anyatesten belül egész más a helyzet, a törvénykezéstől függően 12 hetes koráig vagy akár a születésig kioltható az élete.
Mit gondolsz arról a helyzetről, ha a magzat erőszakban fogant? Helyes arra terelni a nőket, hogy hordják ki a gyermekeiket egy ilyen trauma után?
Ha megerőszakoltak egy nőt és terhes lett, akkor már nem csak a nőről kell beszélnünk, hanem a gyermekéről is. Ha ránézel magzati képekre, nem tudod megmondani, melyiknek erőszakoló az apja és melyik a tervezett királykisasszony. Ez olyan, mintha bemennél egy óvodáscsoportba és azt mondanád, ennek és ennek a gyereknek az életét meg lehet szakítani, mert az ő az apja veri az anyját, ezt meg molesztálja minden este. Ha ilyen történik, az apát bűntető eljárás alá vonjuk, a gyereket megvédjük.
Ha egy anyát megerőszakoltak és gyereke van, akkor a büntetést nem a gyereknek kéne elszenvednie, hanem az apának.
Az anya traumáját terápiával gyógyítani kell, a gyereket pedig biztonságba kell helyezni. Nagyon sajnáljuk a nőt, aki az erőszak tarumáját viseli, de a gyerek nem bűnhődhet az apja bűnéért. A nő traumáját sem kezelhetjük úgy, hogy kivesszük a gyereket a képletből, mert az abortusszal még egy traumát okozunk neki, hiszen tudni fogja, hogy megölte a gyermekét.
Tehát mi azt mondjuk, hogy a krízisét vegyük ki a képletből, tegyünk a helyébe a segítséget, támogatást, és a gyerek maradjon életben.
Szerintem életpárti és választáspárti emberek, szervezetek között lehetne együttműködés, vannak közös pontok.
Jó lenne ezen a téren együttműködés, de a gyakorlatban sok akadálya van. Milyen közös pont lehet egy életpárti és egy olyan ember között, aki szerint nem ember az ember a fogantatástól kezdve?
Például, a nők, kismamák segítésében, a velük való szoridarításban metszik egymást a szándékok. Abortuszpártiak fő szlogenje, ha hozzáférhetőbb lenne a fogamzásgátlás, nem lenne annyi abortusz. Tehát a prevencióban, edukációban is találkozhatna egymással a két oldal, nem?
Ha az edukáció abból áll, hogy elmagyarázzák a fogamzásgátlást, és hogy bárkivel szexelhetsz, csak „szeressétek egymást”, legyen nálad gumióvszer, akkor ezzel nem tudok egyetérteni, mert teljesen másképp kéne felkészíteni a fiatalokat a családi életre. Azt pedig pontosan tudjuk, hogy egyik fogamzásgátló módszer sem ad 100 százalékos védelmet. Tehát az én fogalmaim szerint az edukáció azt jelentené, hogy a párkapcsolati kultúrát, a szerelemhez, a női méltósághoz való jó hozzáállást, a szerelmesek lassú közeledését tanítjuk meg a fiataloknak.
Nem arra kell bíztatni őket, hogy nyugodtan szexelj azzal, akivel szeretnél, bízd magad lejárt szavatosságú gumikra vagy olyan fogamzásgátlókra , amik tönkre vágják a hormonrendszert, a női egészséget.
És akkor még mindig nem védted meg magad a mentális sérüléstől, amit a váltogatott párkapcsolatok és az alkalmi szex okoz – a hamis biztonság örve alatt.
Akkor itt sem egyezhetnek ki a felek, mert nem ugyanazon a polcon tartják a szexualitást. De áttérve az abortuszok módozataira, hazánkban csak műtéti abortusz hozzáférhető, az abortusztabletta évek óta tiltott. Ez nagy sérelme az abortuszpártiaknak, hiszen humánusabbnak tartják, a nő a saját otthonában is megszakíthatja terhességét, így nagyrészt kiküszöbölhető az orvos szerepe. Mit gondolsz erről?
Az abortusztabletta egy gyilkos szer. Helytelen, hogy „gyógyszeres abortusz”-ként emlegetik. Kíméletesebbnek mondják, de a valóság az, hogy fizikálisan és mentálisan is megterhelőbb a műtétinél. Kegyetlenül hangzik, ha elmondom az eljárást, de sajnos ez van, és nem árt tisztában lenni ezzel. Két tablettával működik a folyamat. Az első feladata a magzat létfeltételeinek megszüntetése.
A nő ébren viseli a tudatot, hogy a gyermek benne lassan elhal, ő a gyermeke gyilkosa és temetője egyszerre.
Majd meghatározott idő múlva beveszi a másodikat, ami elkezdi kihajtani az elhalt magzatot az anya méhéből. Szülési görcsökhöz hasonló, nagyon sokáig tartó fájdalommal és iszonyatos vérzéssel jár. Ha a folyamat befejeződött, saját magának kell ellenőriznie, hogy a magzatának minden része megvan-e, ha valami bent marad, fertőzést okoz.
Tehát szembesülnie kell a halott babával, vagy akár be kell vinnie az orvoshoz megmutatni, hogy mit talált.
Ha nincs meg mindene a magzatnak, akkor végül mégis műtétre kerül sor.
Ehhez képest az ENSZ Egészségügyi Világszervezete állítja, hogy a keretek között végzett abortuszok, az egyik legbiztonságosabb beavatkozások egyikei.
Igen, mert a műtéti, kórházban, orvosok által elvégzett művi abortusz rutineljárásnak számít, sajnos. De azt el kell felejtenünk, hogy az abortusz bármely formája is biztonságos lenne, mert a két szereplő közül az egyik – a baba – mindenképpen meghal. A nők persze életben maradnak – egy-két kivételtől eltekintve. Viszont sérülést így is szerezhetnek, és akár életre szóló meddőség is lehet a műtét következménye.
A szívhangrendelet okozta óriási felháborodás során sokan azt is megfogalmazták, hogy valójában nem is a szív dobogását hallják akkor a kismamák, csak az ultrahang által kibocsátott pulzálást.
Ultrahanggal néznek szívhangot, az mutatja meg a szívműködést, de nem az generálja, hanem a szívizom, ami már kialakult a babában.
Akár hisszük, akár nem, egy kicsi ember szívdobbanását halljuk ilyenkor.
Éppen ezért fájdalmas meghallgatni annak, aki az abortuszt fontolgatja. Ez hiteles információ egy komoly döntés előtt, amit meg kell adni a nőnek. Nem a szívhang meghallgatása kegyetlenség, hanem az abortusz, amiben meghal a baba.
Fotó: Keresztes Ilona
Ha valaki teherbe esik és kilátástalannak látja a helyzetét, hova forduljon? Ti az Együtt az Életért Egyesületben hogy tudtok segíteni a nőknek?
Van egy krízis telefonszámunk: 06 30 598 0198. Két munkatársunk felváltva fogadja a hívásokat. Ha nem tudja felvenni, vissza fogja hívni és beszélget a nővel arról, mi a nehézsége, miben kér támogatást. Mi annak megfelelően segítünk neki, amit igényel és amire lehetőségünk van. Megkeressük számára a szociális támaszpontokat, segítünk a kapcsolatrendszerében megbízható embert keresni, akire esetleg később számíthat.
Van, hogy csak egy beszélgetésre van szüksége a nőnek, hogy megnyugodjon.
Előfordul, hogy praktikus segítséget kér, összeállítunk számára egy kezdő újszülött pakkot, vagy kikeressük a jogszabályokat. Olyan is előfordul, hogy nem akar abortuszra menni, nem tudná felnevelni a babát, de már kicsúszott az időkorlátból. Tisztázzuk vele, hogy tényleg örökbeadná-e a gyermeket, vagy megfelelő segítséggel inkább megtartaná a babát. Ha nem tudja vállalni, segítünk neki a nyílt örökbeadásban is.
Hozzánk olyanok is fordulhatnak bizalommal, akik végül az abortuszt választották, és szeretnék feldolgozni a veszteségüket.
Szívesen beszélgetünk velük is, de ajánlani tudjuk a Ráhel Szőlőskertje és a Ne félj, nem ítéllek el! gyógyító hétvégéket is.
Munkátok során számtalan történettel találkoztok, mi volt a legmegindítóbb számodra?
Egy középiskolás lány teljesen reménytelen helyzetben fordult hozzánk.
Kirakták a szülei, érettségiznie kellett, se munkája, se lakása nem volt, de rögtön az elején jelezte, hogy amúgy szeretné a babát.
Addig beszélgettünk vele, amíg megerősödött benne az anyaságra való képesség, lassanként felgöngyölítettük a családi szálakat is. Kiderült, hogy a szélesebb családban találhat olyanokat, akik mellé állnak, van a családban olyan ingatlan is, ahová be tud költözni. Támogatták, még ha nem is helyeselték, hogy gimnazistaként terhes lett. A szülei, akik eleinte ellene fordultak, elkezdtek kíváncsiak lenni, hogy hamarosan lesz egy unokájuk. Ahogy a baba megszületett, felbukkantak, segítettek, örültek. Nekem ebben a történetben az volt a legszebb, ami a legfájdalmasabb is, hogy a gyermek születéséről én közvetlenül nem is értesültem. Pár nappal később egy rokonán keresztül tudtam meg. Ami fájdalmas volt, hiszen a lelkem kitettem azért, hogy minden körülményt megteremtsek számukra, de mégis siker volt, mert
ha ő nem nekem szólt először, hogy megszületett a gyereke, hanem a családjával örült, az azt jelentette, hogy a családi szálak sikeresen feléledtek és most már megnyugtató helyzetben lesz.
Gál Petra Júlia
Ha várandós vagy, de kilátástalannak érzed helyzetedet, nincs aki meghallgasson, nem látsz tisztán a rád nehezedő nyomástól, keresd bátran az Együtt az Életért Egyesületet az alábbi elérhetőségeken:
Krízistelefonszám: +36 30 598 0 198
Email cím: kapcsolat@egyuttazeletert.hu
hirdetés
