Talán sokaknak ismerős lehet az a lelkiállapot, amikor nagyon fáradtnak érzed magad, valami miatt bűntudatod is van, az imaéleted sem alakult a legjobban mondjuk az elmúlt napokban és esetleg még kritikát is kaptál mástól, ami rosszul esett. Dióhéjban valahogy így éreztem magamat szombat reggel.
Már hazafelé tartottam, amikor is egy templom mellett mentem el, ami mellett már viszonylag sokszor haladtam el, de szerintem még soha nem voltam benne. Tovább is mentem, amikor a Szentlélek eszembe juttatta, hogy nézzem meg, hogy hátha van ott szentmise. Gyorsan rákerestem és kiderült, hogy reggel hétkor kezdődött egy. Akkor épp 7:08 körül járt az idő, úgyhogy gyorsan visszamentem, és besiettem a templomba. Rajtam kívül nem voltak olyan sokan, viszont engem
magával ragadott a templom belseje és az, hogy az Úr hogyan vígasztal és vezet engem, ahogyan a 23. zsoltár is mondja:
„A nyugalom vizéhez terel,
és felüdíti lelkemet.
Az igaz úton vezérel, nevéhez híven.”
hirdetésA templomban különleges módon szólt egy dallam és egy elmélkedés prédikáció gyanánt, valamint az oltár is világos, fehéres színű volt. Bensőséges hangulata volt az egésznek. Ráadásul amiről szó volt, úgy éreztem, hogy egyenesen nekem szól!
„A bűn elszakít Istentől!” Azt tapasztaltam meg, hogy nem is azért, mert az Úr elfordulna és soha többet még csak felém sem akarna fordulni, hanem ellenkezőleg, mert a sátán elhiteti, hogy Isten szeretetére én abszolút méltatlan vagyok és igazából az lenne a legjobb, ha elbujdosnék.
Fotó: saját fotó
De Isten nem úgy működik, hogy csak egy dobásom van, aztán menjek Isten hírével, hanem olyankor is szeret és szólítgat a nevemen, amikor én épp gyengének és kimerültnek érzem magam. Ő maga ad erről nagyon sokszor tanúbizonyságot a Szentírásban, amit néhányan teljes joggal neveznek Szerelmeslevélnek is! Hiszen Isten szerelmesen szeret minket és nemcsak február 14-én, hanem minden nap. Nekem több igét is mutatott az Úr az elmúlt napokban, hogy bízzak az Ő jóságában és ne szomorkodjak:
„Íme, a tenyerembe véstelek be, szüntelenül előttem vannak falaid.” (Ézsaiás 49,16)
vagy:
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (János 3,16)
Fotó: Pexels
Fontos, hogy bűnbánatot tartsunk, meggyónjunk egy-egy félre sikerült tettünk után, az viszont újabb bűnök melegágya lehet, ha ezek után nem merünk visszatérni a jó Istenhez! A szégyen nagyon nagy kísértése a gonosznak, hogy elhiteti velünk, hogy nem szabad Istenhez mennünk, mert mi bűnösek vagyunk.
Ott a templomban, a reggeli mise alatt pont azt tapasztalhattam meg, hála Istennek, hogy
Jézus minden bűnöm és tévedésem ellenére adta oda értem, érted az életét, önként, szeretetből. Utat mutatott, hogy megvagyunk váltva Ő általa és mi is bocsássunk meg az ellenünk vétkezőknek.
Ugyanis a Szentmise után volt még egy feladatom… Tisztáznom kellett magamban, hogy egy bizonyos szituáció kapcsán akármennyire is úgy éreztem, hogy igazságtalan, vagy, hogy fáj, meg kell bocsátanom.
Elmondhatom Istennek a bánatomat, de ha én bocsánatot kaptam, akkor kutyakötelességem nekem is kimondanom, hogy megbocsátok a másiknak.
Fotó: Pexels
Nem mondom, hogy mindig könnyű, sőt ezt Jézus sem mondta az evangéliumban, de saját tapasztalatból mondom, hogy nagyon felemelő és örömteli utána így tovább menni! És épp ezért fontos, hogy tadatosak legyünk, mert a megbocsátás nem egy érzés, hanem egy döntés, amihez tulajdonképpen nem is kell a másik fél. Te eldöntöd és az Úr melléd lép és felkarol!
Úgyhogy ez egy megerősítés és bátorítás, hogy a jó Isten mindig, 0-24 ott van veled és a neveden szólít, akármennyire is szenvedsz, vagy bűnösnek érzed épp magad.
Ajánlom, hogy Teréz anya kilencedét nézd meg, mert az első nap pont erről szól, hogy biztosak legyünk Krisztus irántunk való szeretetében!
„Ne félj, mert megváltalak; neveden szólítalak: az enyém vagy…Mert drága vagy a szememben, mert becses vagy nekem és szeretlek.” (Izajás 43,1;4)
hirdetés
