Egy értékes vendégírás arról, hogy az élet túl rövid ahhoz, ne érezzük szeretve magunkat minden nap.
Addig mindenki „szeret”, amíg bármit eltűrsz és mindenre bólogatsz. De amint elkezdesz határokat húzni, intelligens visszajelzést adni, és nem engeded meg, hogy átlépjenek rajtad, hirtelen „idegesítő”, „képmutató” és „hálátlan” leszel.
Az, hogy valaki családtag, munkatárs, barát vagy társ szerepben van, semmit nem jelent. A szeretet nem alap, amit „tudnod kellene”, azt érzed. Olyan, mint a napsütés melege. Ha valaki ismételten megbánt, kötekedik, kioktat, lekezel, elfelejt, kibeszél, az mit mond neked?
Az nem válasz, hogy neki ilyen a stílusa, őt is elhanyagolták, vagy te kérsz túl sokat. Ezt érzelmi sivárságnak hívják. Olyan is akad, aki nem családtag, vagy nem közeli barát, mégis érzed felőle a jóindulatot. Isten így kárpótol.
hirdetésTanulj meg különbséget tenni az igazi és a hamis közt!
Ha valaki törődik veled, időt szán rád, vigasztal és felemel: azzal dolgod van. Ragaszkodj hozzá. „A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.” (1Kor 13, 4-7)
Ha valaki csak havonta vagy évente veszi a fáradságot, mert te úgyis ott vagy, mert „tudnod kellene”, hogy ő szeret, olyankor te hogy érzed magad?
Senkit nem fogsz tudni megváltoztatni. De eldöntheted, szeretnél-e így élni, vagy kinyitod a szívedet és adsz esélyt. Ahol nemcsak „tudod”, hanem érzed, hogy szeretnek téged. Az élet túl rövid ahhoz, ne érezzük szeretve magunkat minden nap. Jól olvastad. Minden. Áldott. Nap.
Kun Ágnes Laura
hirdetés
