Nemrégiben új keresztény kisfilm került fel a The Way UK nevű YouTube csatornára, amit fiatal angliai keresztények töltenek meg jobbnál jobb tartalmakkal. Közösen tanulmányozzák a Bibliát, vlogolnak, vendégeket hívnak meg, interjúkat csinálnak és bizonyságtételeket osztanak meg. Már két keresztény kisfilmet is készítettek, az elsőt A bátorítás Istene, a legutóbbit pedig Menedék címmel mutatták be.
A Menedék nyelvtudás nélkül is könnyedén megérthető, nem a szavakon van a hangsúly, annál inkább az elveszettség, magány érzetének Isten általi átformálásán – egy megtérés történetét meséli el.
Egy fiatal lány, Chrissie, elköltözik otthonról, vélhetően a tanulmányai szólítják más városba. Hiányzik a családja, elveszett az új helyen, nincsenek barátai, elkeseredetten telnek napjai. Nem tud figyelni az órákon, nincs motivációja, lehangolt. Velünk is biztosan megesett már, hogy olyan élethelyzetbe kerültünk, amihez eredetileg csupa reményt fűzünk, jól kéne éreznünk magunkat a bőrünkben, de nem megy.
Hálásak vagyunk rengeteg mindenért, nem szeretnénk panaszkodni a Jóistennek, de szívünket mégis terhektől sújtva cipeljük.
Chrissie látja maga körül a nyüzsgő várost, tele pezsgő élettel, baráti társaságokat együtt nevetni. Talán átfut benne az a jól ismert De jó lenne közéjük tartozni!– érzés. És Istennek ennyi is elég, ki sem mondott gondolatainkra, vágyainkra is figyel és válaszol. De ne szaladjunk ennyire előre!
A lány útja során minden nap elhalad egy templom mellett, aminek parkjában embereket lát, felkeltik az érdeklődését, még ha csak minimálisan is. Egyszer – épp, hogy elkezdene zenét hallgatni, elmenekülni a világ, és saját gondolatai elől, észreveszi, hogy a buszon, a mellette levő ülésen valaki ott hagyott egy Bibliát. Benne egy cetlin ezzel az üzenettel:
„Ne feledd, hogy Isten szeret téged! Otthonra lelhetsz az Ő egyházában!”
Ennek hatására másnap bemegy abba a templomba, éppen dicsőítés zajlik, tele átlelkesült fiatalokkal. Leül a fal mellé és csak nézi a karukat felemelő, földön térdelő, vagy éppen táncoló embereket. Mae, egy kedves lány észreveszi, hogy egyedül van és kissé meg van szeppenve, így odamegy hozzá, bemutatkoznak egymásnak, és kisvártatva Mae imádkozik Chrissie-ért. Majd bemutatja a barátainak, akik szívesen fogadják, s hamarosan Chrissie elengedhetetlen tagja lesz csapatuknak.
Elszállt a magány, és nem csak barátok költöztek a helyére, hanem a Jóisten is!
Ez a kis történet nagyon életszerű, sokan vagyunk bizonytalanok mondjuk az egyetem elkezdése előtt, vagy ha egy új közösségbe megyünk, esetleg ha meg kell szólítani idegeneket. De láthatjuk, hogy általában amire mi vágynánk, arra van szüksége másoknak is. Egy kedves szóra, ölelésre, imára, egy szándékosan a buszon hagyott Bibliára. Nem hagyhatjuk, hogy a félelem visszatartson minket, megfosszon kalandoktól, lehetőségektől! Persze ez nehéz, sokszor nem sikerül, de még szerencse, hogy nem vagyunk egyedül.
Istennek elég egy átsuhanó gondolat, egy szívek mélyére eltemetett vágy, megoldja, amit el szeretne érni, de kellünk hozzá mi is.
Hogy használhasson minket, akár arra, hogy másokkal is megismertessük Őt, fizikális támaszt nyújtsunk, közbenjárjunk imáinkkal. De ha éppen mi még a keresők között vagyunk, – ami nem baj, sőt – vegyük ki fülünkből a fülhallgatót, adjunk teret Neki a gondolatainkban, vegyük kezünkbe az Igét és menjünk el egy templomba, mert Isten ott van, és vár ránk, hogy Nála menedékre lelhessünk!
hirdetés
