A keresztény influencerek korában nem ritka, hogy az Instagramot görgetve olyan posztokat látunk, amelyekben azt hirdetik: „Ma olyan közel éreztem magam Istenhez!”, vagy a Szentlélekkel való találkozást osztják meg egy tökéletesen filterezett naplemente mellett. Bár ezek inspirálóak lehetnek, ha az érzelmeink irányítják a hitünket, nehezen fogjuk kezelni, ha az élet zűrös lesz.
Számtalan keresztény konferencián, lelkigyakorlaton és ifjúsági találkozón felnőve újra és újra hallottam ilyen mondatokat:
„Olyan közel érzem magam Istenhez.”
„Az Istennel való kapcsolatom most nagyon erős.”
„Határozottan érzem, hogy a Szentlélek munkálkodik az életemben.”
Az ilyen kifejezések különösen gyakoriak az Istenért lángoló új hívők körében, vagy miután valaki megtapasztal egy mély találkozást, például egy csodálatos gyógyulást. Ezekben a pillanatokban az érzelmek valódiak.
De mi történik, ha az érzelmek elhalványulnak?
Sokak számára ezeket a felemelő kijelentéseket hamarosan felváltja a panaszkodás:
„Most olyan száraznak érzem magam lelkileg.”
„Miért nem hallom Isten hangját?”
„Képtelen vagyok érezni Isten jelenlétét az életemben”.
Könnyű közel érezni magunkat Istenhez, amikor az élet jó, és az érzelmek felpezsdülnek.
De amikor a felelősségek felhalmozódnak, vagy a körülmények rosszabbra fordulnak, ez a kezdeti tűz gyakran kialszik. Sok hívő visszaesik a régi szokásokba: a Netflixet helyezik előtérbe a csendes idővel szemben, a közösségi médiát görgetik a Szentírás helyett, vagy egyszerűen azt állítják, hogy túlságosan „elfoglaltak” Istenhez.
A körforgás addig folytatódik, amíg a következő konferencia vagy lelkigyakorlat újra fellobbantja a szikrát. Ez a hullámvasút egy kritikus problémát tár fel: az Istennel való kapcsolatunkat inkább az érzésekre, mint a hitre alapozzuk.
Hit az érzések felett
Az Efézus 2:8 emlékeztet minket arra, hogy az üdvösségünk a hit, nem pedig az érzelmek által történik. Az érzések ingatagok és múlékonyak, a körülmények és az örökké csalóka szív alakítja őket (Jeremiás 17:9). Ha úgy bánunk Istennel, mint a Wifi jellel – egyik nap erős, másnap gyenge – , akkor nem értjük a lényeget.
Ahelyett, hogy a következő lelki-szellemi hegycsúcsot akarnánk elérni, arra kellene összpontosítanunk, hogy állandó, napi kapcsolatot ápoljunk Istennel. Ennek kulcsa pedig a fegyelem. Nem véletlen, hogy a „fegyelem” és a „tanítvány” szónak ugyanaz a gyökere.
A „hit izmainak” megerősítése
A testi egészség fenntartásához hasonlóan a lelki egészség is folyamatos munkát igényel. Azok az emberek, akik drámai fogyást érnek el, elmondják, hogy az igazi kihívás nem a kilók leadása, hanem azok megtartása. Hasonlóképpen, az erős hit fenntartása is mindennapos elkötelezettséget igényel.
Maga Jézus volt ennek a példaképe. A megkeresztelkedése után azonnal a pusztába vezették, ahol a Sátán 40 napig próbára tette őt. Ez emlékeztet minket arra, hogy
a hit nem a könnyű pillanatokban, hanem a küzdelem időszakaiban növekszik.
Fegyelemben maradni például azt jelenti, hogy akkor is elmegyünk istentiszteletre, amikor nincs kedvünk hozzá. Vagy éppen elolvasunk egyetlen bibliai verset, amikor kimerültek vagyunk, vagy elmondunk egy gyors imát egy rohanó pillanatban. A kis, következetes lépések fenntartják az elköteleződésünket.
Az ima és az ige mint éltető erő
Az ima a lelki élethez olyan, mint a fizikai élethez a légzés. A „szellem” szó a latin spiritusból származik, ami „lélegzetet” jelent. Ahogyan a túléléshez levegőre van szükségünk, úgy van szükségünk az imára ahhoz, hogy szellemileg életben maradjunk.
Hasonlóképpen, a Szentírással való foglalkozás nem opcionális – hanem elengedhetetlen. A Biblia rendszeres olvasása – nem csak akkor, amikor „van időnk” – erősíti hitünket, formálja jellemünket, és összeköt bennünket Isten igazságával. Imádkozni és igét olvasni nem azért kell, hogy elnyerjük Isten kegyelmét vagy szeretetét – ezt már megkaptuk azáltal, amit Jézus tett értünk –, hanem egy módja annak, hogy erős kapcsolatot tartsunk fenn Vele.
Mi a jó hír? Isten jelenlétét nem az érzéseink mutatják. Ő állandó marad – még akkor is, amikor az érzelmeink nem.
Forrás: Relevant Magazine
Fordította: Szilágyi Anna
hirdetés
