Mielőtt megismertem Jézust, azt gondoltam, hogy azt tehetek a testemmel, amit csak akarok. Legtöbbször úgy öltöztem, hogy minél szexisebb legyek, fiatal nőként elvárásnak éreztem, hogy megmutassam: elérhető és vonzó vagyok. Azt hittem, ez az, ami értéket ad nekem – a külsőm, az extrém karcsúság, az elismerő pillantások.
A művészethez tartozik a szexualitás, annak kifejezése és megélése. Költői és írói vénával megáldva a testem is ennek rendeltem alá, hogy szolgálja a művészetemet, ihletet adjon. A szenvedély sok írásomat alapozta meg és hatotta át.
Aztán találkoztam Jézussal, és Ő teljesen átformálta a szívemet és a gondolkodásomat.
Rájöttem, hogy az értékem nem abban van, hogy hány ember vágyakozik utánam, hanem abban, hogy Isten megteremtett engem, és nőként kincs vagyok a szemében.
Értékesebb a legdrágább rubinnál! Most már tudom, hogy a szerénység (modest fashion) és a tisztaság (sexual purity) nem korlátozás, hanem szabadság. Sokat lehet hallani az üzleti életben és randevúzásnál is arról, hogy fontos, mit viselünk és hogyan prezentáljuk magunkat. Ez sokszor a ruha anyagi vonzatával kapcsolatos: drága óra, márkás cipő van-e a másikon? Pedig fontosabb lenne megfigyelni azt, hogy amit visel, összhangban van-e a hitével, világlátásával, egyéniségével. Méltóságteljes és kiegyensúlyozott-e.
Nem arról van szó, hogy leplekben kell járni, és elbújni. Emeljük ki, ami szép rajtunk, ízlésesen, szolidan. A smink is erről szól nekem, nem kötelező, de lehet vele kísérletezni. Sokkal igényesebb nekem egy szép, határozott smink egy szolidabb outfittel. Csinosnak lenni és közben szolidnak maradni lehetséges. Ez nem korlát, hanem ajándék.
A sundress-ek tökéletes egyensúly és átmenet, mostanában divat is lett megint. Sokkal nőiesebbnek érzem magam egy lenge, hosszú ruhában és mikor befedem a fejem egy mantillával a templomban. Talán mert ez az eredeti nőiességünk, nem az, amit a média nyom ránk, a nők falatnyi bikiniben.
A testem a Szentlélek temploma, és
arra hívattam, hogy megőrizzem, amíg a házasságban egy olyan emberrel osztom meg, aki tisztel és gondoskodik rólam.
Ezért ma már olyan módon öltözködöm, ami tiszteletet ad Istennek, aki megalkotott. Az intimitás és a szépség valódi értelme akkor bontakozik ki, amikor a házasság szentségében oszthatom meg magamat. Ezért aki ultra dögös szerelésben fog látni, az a férjem lesz. A szexuális energiámat is neki tartogatom.
Elfogadni magamat a legnagyobb áldás, amit tapasztaltam. Nem kell nyomorgatni magunkat, hogy minél vékonyabbak legyünk vagy minél feszesebb legyen a testünk. Legyünk egészségesek és mozogjunk rendszeresen! De ne azért hogy thirst trap-eket (szexuális felhívású képeket) posztoljunk, hanem hogy erősek és magabiztosak legyünk.
Rájöttem, nagymamámnak sok mindenben igaza volt. A hálószobatitkok két emberre tartoznak (férj és feleség), senki másra. Nem hoznám zavarba a férjemet azzal, hogy alulöltözötten lásson bárki más. Amit ma átlagosan látni lehet, az már ezt a kategóriát súrolja.
Hálás vagyok Istennek, amiért megmutatta, hogy nőként milyen értékes vagyok, és hogy hogyan éljek úgy, hogy tisztelem a testemet, a lelkemet, és Őt magát. Ez nemcsak békét adott, hanem egy mély, belső szabadságot is, ami minden külső dicséretnél többet ér.
Te hogyan szeretsz öltözni?
Mit gondolsz a témáról?
Kun Ágnes Laura