Ahhoz, hogy Istennel kapcsolatba kerüljünk, több lépést megtehetünk mi magunk is. Mindehhez persze nélkülözhetetlen, hogy megérezzük, mennyire vonzó Isten.
Szilágyi Szabolcs atya homíliájából hoztunk nektek gondolatokat.
„Ahhoz, hogy Istennel kapcsolatba kerüljünk, alapvetően két út létezik. Az egyik az, amikor az ember éli az életét, és valamilyen okból átéli Isten szeretetét, elfogadását. Ezen a ponton, amikor átéli, hogy Isten mennyire szereti őt, válaszul megváltoztatja az életét és elkezdi az élő Istent szeretni. A másik az az út, amikor az ember ezt nem tapasztalja meg, mégis elkezd közeledni az Istenhez, és később aztán ő is meg tudja ezt tapasztalni. Az első út tiszta a kegyelem, de nem mindenki tapasztalja meg, míg a másik út mindenki számára adott. Ennek három lépése van. Az első a negatív köreinek a megtörése. A második Isten vonzásának a felismerése. A harmadik a döntés Isten mellett és az ebből fakadó cselekvés.
Nézzük az elsőt! A zúgolódás az, amely bevisz minket a negatív köreinkbe. Amikor adott mondatokat újból és újból megismétlünk gondolatban, adott vágyaknak teret adunk, és bepörgetjük magunkat egy negatív körbe. Jézus erre azt mondja, hogy ne zúgolódj – átfogalmazva: törd meg ezeket a negatív köröket! Miért? Mert amíg ezekben vagyunk, azok leválasztanak a valóságról, leválasztanak az élő Istenről és nem fogjuk meghallani az Ő hangját.
A második Istennek a vonzását felismerni. Jézus azt mondja: „Senki sem jöhet énhozzám, ha nem vonzza őt az Atya, aki elküldött engem.” (Jn 6,44)
Az tud vonzani, aki vonzó – tehát az Isten vonzó.
Ha megnézzük az életünket, láthatjuk, hogy nagyon sokféle vonzás érkezik hozzánk, van közöttük manipulatív, erőszakos és szelíd – ez utóbbiak között ott van Isten vonzása is. Jézus így folytatja: „Aki az Atyától hallott és tanult, az mind énhozzám jön.” (Jn 6,45) Hallgatjuk a vonzásokat, kiválasztjuk Istenét, és ha rátalálunk, akkor már Hozzá tudunk menni. Ha ehhez a vonzáshoz újból és újból visszatérünk egyre gyakrabban, egyre hosszabban, egyre teljesebben, akkor jutunk el ahhoz a csodához, amit úgy fejezünk ki, hogy Isten a legvonzóbb. Ebben a perspektívában érthető meg a cölibátus, a szerzetesség és minden olyan ember, aki teljesen átadta az életét Istennek. Kívánom, hogy legyünk olyan bátrak, hogy figyeljünk ezekre a vonzásokra, és bátran szelektáljunk! Van közvetlen vonzás, például az ima közben, de lehet közvetett vonzásokra is találni, például amikor sétálunk a természetben, amelynek a szépsége Istent dicséri.
A harmadik lépés dönteni és tenni az Istenért. Jézus két dolgot mond az örök életről: „aki hisz bennem, annak örök élete van” és „aki eszik a kenyérből, örökké él”. A hit döntés.
Úgy döntök, hogy van Isten, és hogy ennek az Istennek átadom az életemet, rábízom magam.
Illetve aki részesül az Eucharistiából, tehát tesz valamit az Istenért, annak szintén örök élete lesz. Vagyis a hitnél dötnök, az áldozásnál cselekszem.
Összegezve tehát megtörjük a negatív kört, beállunk Isten vonzásába, döntünk Isten mellett és teszünk érte. Így jár át az fokozatosan, hetek, hónapok vagy évek alatt, hogy Isten van, szeret és hazavár.”
hirdetés
