A Ma este gyilkolunk című film jutalomjáték idős ismert színészeknek, és lehetőség az új generációnak. Egy film, amely visszahoz egy cseppnyi életérzést azokból az időkből, mikor még Bodrogi Gyula, Kern András, Koltai Róbert fiatalok voltak.
Miközben néztem a filmet végig olyan érzésem volt, hogy olyan barátokat látok a vásznon, akik már rég nem látták egymást, de most találkoznak, és élvezik, hogy másfél óráig újra gyermeki módon játszhatnak együtt.
A történet dióhéjban: Kern András alakítja Tolnait, aki fiatal korában Radeczky hadnagy, „a magyar Sherlock” szerepét játszotta. Mára viszont már csak egy pökhendi, zsémbes öregember, aki mindenkit lenéz maga körül. Látszik rajta, hogy bárhol szívesebben lenne, mint a színészekkel teli idősotthonban, de ha már egyszer ott van, rögtön ráugrik egy váratlan halálesetre, mondván, hogy ő majd kinyomozza, mi és hogyan történt valójában.
Társa ebben a nyomozásban az idősotthon egyik munkatársa lesz (Hermányi Mariann), aki szenvedélyes krimirajongó. Közös munkájuk során abból indulnak ki, hogy mindenki gyanús, aki él, sőt még az is, aki már halott.
Koltai Róbertet arról kérdeztem, hogy milyen volt Bánsági Ildikóval, Pogány Judittal, Takács Katalinnal, Bálint Andrással, Bodrogi Gyulával, Jordán Tamással, Kern Andrással játszani.
„Kern Andrissal A miniszter félrelép című filmben egyszer már nagyon jól működött a párosunk, most is élveztük a közös munkát. De az egész csapat csodálatos volt. S a legélénkebb közöttünk nem is a hetvenesek vagy a nyolcvanasok, hanem Bodrogi Gyuszi volt, aki túl a kilencvenen is úgy játszik, hogy az hihetetlen. Engem annak idején az ő játéka inspirált arra, hogy elinduljak a pályán.”
Fotó: Filmpositive
Koltai azt is elárulta, hogy a legnagyobb kihívást az jelentette számára a filmben, mikor Kern Andrással együtt át kell mászniuk a kerítésen. „Van egy enyhe tériszonyom, de megoldottuk ezt is” – mesélte mosolyogva.
Kern Andrással az öregedésről beszéltem. Kíváncsi voltam arra, hogy mit gondol arról, lehet-e vidáman megélni ezt a kort. „Azt nem tudom, én nem vidáman öregszem. Szerintem soha nem voltam igazán az a típus. Biztos abból gondolják, hogy az vagyok, mert sok nevettető dologban játszottam, de nem én nevetek olyankor, hanem a közönség” – érkezett a válasz.
A film egyik pontján a mai televíziós kultúra is kap egy fricskát. Kern András ezzel kapcsolatban így fogalmazta meg keserédes gondolatait:
„Sokan úgy gondolják, hogy ma híradót, sportot és butuska vetélkedőket kell vetíteni, mert ez kell az embereknek. Amikor mi voltunk fiatalok, akkor Örkény István egyperceseit, vagy egy Németh László-történetből készült televíziójátékot láthatták a nézők. Ezt akkoriban a színészek, az alkotók és a nép egy része nagyon szerette. Ma másra van igény úgy tűnik.”
Hermányi Mariannal arról beszélgettem, hogy milyen élmény volt Kern Andrással játszani (gyakorlatilag ők ketten a főszereplők). „Kern András kivételes, ellenállhatatlan és nagyon vicces ember. Előfordult, hogy az operatőr nem tudta elkezdeni a felvételt, mert röhögőgörcsöt kapott. András reggel 6-kor megnyitotta a humorcsapot és az folyt este 7-ig, mi meg nem bírtuk abbahagyni a röhögést.
De az összes színészt nagyon szerettem. A nagy öregek nagy huncutok is” – mesélte mosolyogva a fiatal színésznő.
Fotó: Filmpositive
S, hogy mit tanult a forgatás alatt idősebb kollégáitól? ,,Nincs olyan dolog, amit ne tudnánk megoldani. Nem kell annyira ráfeszülni a problémákra.” – válaszolta Mariann.
Úgy ültem be a moziterembe, hogy egy vidám, szórakoztató filmre számítottam, amit meg is kaptam. Sokat nevettem, és a végén meg is könnyeztem a történéseket. A tiszta szerelmet és udvarlást olyan szépen ábrázolják, amire ma már vagy nincs, vagy csak nagyon kevés példa van a valós életben. Kívánom, hogy a szórakozás mellett tanuljunk is az idősotthon lakóitól.
Muzslai-Bízik Bencze
hirdetés
