A minap a Cafe Francescoban vehettem részt egy kedves barátnőm társaságában Gájer László, atya, a PPKE HTK egyetemi tanárának előadásán, melynek témája a háború és Isten kapcsolata volt. Létezik-e igazságos háború? Beszélhetünk-e keresztényként a háború etikájáról, mik ennek a forrásai? Hogyan formálódott a keresztények nézőpontja az évek alatt?
Mielőtt az előadásról írnék, néhány szóval említést szeretnék tenni a Cafe Francescoról, amely Budapest szívében, a Molnár utcában található. A kávézót a Franciscus alapítvány hozta létre, céljuk az volt, hogy a keresztény fiataloknak tudjanak biztosítani találkozási pontot. Az adományokból fenntartott kávézóban kedd esténként vehetünk részt podcast előadásokon, melyre mindenkit szeretettel várnak.
Az előadás előtt már szép számban gyülekeznek a kávézóban a különböző korosztályú érdeklődők, jó hangulatú beszélgetés és finom kávéillat tölti be a teret.
A rövid felvezetés után László atya három gondolkodótól idéz, akik szerint a háború a 19-20. században már nem megoldás. Említést tesz továbbá Andrea Riccardiról is, aki a Sant’Egidio béke misszós csoport alapítója. Ő írta a „La pace preventiva” c. könyvet, mely az Iraki háborúról vonja le azt a következtetést, hogy csak és kizárólag a béke lehet preventív, bajt megelőző.
hirdetésBellum iustum – azaz igazságos háború, létezhet-e ez keresztény kifejezés, van-e helye a mai keresztény értékrendben? – teszi fel a kérdést mindnyájunknak.
László atya ezt a felvetést több szempontból közelíti meg. Kitér a Szentírási vonatkozások után a korai kereszténység nagy gondolkodójára, Szent Ágostonra, aki szerint a háború legitim lehet, amennyiben a helyzet okot ad rá (pl.: ellenünk erőszakos, méltatlan tettet hajtanak végre), ebben az esetben önvédelem történik. Aquinói Szt. Tamás Summa Theologica II. c. művében szintén említést tesz az igazságos háborúról, majd később a 17. században a barokk skolasztika képviselői is kutatják ezen témakört, válaszul a korban kialakuló radikális pacifista nézetekre. A háború nélkül az államok nem tudnának békében élni – írja Francisco Suarez.
1977-ben Michael Walzer, egy nem kifejezetten keresztény filozófus kutatja az igazságos háború etikájának témakörét. Walzer kimondja, hogy a háború csak ultima ratio, azaz végső megoldás lehet, továbbá fontos, hogy a várható jóra fordítsuk a figyelmünket.
Kell-e megbékélnünk abban, hogy ma sem veszik figyelembe az ultima ratio elvét?
A történelem nagy filozófusaira vezeti vissza a kérdést az atya. Thomas Hobbes ezt mondja: az ember természetes, alapvető eredeti állapota, az háborús állapot. Tehát mindenki harca mindenki ellen. Vajon az ember szíve mélyéből fakad- e az, hogy konfliktusban él?
Hegel szerint a konfliktus viszi előre a történelmet, azaz a háborúra tulajdonképpen szükséges az előre mozduláshoz. Hegelre ellenpéldaként szolgál Immanuel Kant Az örökbéke c. szövege, melyben kijelenti, hogy az európai népek össze fognak borulni, és nem a háború, hanem a béke lesz az európai népek alapvető hozzáállása.
Európának és a pápaságnak az alapélménye az I. világháború, melytől kezdve a pápák még erőteljesebben állnak ki a béke mellett – fejti ki az atya. Itt tesz említést a II. Vatikáni zsinat záró pontjairól, mely szintén a béke mellett teszi le a voksát, továbbá XXIII. János a Kubai rakéta válsághelyzet idején küldött rádióüzenetéről is. A reménytelenség prófétái helyett, a bizalom prófétáinak kell lennünk. (idézet a II. Vatikáni zsinat nyitóbeszédéből) – később erre XVI.Benedek és Ferenc pápa is hivatkozik. – Merjük-e elhinni, hogy a béke lehetséges és nem csak utópia?
Soha többé háborút, a béke az, amelynek irányítania kell az emberiség sorsát, vagy az emberiség vet véget a háborúnak, vagy a háború fog véget vetni az emberiségnek
– idéz VI. Pál az ENSZ gyűlésén mondott beszédéből.
Ellentétben állna hát a békepártiasság és a háborús etika, melyet többek között a nagy egyházatyák fejtettek ki?
A háborús etika az a minimum, amelyet be kell, melyet kötelesek vagyunk betartani egy esetleges háború esetén, de ezzel együtt van egy nagyon erőteljes egyházi kiállás a béke mellett, mely nem akarja látni többé a háborút. Itt hívja fel a figyelmünket arra, hogy ne felejtsük el, habár a történelemeben a vallásokat, az imát a háború eszközeként használták, az ima valójában az eszköz a békéhez, a békéért.
Legyetek a béke kézművesei!
(II. János Pál)
Erre van szükség, hogy mindenki a maga kis finom munkájával járuljon hozzá a békéhez. A béke a saját elhatározásunkból is fakad.
Ismét egy szép elköteleződés a béke felé, az Abu Dhabi nyilatkozat 2019-ből, mely nyilatkozatot az egyiptomi Ahmad et- Tajjeb főimámmal (szunnita egyház képviselője) kötött Ferenc pápa. Ebben a nyilatkozatban kijelentik, hogy mind a szunnita és mind a római katolikus egyház elköteleződik a béke mellett.
Ma a katolikus egyház erkölcsi iránya: Béke, béke, béke.
Ez nem social gospel – modndja az atya. A béke, a mi hitünkön tud csak megállni, Isten erre hív minket. Ma keresztényként a béke pártjára kell állnunk, a mai helyzetben nincs más út és lehetőség – fejezi be előadását Gájer László atya.
A teljes előadás megtekinthető itt: https://www.youtube.com/watch?v=Vx3wd_ia8-8
Németh Letícia
hirdetés
