Szent Ferenc imája számomra rendívül meghatározó. Ha az emberi élet küldetését szeretném megfogalmazni, biztosan ez az ima lenne rá a válaszom. Először egy iskolai rendezvényen találkoztam vele, majd később gyakran visszaköszönt különböző imaalkalmak során. Azóta sokszor forgatom magamban Szent Ferenc szavait.
Uram, adj türelmet,
Hogy elfogadjam, amin nem tudok változtatni,
Adj bátorságot, hogy megváltoztassam,
Amit lehet, és adj bölcsességet,
Hogy a kettő között különbséget tudjak tenni.
Milyen nehéz feladat ez, felfedezni, hogy hol tudok segíteni, és hol van az a pont, ahol már Isten kezébe kell adnom a dolgaimat. Meg kell tanulnom rácsodálkozni annak a szépségére, amikor a nehézségeimet csak „átölelem” és feladom a küzdést. Feladni valamit és átadni Istennek az irányítást nem gyengeség, hanem erő. Türelemmel és szeretettel lenni saját magunk korlátai és határai felé, megtanulni elengedni és nemet mondani nagy kihívás, erre hív bennünket Szent Ferenc.
Uram, tégy engem békéd eszközévé,
hogy szeressek ott, ahol gyűlölnek,
hogy megbocsássak ott, ahol megbántanak,
hogy összekössek, ahol széthúzás van
hogy reménységet keltsek, ahol kétségbeesés kínoz,
hogy fényt gyújtsak, ahol sötétség uralkodik,
hogy örömet hozzak oda, ahol gond tanyázik.
Eszköznek lenni az Isten kezében. Isten munkájában helyet kapunk mi, egyszerű halandók is. Mindannyian lehetünk a Teremtő munkatársai. A keresztény ember szerintem nem onnan lesz felismerhető, hogy keresztet hord, hangoztatja, hogy ő bizony szorgosan jár misére, hanem attól, hogy emberséggel, szeretettel és az Istenben való megnyugvás békéjével fordul mások felé.
Ó Uram, segíts meg, hogy törekedjem,
nem arra, hogy megvigasztaljanak, hanem hogy én vigasztaljak,
nem arra, hogy megértsenek, hanem arra, hogy én megértsek,
nem arra, hogy szeressenek, hanem hogy én szeressek.
Lemondani a saját fájdalmamról, valaki másét hordozni, ahogyan Krisztus a mi fájdalmainkat, a mi bűneinket hordozta a kereszten. Nem arra szólít fel Szent Ferenc, hogy ne foglalkozzunk a saját nehézségeinkkel, a saját lelki egészségünkkel, hanem arra, hogy legyünk érzékenyek embertársaink küzdésére, gyengeségeire. Hogy le tudjunk hajolni másokhoz, lássunk túl a saját fáradtságunkon és észrevegyük mások szükségleteit.
Mert aki így ad, az kapni fog,
aki elveszíti magát, az talál,
aki megbocsát, annak megbocsátanak,
aki meghal, az fölébred az örök életre.
Ámen.
Számomra nagyon nagy öröm megtapasztalni azt, hogy miközben másoknak „szolgálok”, én is mennyire feltöltődöm. Vagy gondoljunk csak arra, mekkora csoda az, amikor valakinek megbocsátják vétkeit, de úgy igazából, nem csak névlegesen. Szent Ferenc ezekről a csodákról ír, miközben másokért teszünk valamit, ha el tudjuk engedni a megbántottságunkat, Isten a legnagyobbal ajándékoz meg bennünket. Elengedni a saját vágyaimat és akaratomat Krisztusért és felfedezni Őt.
Németh Letícia
hirdetés
