Akkor is legyél ott a bulin, ha amúgy nem erre vágysz? Igyál, hogyha nem érzed, hogy kéne? Ilyen és ehhez hasonló gondolatok fogalmazódhatnak meg egy gólyában, az egyetem első heteiben… Ami alól én sem vagyok kivétel. Egy gólya tapasztalata és Jézus éjjeli üzenete, hogy nem élhetek neki csak fél szívvel.
Az egyetemre belépve az emberre sokszor úgy rászakad az a sok-sok új élmény, érzés, rengeteg sok jó, új emberrel ismerkedik meg és bizony sokszor válaszutakhoz is ér a mindennapjai során, ahol döntenie kell, hogy a hite mentén Jézussal halad tovább, vagy esetleg mellékvágányokra téved…
Sokszor csábító, hívogató tud lenni egy-egy buli, hogy mások olyan népszerűek, lazák, stb. És az egyik legnagyobb csapda, hogy azt hiszi az ember, hogyha nem csinál meg valamit, akkor máris kevesebb barátja lesz, holott ez egyáltalán nem igaz. Bár még nem rég óta koptatom az egyetem padjait, újra és újra megbizonyosodom arról, hogy a jó Isten végtelenül szeret bennünket és sokszorosan megtérül a hűségünk felé. Egy pillanatig nem hagy magányosan, akármennyire nem veszek részt egy buliban vagy ivászatban. És ez nem azt jelenti, hogy nem ülök le fröccsözni, vagy sörözni a barátaimmal, hanem hogy
merek nemet mondani a világ által felkínált, Istentől távolabb sodró dolgokra.
Nagyon érdekes tapasztalat volt számomra, hogy a gólyatáboromban – ami hála Istennek nagyon jó volt, és nagyon figyeltek arra, hogy normális körülmények között jól érezzük magunkat – egészen „furcsa volt a lelki életem.” Értem ezt arra, hogy úgy éreztem, mintha nem lenne annyira intenzív Isten hangja, jelenléte a lelkemben abban a pár napban. Pedig imádkoztam ott is, de mégsem… Utolsó este is volt egy buli, ahova bár nem annyira akartam menni – nekem más a zenei világom is -, de azért beálltam táncolni. Miközben ott voltam a többiekkel, akikkel jóban lettem, egyszerre csak olyan erős érzés fogott el, hogy „én mégis mit keresek itt, ha nem is erre vágyom, ha nem ilyen élményeket keresek?”. Komolyan azt éreztem – érzem a mai napig is – , hogy Jézus azt üzeni, hogy nem kell beállni a világi sorba. Szóval fogtam magam és visszamentem a szobába, és el kezdtem olvasni az Újszövetséget, ahol egy nagyon szép részt olvastam, ami pont nekem, szívhez szólt. Majd ránéztem a telefonomra és egy ilyen üzenetet láttam az Instagramon: „you can’t live half for God, and half for the world. He didn’t half die for you, He died for you fully.”, vagyis „Nem élhetsz félig a világnak és félig Istennek. Ő nem félig halt meg érted, hanem teljes egészében meghalt érted.”
Ültem és teljesen felpezsdült a lelkem, hogy te jó ég!!
A Szentlélek hajnali 1 után is foglalkozik velem, hiszen Istennek nem jár le a munkaideje este nyolckor.
És hogy ez mennyire személyesen nekem szólt! Úgyhogy azon nyomban el is újságoltam utána egy kedves barátnőmnek – akivel a Lelkes Napok után szaktársak is lettünk és már közösen figyeljük, hogy a Szentlélek mennyire szépen munkálkodik az életünkben – hogy mennyire odafigyel ránk/rám a jó Isten, mert annyira megörültem ennek a megtapasztalásnak így éjjel.
Ezt a gondviselést azóta is érzem minden percben, abban is, hogy milyen jó emberekkel sodor össze Isten, akikkel dolgom van, tanulhatok tőlük, és akik mind-mind nagyon különlegesek. Az a fontos, hogy legyek hűséges, tartsam meg az Ő parancsait és akkor megmaradok a szeretetében!
Úgyhogy mindenkit a legnagyobb szeretettel bátorítok, aki hasonló cipőben jár, hogy
álljon ki hűségesen a hite mellett, akkor is, ha már voltak botlásai, hiszen mindannyiunknak vannak, az a lényeg, hogy felálljunk belőle és ne féljünk Istentől segítséget kérni és bízni Benne,
hiszen Jézus mondja:
„De én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van. 33Azért mondtam el ezeket nektek, hogy békességet találjatok bennem. A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, mert legyőztem a világot.” (Jn 16,32-33)
Papp Dorottya
hirdetés
