A kereszténység legelterjedtebb és legtöbbet imádkozott imája az Úr imádsága, a Miatyánk. A keresztény családokban már kiskortól kezdve tanítják, de ez az az ima, amit még a nem vallásos gyerekek, felnőttek is fejből tudnak. Azt vettem észre, hogy szinte már-már „rutin imádsággá” vált a Miatyánk napjainkban. Elmondom, mert része az esti, vagy reggeli imának, része a rózsafűzérnek, imádkozzuk a szentmisében is, de mit is imádkozok valójában a Miatyánk morzsolása közben?
Egyik este a The Chosen c. sorozatot néztem, amikor ahhoz a részhez értem, amikor Jézus tanítványai kettesével teljesítik a rájuk bízott küldetést. Az összevágott montázsban az Úr imádságával tanítják a népet imádkozni, ahogyan egykor őket is tanította a Mester.
Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma! – megakadtam ennél a sornál, s máig azt gondolom a legszebb és legmélyebb sora a Miatyánknak ez, a következő gondolatok miatt:
Máté apostol áll hozzám a legközelebb, így az Ő szemszögéből vizsgáltam meg a Miatyánk ezen részét. A vámosból lett apostol szerepe és jellemfejlődése a sorozatban is nagyon szépen követhető. A kezdetben mindent előre gondosan megszervező, túlgondoló Máté lassan Isten gondviselésére bízza magát. Én nagyon gyakran hasonlítok Máté apostolra, rengeteg mindenen aggódok, túlgondolom, nem merem elengedni.
hirdetésVajon mit jelenthetett Máténak ez a mondat? – tettem fel magamnak a kérdést egy ponton. Hogy jobban megértsem elővettem a Szentírást és olvasni kezdtem a 6. fejezetet. (Ebben található az Úr imádsága) Ahogyan a fejezet végére értem úgy éreztem végre válaszokat kaptam. A 6. fejezet vége ugyanis a gondviselésről szóló tanítás. A 34. vers így hangzik:
“Ne aggódjatok tehát a holnapért, a holnap majd aggódik önmagáért. Elég a napnak a maga baja.”
Elég nekem Uram az, amit Te adsz nekem ma, mert tudom, hogy holnap is a gondomat viseled. Hogy Máté apostolnak mit jelenthettek Krisztusnak a gondviselésről szóló szavai, és a Miatyánk sorai, azt nem tudhatom, de számomra, aki gyakran tudnám magamat hasonlítani Mátéhoz biztosan ezt jelenti. Ahogyan Máté úgy én is arra törekedem, hogy elengedjek. Hogy amikor az én vámasztalomtól szólít el Krisztus, én is kérdések nélkül azonnal induljak, és kövessem Őt.
Azt azonban tisztázzuk, hogy nem arra kaptunk meghívást, hogy ne gondolkodjunk előre és ne legyenek céljaink. Hanem arra, hogy mindennap bízzuk rá magunkat újra és újra a gondviselésre.
Mint, ahogyan a kenyérre, úgy Istenre is mindennap szükségünk van.
Idén májusban érettségiztem, hatalmas stresszként és nyomásként éltem meg, hogy döntenem kell a jövőmről, az életemről. Hoztam egy döntést, aztán mégse. Ha kudarc ért azt hittem, hogy a céljaimból akkor most nem is lesz semmi, mehetek külföldre mosogatni. Pánikoltam az érettségiktől. Mi van, ha nem lesz olyan jó? Mi fog történni most velem? Ezzel az érzéssel azt hiszem a legtöbb érettségiző, vagy érettségi előtt álló diák így volt/ van.
Hasonló félelemmel mentem el felvételizni a Pázmányra, hittan szakra. Mi van, ha belehibázok? – Hiszen 15 éve tanultam hittant nem szabadna elrontanom. A felvételi után betértem a Ferenciek terén található templomba, éppen imaóra zajlott, leültem hát a leghátsó sorba, hogy ne keltsek nagy feltűnést. Ahogyan ott ültem csendben, lassan az egész éves stressz és pánik lement rólam. Onnantól kezdve el tudtam engedni aggódást, az egy éve bennem lévő folytogató érzést, hogy hol fogok tovább tanulni. Bárhogyan is lesz, Isten kezében vagyok, mindennap. Felemelő volt így kijönni.
Bíztatlak Benneteket is arra, hogy bátran merjétek odanyújtani Istennek a terheiteket,
Benne nyugodjék meg szívetek, hiszen Ő gondotokat viseli, és megadja a mindennapi kenyerünket.
Németh Letícia
hirdetés
