„Soha nincs távol” – vágnák rá sokan a címben szereplő mondatra. És milyen igazuk van! Ha átadtuk az életünket Istennek, Ő mindig, minden napunk minden perében közel van. Csakhogy sokszor nem érezzük ezt a közelséget, ezer és egy okból. Vigasztalást jelent, ha ilyenkor szavakba öntjük az ebből fakadó szomorúságot – talán közben a remény is megjelenik! Így történt bennem a vers megírásakor is.
Uram, hol vagy?
Azt ígérted
Azt mondtad
Akik könnyezve vetettek
Ujjongva aratnak
Uram, hol vagy?
Annyiszor hívtalak
Magamba
De mintha minden más
Lenne fontosabb
Uram, hol vagy?
Kinzó szükségem van
Jelenlétedre
Hogy átitass szeretettel!
Mikor már azt hiszem,
Elvetettél
Elfordultál
Halvány reménysugár
Nyer új formát
Egyre szebb
Egyre fényesebb
Egyre tisztábban Te
Megmutatod, hogy végig velem voltál
Letörlöd könnyeim
Leoldod gyászruhám
Uram, hát itt vagy
Adsz és adsz
Hittel megvallom
feltámadásomat.
Örömszikrák táncolnak
Körülöttem
Ujjong a szívem
Örök szerelmesem!
hirdetés
