Sok kegyelmet kaphatunk azáltal, ha a párunkkal együtt éljük meg a hitünket, de vajon a közös misére járáson és a közösen imádkozáson túl mit tehetünk még azért, hogy a párkapcsolatunk középpontjában ne mi, hanem Krisztus lehessen? Íme a mi tapasztalatunk!
Már az együttjárásunk és a jegyességünk ideje alatt is igyekeztünk minél több időt szakítani arra, hogy együtt kapcsolódjunk Istenhez, és immár házasként sincs ez másként. A közös imádságnak rengeteg jó hatását tapasztaltuk meg, elsősorban azt, hogy mindkettőnk tekintetét Isten felé fordítja, és így egészen új módon tudunk egymásra is nézni. Többször előfordult, hogy az imáinkban olyan dolgok jöttek fel, amelyekről előtte még nem beszéltünk – nem azért, mert titkolózni akartunk volna egymás előtt, hanem pusztán nem volt meg a megfelelő tér és idő, hogy az adott nehézséget vagy kényes témát megosszuk egymással, de az ima intimitásában kaptak ezek is helyet, így -mondhatni- az imában nem csak Istennel, hanem egymással is kommunikálunk. Ahogy Istenhez közeledünk, úgy egymáshoz is; az imában Isten egyesít minket, kisimítja a nézeteltéréseket, erőt ad az újrakezdéshez, a megbocsátáshoz, és az egymásért mondott ima – a szeretet egyik kifejeződéseként – erősíti a kapcsolatot. Tapasztaltuk azt is, hogy ami egyedül nem ment a hitélet terén, együtt már igen; a hitünk közös gyakorlása megsokszorozza az erőnket és segít abban, hogy a látszólag reménytelen helyzetekben is megmaradjon a remény. Összegyűjöttünk most néhány olyan gyakorlatot, kisebb vagy nagyobb lépéseket, amelyek nemcsak Istenhez, hanem egymáshoz is közelebb hozhatnak benneteket!
– közös szentmise – nem csak vasárnaponként
Sokat adhat a párkapcsolatotoknak, ha nem csak vasárnap, hanem olykor egy-egy hétköznapi szentmisén is együtt vesztek részt. Mi misék után szívesen maradunk még néhány percet a templomban, akár gyertyát is gyújtunk egy-egy szándékért, és ha megmozgatott bennünk valamit a prédikáció vagy megérintettek a dalok, azt is megosztjuk egymással.
hirdetés– együtt elmenni gyónni (elsőpéntekek tartása)
Talán nem vagyok egyedül azzal, hogy a gyónás nehézséget okoz számomra. Nehezen veszem rá magamat, előszeretettel halogatom, félek a helyzettől, attól, hogy mit fog mondani a pap… mindig is küzdöttem ezzel a szentséggel, miközben a legtöbb alkalommal felszabadultan távoztam a gyóntatószékből. Tavaly egy napon eszembe jutott az elsőpéntekek hagyománya, melynek lényege, hogy kilenc egymást követő hónap első péntekén gyónsz és szentmisén veszel részt, ahol áldozol. Aki így tesz, az Jézus Alacoque Szent Margitnak tett ígérete szerint sokféle kegyelemben részesül. Eleinte kellett idő, hogy helyre rakjam magamban ezt, érdekesen hangzott, hogy elvégzel egy adott dolgot, és akkor bizonyos kegyelmekben részesülsz, de idővel elmúltak a kétségeim, és biztos voltam abban, hogy a rendszeresebb gyónás nem lesz rossz hatással a lelkemre. A barátommal együtt vállaltuk az elsőpéntekek megtartását, és a közös erőfeszítésünknek – meg természetesen Istennek – köszönhetően sikerült végigcsinálni.
Bár elsőre annyira nem tűnik nehéz dolognak, de nem mindig volt könnyű kivitelezni a pénteki gyónást, áldozást, és bizony lemondásokkal járt. Volt például, hogy egy elsőpénteken éppen egy erdélyi ifjúsági fesztiválon vettem részt, ahol napközben nem tudtam volna besűríteni a szentségekben való részesülést, így az egyetlen megoldás az volt, hogy reggel 6-kor kellett kelnem, hogy egy fél 7-es misére eljussak. Egyáltalán nem vagyok korán kelő típus, ráadásul tudtam, hogy az elkövetkező napok fárasztóak lesznek, programról programra járunk majd egy idegen városban, miközben újakkal ismerkedünk. Reggel (vagyis inkább hajnalban), mikor csörgött az órám, erősen megkísértett a gondolat, hogy inkább visszafeküdjek. Olyan fáradt vagyok, és csak még fáradtabb leszek! De aztán eszembe jutott, hogy ma a barátom el fog menni gyónni és misére, és nem hagyhatom őt cserben. Ha egyedül vállaltam volna az elsőpéntekek tartását, hamar elvéreztem volna, hiszen ezalatt a kilenc hónap alatt legfőképp az tartotta bennem az erőt, hogy a barátommal együtt végezzük az elsőpéntekeket. Mikor eltelt a kilenc hónap, hálás voltam Istennek, azért is, hogy olyan embert adott mellém, aki szívesen vesz részt ilyen hitgyakorlatokban, és vállal lemondásokat.
– közös esti imádság
A reggeleink általában igencsak hektikusak, így akkor nem szoktunk együtt leülni imádkozni, de minden este szánunk időt arra, hogy Istennel együtt hármasban zárjuk a napunkat – van, hogy csak egy gyors kötött imát mondunk el, mert már majdnem bealszunk, máskor pedig hosszabb, saját szavas imát. Az együttjárás alatt ezt úgy kiviteleztük, hogy elköszönés előtt mondtunk el egy imát – de már olyan javaslatot is hallottam egy paptól, hogy érdemes minden randit imádsággal kezdeni, hiszen így biztosan más hangulatban fog telni a közös időtöltés. A fontos, hogy kijelölt helye legyen az imának a párkapcsolatunkban is, ellenkező esetben valószínűleg csak hébe-hóba sikerül együtt Isten felé fordulni.
– lelkigyakorlat
Az együttjárásunk egy pontján, mikor már sokat beszéltünk a házasságról és a közös jövőnkről, fontosnak éreztük, hogy Isten véleményét is kikérjük, hogy megértsük, mi az Ő akarta számunkra, vajon Ő is akarja-e a házasságunkat? Így külön lelkigyakorlatos házakba, de egy időpontban vonultunk el három napra csendes lelkigyakorlat keretében, ami nagyon szép és megerősítő tapasztalat volt. Az esküvőnk előtti hétvégét is távol a világ zajától, imádságban töltöttük, de ezúttal már együtt vonultunk el, hogy életünk nagy napja előtt minél inkább a lényegre tudjunk fókuszálni. Nem volt könnyű ezt meglépni, mivel rengeteg szervezni valónk maradt még, így az Istenbe vetett bizalmunkra is szükség volt, de egyáltalán nem bántuk meg a döntésünk, mert sok fontos és komoly beszélgetést folytattunk, és Istenre is kiemelt időnk jutott.
– adakozás
Házasként ezen a téren már könnyebb dolgunk van, hiszen közös kasszán vagyunk, de már az együttjárás alatt is jó párszor volt arra példa, hogy egy hajléktalannak ételt vettünk, vagy valamilyen más célra adakoztunk. Nagyon fontosnak tartjuk mindketten a jótékonykodást, hiszen a pénzünket Istentől, az Ő gondviseléséből kapjuk, így a bevételünket nem költhetjük el csak a saját jólétünkre, nem gondolva azokra, akik nélkülöznek.
– kilencedek mondása együtt
Több alkalommal mondtunk Pio atya vagy Szent József kilencedet – ezen imádságok lényege, hogy 9 napon keresztül kéred egy adott szent közbenjárását a saját vagy szeretteid szándékaiért. Jó érzés tudni azt, hogy nem csak te egyedül imádkozol egy adott dologért, hanem van egy mennyei közbenjáród. Itt is érvényes az, amit már korábban említettem; a pároddal együtt könnyebb elvégezni egy ilyen vállalást, mint egyedül.
Ezeken felül sok más hitbeli gyakorlat is szóba jöhet; elmélkedések és a Biblia közös olvasása, együtt böjtölni, elmenni imaestre, szentségimádásra, ifjúsági táborokba, keresztény konferenciákra, és megosztani egymással az ott szerzett tapasztalatainkat, benyomásainkat. Kipróbálni együtt különböző imamódokat, esetleg választani egy bibliai igét, amit egy napon vagy egy héten keresztül különösen is próbálunk élni, majd elmesélni egymásnak a tapasztalatainkat. Minden ember és párkapcsolat más, különbözőek a lelki alkatok, épp ezért azt gondolom, hogy az alapok megtartása (közös szentmise és imádság) mellett a fontos az, hogy szánjatok időt és energiát arra, hogy felfedezzétek, hozzátok mi passzol, hogyan tudtok együtt legjobban az Istenhez kapcsolódni!
hirdetés
