A The Chosen című nagy sikerű sorozat 4. évadának utolsó előtti része Lázár feltámasztásáról szól. A sorozat végig nagyon pontosan, teológiai részletekkel dolgozza ki az eseményeket, természetesen néhány fiktív szállal és történettel fűszerezve. De vajon mire tanít minket? Észrevesszük magunkat ezekben a történetekben? Felismerjük saját magunk emberi gyengeségeit? Szeretnék pár gondolatot megosztani ezzel a résszel kapcsolatban.
A sorozat végig nagyon emberi ábrázolással él, valósághűen hozza elénk a ma emberét. A tanítványok Jézussal egykorúak, teli vannak gyarlósággal és bűnnel. Úgy civakodnak, mint mi, úgy éreznek, mint mi és ugyanúgy gondolkodnak, mint mi. Gyengeségeikben felismerjük magunkat, azonosulunk velük.
Megrendítő ebben a részben, ahogyan Jézus közli tanítványaival Lázár halálát és hozzáteszi, hogy elmegy és Ő majd felébreszti.
Természetesen a tanítványok korántsem tökéletes hite azonnal visszatükröződik ránk, saját magunk gondolatai és kérdéseink is a felszínre törnek.
Külön érdemes megemlíteni Tamást a tanítványok közül. A sorozatban a jegyesét megöli egy római helytartó Jézus szeme láttára, de nem gyógyítja meg, csak annyit mond Tamásnak, hogy ez nem az Ő ideje. Ezt a fiktív szálát a sorozat évadokon keresztül építi fel, hogy egy nagyon erős példát adjon nekünk. Tamás a történtek után hordozza magában kérdéseit: miért nem segített a jegyesén?
Miért segít és gyógyít meg másokat? A saját tanítványán miért nem segít? Másokon miért igen és rajta miért nem?
Ezek a számunkra abszolút ismerős kérdések, mert ugyanígy tesszük fel mi is számtalanszor, és várjuk a választ, mint Tamás.
A Jézust alakító színész (Jonathan Roumie) tökéletesen játssza el azt a megrendültségét és azt a felismerést, hogy Lázár feltámasztásával elkezdődik. Ez az utolsó jel, amellyel elindul minden, amiért jött, hogy véghez vigye az Atya akaratát.
„Lázár meghalt. Miattatok örülök, hogy nem voltam ott, hogy higgyetek. De most menjünk el hozzá!” (Jn 11, 14-15) – mondja Jézus, és a tanítványok nem értik, csak sejtik, hogy mire is készül a Mester.
Hányszor nem értjük, még csak nem is sejtjük az Ő akaratát és tervét. Mindig csak elvárásokat támasztunk felé, kérünk ezt-azt, mindig csak és kizárólag jó dolgot, de megköszönni oly sokszor elfelejtjük. Pedig ráhagyatkozni az Úrra, az Ő akaratára mindennek az alapja, ami teljesen szabaddá tesz minket, mert az Ő kezébe helyezzük életünket. Mert az életünket nem mi irányítjuk, hanem Ő.
Jézus megérkezik a tanítványaival Bethániába, Lázár testvére, Márta pedig zokogva fogadja Őt. „Uram – szólította meg Márta Jézust –, ha itt lettél volna, nem halt volna meg testvérem. De most is tudom, hogy bármit kérsz az Istentől, megadja neked.” (Jn 11, 21-22) Jézus megnyugtatja, hogy fel fog támadni testvére, de Márta az utolsó napi feltámadásra gondolt. Ekkor Jézus a következőt mondja: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog. Az, aki úgy él, hogy hisz bennem, nem hal meg örökre. Hiszed ezt?” (Jn 11, 25-26) Kijön Jézushoz Márta nővére, Mária is, ő is sírva fakadt és Jézus lábai elé borult. Elképesztő látni a sorozat ezen részében, ahogy Jézus látva a gyászoló barátainak a fájdalmát és tudva a készülő csodajel következményét, elgyengül és zokogni kezd.
Mert abban a pillanatban egy embert látunk, olyan embert, mint mi.
Gyengét és esendőt, akinek érzései vannak és fájdalmai – egy emberré lett embert. Aki tudja, hogy milyen nehéz és kegyetlen úton indul most el, ugyanakkor beteljesíti a Mindenható akaratát. Elgondolkodtató látni sírni a Mestert. A The Chosen című sorozat minden egyes része elgondolkodtat és felébreszti a lelkiismeretünket, kérdéseket tesz fel és egyben válaszokat ad.
Lázár sírjához érve nagy tömeg verődik össze, mindenki kíváncsi, hogy mi fog most történni.
A mai korunk bámészkodó tömegeit idézve, ahol mindenféle ember megtalálható.
A sír elől elhengerítik a követ és Jézus felszólítja Lázárt, hogy jöjjön ki. Lázár feltámad, a tömeg csodálkozik, a tanítványok azonnal megértik, hogy miről beszélt korábban a Mester. Többen megtérnek, sokan felháborodnak és futnak Jeruzsálembe jelenteni mindezt. Mégis a sorozat utolsó előtti részének a legfájdalmasabb jelenete Tamás összeomlása, miután látja, hogy Jézusnak hatalma van a halál felett, de az ő jegyesét nem hozta vissza az élők sorába. Jézusnak szegezi kérdését: „Mit tettél? Nézz a szemembe!”
Jézus így válaszol: „Látlak, szüntelenül”.
Ugyanúgy kérdi, mint ahogyan mi szoktuk kérdezni az Urat. Számonkérjük Őt, szidjuk és hibáztatjuk. Miért ő és miért nem én? Amikor irigykedve nézzük, hogy nekik összejött, akkor nekünk miért nem? Pedig, mi mindig ott voltunk, elmentünk a misére vasárnap, imádkoztunk lefekvés előtt stb. Miért nem én, miért pont ő?
Ezeket az állandó kérdéseket és panaszokat mi mondjuk, nap mint nap. Válaszra várva, mint Tamás.
De Jézus ezt mondja Tamásnak – és egyben nekünk is -: „Tamás! Nem várom tőled, hogy ezt most megértsd. Amit az Atya enged, amit én engedek azért, hogy teljesüljön Atyám akarata és a hitben növekedjen az Ő egyháza, az összetörhet téged; és igen, még engem is.”
Tamás erre mondja Jézusnak, hogy neki ez túl sok és ő ezt nem érti. Mi értjük? Nem. Nekünk is oly gyakran sok mindez és oly sokszor nem értjük az Ő akaratát. De Jézus erre annyit mond Tamásnak: „Kérlek, maradj velem, Tamás és idővel meg fogod érteni” – majd homlokon csókolja tanítványát.
Ugyanezeket mondja nekünk is.
Amikor veszteségeinkben és fájdalmainkba merülve keressük és várjuk a választ.
Amikor másokat hibáztatunk és irigyeljük a másik boldogságát.
Amikor betegséggel küzdünk és a másik egészségét kívánjuk.
Amikor elvesztjük valamelyik szeretett hozzátartozónkat, barátot, családtagot.
Amikor tragédia ér bennünket.
Amikor azt kiabáljuk az Úrnak, hogy: ,,Mit tettél?”
Ekkor jön Jézus és a fülünkbe súgja a következőket: ,,Kérlek, maradj velem és idővel meg fogod érteni” – majd homlokon csókol minket.
Hiszed ezt?
hirdetés
