Miről szólnak a függőségek valójában? Mit árulnak el arról, hogy kik vagyunk? Milyen vágyaink vannak? Hogyan élhetünk teljes életet? A Carpe Deum című műsor legújabb részében Földi-Kovács Andrea az ember valódi természetének legmélyebb vetületeit vizsgálja. Szemlénk.
Bár mindig is léteztek kémiai függőségek és bizonyos viselkedésformáktól való függőségek, mégis van valami sajátos hiányállapot a modern életben, ami a függőséget különösen erőteljessé teszi. A függőség valami nagyon fontosat mond nekünk arról, hogy kik is vagyunk valójában.
A Gyűrűk Ura és a Narnia Krónikái sikereinek titkát abban látták, hogy egy nagyon mély belső emberi vágyat szólítanak meg. Azt vallották, képzeletünk világokat nyit meg, ami a mi igazi valónkra, identitásunkra utal: a transzcendens iránti vágyra. Gyakran álmodunk szép világokról, és
nem azért, hogy elmeneküljünk ebből az életből, hanem mert valami mélyen bennünk vágyakozik erre a fajta valóságra.
A vágyérvelés lényege, hogy a fizikai éhség étel által elégül meg, a spirituális éhség pedig Isten által. Ha van egy természetes vágyunk, ami a természetfölöttire irányul, akkor felmerül a kérdés, mit teszünk ezzel a vággyal? Hogyan próbáljuk meg kielégíteni egy materialista, szekuláris világban?
Az uralkodó közfelfogás szerint az ember legfőbb feladata az életben, hogy boldog legyen. Ez a felfogás téves elvárásokat támaszt az emberek többségében az élettel kapcsolatban, és arra ösztönöz bennünket, hogy maximalizáljuk saját boldogságunkat az egyéni örömök és élvezetek keresése által. Az emotivizmus abból az alapelvből indul ki, hogy a modern ember élvezetekhez való joga sérthetetlen és megkérdőjelezhetetlen. Ezért, ami az egyén boldogságát szolgálja és kiteljesedését eredményezi, az már nemcsak anyagi, hanem erkölcsi értelemben is jó, és minden, ami ezt korlátozza, az rossz.
A hagyományos keresztény életfelfogás ezzel szemben az, hogy az egyén fő célja az üdvösség, vagyis Isten szabadítása által a Vele való közösségben való újjászületés, már itt és majd az öröklétben.
Mindannyian, nemcsak mi keresztények, valami másra, valami magasztosabbra is teremtettünk, mint az életben maradás, a fajfenntartás és egyéni boldogságunk vagy boldogulásunk.
Ha nem ismerjük meg pontosan az ember valódi természetét, annak legmélyebb vetületeivel, nem tudjuk azt sem, hogy hogyan kellene élnünk. Ahogyan arra sem tudjuk megadni a választ, mi tesz minket teljessé, megelégedetté.
A rossz szokások tömeges elterjedése, a függő generációk jelensége nem más, mint a megváltozott emberiség lecserélt vágyainak leképeződése. A függőség is tulajdonképpen egy állandósult szokás. Sokan úgy vélekednek, hogy a függőségek valójában a testi örömökről szólnak. A függőséggel azonban nemcsak testi, hanem lelki szükségleteket is kielégítünk.
Ha a függőség az élvezetről szólna, hogyan magyaráznánk meg azt a tényt, hogy annak ellenére, hogy a függőségek többségének egy idő után negatív fiziológiai hatásai vannak, mégis folytatjuk az azt okozó szokást? A függőség valójában lelki igények kielégítésének ígéretét kínálja több szinten. Sok addiktív szer segít eloszlatni a félelmet, a félénkséget és a nyugtalanságot, átmeneti magabiztosságot, felszabadultságot adva. Miközben tehát a dopamin termelődés következtében testi örömöt él át a fogyasztó, rövid távon a hangulatára is pozitív hatással lehet egy adott szer. A függőség rövid távon, részben enyhítheti azt a szükségletet, amelyet az ember a mély, erkölcsi és szellemi javak iránt érez.
A függőség nem pusztán egy szer iránti vágyakozás, hanem önmagában egy bennünk rejlő mély, állandó vágyakozás valami iránt. A függőség ereje arra a hamis ígéretre vezethető vissza, hogy ezt a mély lelki vágyat be tudja tölteni, ki tudja elégíteni. De mi van, ha ez a vágy valójában a transzcendensre irányul?
A modern világ egyre inkább megnehezíti számunkra, hogy hozzáférjünk egy transzcendens jóhoz. Sőt, sok esetben kizárja, tagadja ennek a puszta létezését is. De úgy tűnik, hogy az ember alapvető vonásai még ebben a megváltozott környezetben sem változtak meg. Minden korábbinál nagyobb mértékben hódítanak a modern valláspótlékként szolgáló ideológiai irányzatok. Emellett soha nem látott népszerűségnek örvend a spiritualizmus, az ezotéria.
Minden emberben ott van a nyoma, a lenyomata egy igazi boldogságnak. Blace Pascal, francia matematikus és vallásfilozófus szerint van a lelkünkben egy istenalakú űr, amit egyedül Isten tud betölteni. De ezt erősíti meg Szent Ágoston is így: „Magadnak alkottál minket, és nyugtalan a szívünk, míg meg nem nyugszik benned.”
A mai ember drámája éppen az, hogy ezt az Isten alakú űrt próbálja meg élvezetekkel, pillanatnyi örömforrásokkal, vagy hamis istenekkel betömködni, sikertelenül.
Egy fel nem ismert alapigényünk kielégítésére rossz válaszokat, pótszereket adunk. Olyasmire vágyunk, ami megtartja lelkünket, ami több az anyagiaknál, több a megvásárolható használati vagy értéktárgyaknál, elérhető pozícióknál.
A függőség számunkra, keresztények számára azt a kérdést veti fel, hogy tudunk-e meggyőző alternatívát kínálni a függő életre. Az intézményesített ateizmus korában, a vallásként tálalt progresszív ideológiák túlkínálatában meg tudjuk-e jeleníteni Isten beteljesítő szeretetét úgy, hogy az meggyőzőbb legyen, mint a függőségbe zárt élet?
hirdetés
