Szent II. János Pál pápa ellen napra pontosan ezen a napon követtek el merényletet negyvenhárom évvel ezelőtt a Szent Péter téren. Az elkövető, a kurd származású Mehmet Ali Ağca terrorista akkor még csak huszonhárom éves volt.
A Szent Péter téren a szokásos vasárnapi audienciáját tartotta az egyházfő 1981. május 13-án, mit sem sejtve arról, hogy merénylet készül ellene. Az elkövető, Ağca, négy lövést adott le, amiből kettő eltalálta a Szentatyát, két golyó fúródott az egyházfő testébe. A hosszú műtét után Szent II. János Pál pápa már a kórházi ágyán megbocsátott elkövetőjének, már a kórházi ágyon. Gondoljunk csak bele, mi gyarló emberek napokig, hónapokig, évekig nem vagyunk képesek megbocsátani a másiknak ennél sokkal kisebb bűnöket. Mi magunk elvárjuk a megbocsátást azonnal, de amikor nekünk kéne bűnbocsánatot gyakorolnunk az embertársunk felé, nem vagyunk rá képesek. Mert ilyenek vagyunk mi emberek.
Szent II. János Pál pápa arcán, mikor összerogyott személyi titkára kezében, ahogyan azt a korabeli felvételekből is jól láthatjuk, nem volt félelem. Pedig a műtétet végző professzor így fogalmazott:
„Száz esetből 99-ben halálos lehetett volna a lövés. Valóságos csoda történt a szerencsétlenségben!”
A merénylet időpontja egybeesett az első fatimai jelenéssel, ezért is kérte a Szentatya, hogy vigyék be neki a kórházba az addig még nem ismert harmadik fatimai titkot:
„Egy igen nagy fényességben, ami Isten, láttunk valami olyasmit, mintha tükör előtt vonultak volna emberek, láttunk egy fehérbe öltözött püspököt, akiről úgy gondoltuk, ő a Szentatya. Sok más püspök, pap, szerzetes és szerzetesnő ment föl egy meredek hegyre, melynek csúcsán nagy kereszt állt fatörzsekből, mintha hántolatlan paratölgy lett volna; a Szentatya, mielőtt odaért, egy félig lerombolt, félig düledező városon ment keresztül botladozó léptekkel, fájdalommal és aggodalommal telve imádkozott az út mentén heverő holtak lelkéért; fölérve a hegy tetejére, térdre borult a nagy kereszt lábánál, és egy csoport katona lőfegyverekkel és nyíllal tüzelve rá, megölte őt. Ugyanígy haltak meg egymás után csoportokban a püspökök, papok, szerzetesek és szerzetesnők, különféle világi emberek, különböző társadalmi osztályokból és állásokból való férfiak és nők.”
Ezután a Szentatya a következőt nyilatkozta:
„Nem tudom, ki adta a fegyvert a gyilkos kezébe, de azt tudom, hogy ki térítette el a golyót… Egy láthatatlan anyai kéz irányította a golyó pályáját. Vagyis: a Fatimai Szűzanya térítette el a merénylő golyóját.”
Majd ellátogatott egy évvel a merénylet után Fatimába hálát adni a Szűzanyának és a golyót máig a fatimai Szűz Mária-szobor koronájában őrzik.
Vegyünk hát erőt magunkon és járjon előttünk példaként a Szentatya irgalmas szeretete, aki meglátogatta merénylőjét a börtönben és személyesen is megbocsátott neki. Irgalmat és szeretetet tanúsított. Nézzünk jól magunkba és gondoljuk végig, hányszor volt már olyan, hogy megbocsátásért esedeztünk, de mikor nekünk kellett volna megbocsátanunk képtelenek voltunk rá!
„Imádkozzatok testvéremért, akinek őszintén megbocsátottam.” – mondta Szent II. János Pál pápa.
Imádkozzunk hát az ellenünk vétkezőkért! Foglaljuk imáinkba mindazokat, akik megbántottak szóval, gondolattal vagy cselekedettel! Imádkozzunk és legyünk irgalmasok, hogy majd nekünk is irgalmazzanak! Bocsássunk meg, hogy mi is megbocsátást nyerjünk. Ne féljetek, ne féljünk mélyen magunkba nézni és utána őszintén azt mondani az embertársunknak, hogy: megbocsátok!
Mert Szent II. János Pál pápa is azt vallotta, hogy: „Nincs olyan bűn, amit nem lehet megbocsátani.”
hirdetés
