Az információáradat okozta zavar közepette is ott van Isten, és minden szorongást kiváltó szörnyű hír hallatán biztatni kezd: „Ne félj, mert és veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok a te Istened! Megerősítelek, megsegítelek, és felkarol győzelmes jobbom.” (Iz, 41,10)
Manapság ha az ember csak a hírfolyamot kezdi el görgetni, ott is nagyon sok mindent láthat. Politikai ellentéteket, kampányokat; természeti katasztrófákat, problémákat; mérgező bulvárhíreket; társadalmat és a világot befolyásoló szörnyűségeket. A jó hír általában kevesebb, nem elegendő, hogy elnyomja a rosszat.
Ami felkerül az internetre, az pillanatokon belül a világ másik végén is látható akár. A folyamat rendkívül gyors és nincs korlát az információ terjedésében. Viszont ezzel együtt jár az is, hogy nagyon sok minden eljut hozzánk, befolyásol minket, olyan tudásra, információkra teszünk szert, ami nem tartozna szorosan ránk, ami akár lehet hamis vagy igaz, nem tudhatjuk mindig biztosan.
Mi történik ebben az óriási információtúltengésben? Mihez kezdjek, amikor egy témáról két ellentétes gondolatot hallok? Mit tudok tenni azokkal az információkkal, amikre nem vagyok kíváncsi, mégis mindenhonnan ez „jön” felém? Hogy tudom tudatosan megszűrni ezeket, és hogy tudok felelősen véleményt alkotni?
Miként tudok Krisztusra figyelni, amikor folyamatosan valamilyen inger ér? Hogy tudok elcsendesedni?
Még mennyi és mennyi kérdés lenne. Mennyi és mennyi nyomasztó, túlpörgő, ránk ható, jól informáltságot erőltető sugallattal találkozhattunk már életünkben.
Akkor vagyok jó, ha van naprakész véleményem mindenről. A politikáról, a közéletről, a társadalmi, környezeti problémákról, aktualitásokról… mindenről. Nyomást helyez rám, hogy ami eljut hozzám, azt én döntöm el, hogy mire használom fel.
- Megszűrőm, átgondolom és próbálok tájékozott lenni, de nem pletykás és csacsogó, csak arra figyelek, hogy értékrendem szerint átlátva a káoszon valamilyen véleményt tudjak nyilvánítani?
- Vagy belefáradva az információtúltengésbe, teljesen kiábrándulva úgy döntök, hogy nem foglalkozom bizonyos problémákkal, amelyek közvetlenül nem befolyásolják a mindennapjaimat?
- Vagy utánaolvasok mindennek, ebbe fektetem időmet és energiámat és kiemelt prioritásként kezelem azt, hogy tájékozott legyek, mert ez nem csak a műveltséget tekintve fontos, hanem így tudok törekedni arra, hogy vigyázzak magamra és szeretteimre?
Szerintem a három lehetőség mindegyike fontos. Viszont ha mindegyiket alkalmaznánk egyszerre, minden figyelmünket lekötné (az ellentmondások megoldása miatt is) és semmi másra nem jutna időnk. Pedig az idő a legdrágább itt a földön, ezért jól kell használni.
Annyi minden zúdul ránk, hogy ezt nem tudjuk egyedül kezelni.
Lehet, hogy csak én látom ilyen borúsan a dolgokat és engem nyomaszt ennyire ez a temérdek információ. Viszont az elmúlt években megtanultam azt, hogy ha elég bátor vagyok és merek gondolkodni, máshogy gondolni dolgokat, mint amit a legtöbb médium közvetít és mint amit az ismerőseim nagyrésze gondol, az is lehet Istentől való és előremutató. Benne kell bízni és hallgatni a szelíd hangra, amely folyamatosan azt mondja bennem, hogy ne félj, mert én veled vagyok. Ne félj, bízz bennem, hogy meg tudlak tartani, hogy gondom van rád, hogy szeretlek, bármi történik, ezt soha ne felejtsd el! Nem szabad hagynod, hogy a világ összezavarjon és elbizonytalanítson, akár Bennem, akár magadban, akár bármiben, ami Tőlem jön. Figyelj rám és minden rendben lesz, amikor úgy tűnik, hogy nem, akkor is tarts ki és a jutalmad a mennyben lesz.
Németh Eszter
hirdetés
