“Ez a film olyan sokszínű érzelmi amplitúdón mozog, hogy számomra a nagybetűs Életet mutatja be.” Rácz Hajnalka különleges filmajánlóját osztjuk meg Veletek, melyben nem a cselekményt, sokkal inkább a film okozta hatást mutatja be.
Ha szeretnék megnézni egy jó filmet és nincs ötletem, akkor többféle szempont szerint szoktam kutakodni – hacsak egy jó barát nem ajánl valamit. Van olyan, hogy a hangulatom miatt a műfaj győz, de előfordulhat az is, hogy inkább régebbi vagy pont, hogy újabban kijött filmhez van kedvem. Mégis a legmeghatározóbb az, hogy színész vagy esetleg rendező alapján keresek filmet. Egy-egy színész egész egyszerűen olyan tehetséges és annyira elemében van műfajtól, szereptől, forgatókönyvtől, rendezőtől függetlenül, hogy bármilyen filmben bármilyen szereplői gárdában lenyűgöz. Néhány kedvencem (Cillian Murphy, Meryl Streep, Emma Stone) mellett az abszolút, páratlan favoritom Roberto Benigni. Az élet szép c. film is nagyon kedves a szívemnek, de a Tigris a hóban úgy gondolom, olyan sokszínű érzelmi amplitúdón mozog, hogy számomra a nagybetűs Életet mutatja be. S valóban:
hirdetésaz ember csodálkozik, megérintődik, derűsen figyel, elszomorodik, próbál komolyan értelmezni, meghatódik, felkacag, majd könny szökik a szemébe, de nem sokra rá megint elneveti magát.
Mindig érez valamit, sok filmnek persze csakis ez a fő koncepciója, de Benigni úgy rendezte a filmet, hogy mélyre menően meséljen az Életről, melyben gyakran a fájdalom és a derű folyamatos társak, egymás mellett teljesen megférő érzelmek. Az olasz színész zseniálisan mutatja be, hogy a sok-sok intenzív érzés alatti mélyebb rétegben a Szeretet milyen csodákat, meglepetéseket, fordulatokat generálhat. Ha ez a ház alapja, jöhet bármilyen zord vihar, bármekkora széllel és faggyal. A ház állni fog masszívan, rendületlenül.
A történetről nem árulok el semmit. Legyen elég annyi, hogy az irodalom ereje, a sziporkázó humor, a szülői szeretet, a szerelemért, illetve házasságért való harc, a különböző kultúrák többek közt mind hozzávalói a tökéletes receptnek. A legmarkánsabb ezek közül szerintem mégis a humor mint megküzdési stratégia a szenvedésben, anélkül, hogy a fájdalom el lenne bagatellizálva. Inkább szívbe markoló szeretettel párosul.
Pont annyi mennyiségben és akkor érkezik a humor, mikor “működni kell”, “csinálni”, mert megállni élet-halál kérdése….
muszáj tehát a felszínen maradni. Ajánlom mindenkinek ezt a filmet, ki nem tartja morbidnak, hanem inkább csodálatra méltónak Roberto Benigni ezen szemléletét!
Rácz Hajnalka
hirdetés
