„Amikor igazán éreztem Isten jelenlétét, az minden tapasztalást felülírt. Életemben egyszer tapasztaltam meg ezt igazán, azóta is átfut rajtam a hideg, ha erre gondolok.” Vendégírás az Istennel való kapcsolat fokozatos felépüléséről és valódi erejéről.
Isten létezése sosem volt kérdés számomra. Gyerekkoromtól kezdve tudtam, hogy Ő van, vigyáz rám és szeret engem. Óvodában is jártam már hittanórákra, majd első áldoztam és bérmálkoztam is. Jártam templomba, viszont nem tudott úgy megérinteni az ige, amennyire én szerettem volna. Úgy gondoltam, még lehet, hogy nem állok készen.
A gimnáziumban viszont minden megváltozott. Kilencedikesként mindenki kapott egy igés lapot, az enyém a következő volt: ,,Jézus mondja: aki vallást tesz rólam az emberek előtt, arról én is vallást teszek Mennyei Atyám előtt.” (Máté 10,32) A polcomra helyeztem a kártyát, szép igének tartottam, de nem igazán tudtam értelmezni.
Két évvel később már intenzívebben éreztem, hogy szeretnék többet tudni, jobban a szívembe akarom fogadni Jézust. Ebben nagy szerepet játszott a párom és a gimnáziumi énekkar is. Édesanyám korábban is igyekezett elmélyíteni a hitet bennem, elültetni a kis magokat, de amikor ideje volt, az ő munkája is célba ért.
2022-ben írtam egy novellát, A Hit ereje címmel, amit a kilencedikben kapott igém inspirált. Hiszen, ha én megvallom őt az emberek előtt, Ő is megvall majd engem. Megértettem miről is szól az ige. Egy pályázatra készült a novella, ami elnyerte a szervezők tetszését, és bekerült a kiadó könyvébe, ami tartalmazta több fiatal alkotását is. Ebben az időszakban fiataloknak szóló imaesteken, közös zenélésen is részt vettem, ami még jobban megerősítette bennem azt, hogy vannak még fiatalok, akiknek fontos a hit, ezért nem szabad eltitkolni, ha keresztények vagyunk. Erről szól a novella is.
Persze addigi életemben is, rengeteg alkalommal mutatkozott már meg Isten gondviselése, a legkilátástalanabb helyzetekben érkezett a legnagyobb segítség, amiket akkor is csodának tartottam, de
amikor igazán éreztem a jelenlétét, az minden tapasztalást felülírt. Életemben egyszer tapasztaltam meg ezt igazán, azóta is átfut rajtam a hideg, ha erre gondolok.
Részt vettem egy ifjúsági találkozón, ahol az egyik igehirdetés alkalmával azt éreztem mindent értek. Minden kétségem, félelmem, ami korábban volt, ott mind eltűnt. Rájöttem, hogy Isten minden létező módon meg tud minket szólítani: egy emberen, gondolaton, iránymutatáson keresztül.
Ott azt éreztem, minden kérdésemre választ kaptam és végtelen nyugalom árasztott el.
Ennek a folyamatnak a következő eseménye az volt, amikor gimnáziumi végzős évemben, diákok tartottunk egy áhítatot és én vállaltam az igehirdetés részét. A találkozón tapasztalt érzéseimet, élményeimet meséltem el, valamint a hálaadás fontosságára is kitértem. Mindez 600 másik diák előtt történt, amiről korábban álmodni sem mertem volna. Rettentően izgultam, mégis, mikor elkezdtem mondani, mintha nem is én beszéltem volna. Ott is megsegített az Úr.
Boldog vagyok, hogy 17 évesen, ilyen különleges módon megtapasztalhattam Istent. Valamint azóta is, két évvel később, nap mint nap, a legapróbb történésekben is tudom, hogy ott van és mindig számíthatok Rá.
Gulyás Zsófia
hirdetés
