A Cabrini című film olyan pazar megjelenésű, mint bármelyik mai hollywoodi történelmi dráma, a nemzetközi szereplőgárda színészi játéka pedig elsőrangú.
Mel Gibsontól eltekintve, aki már a Passió megrendezése előtt világhírű volt, a hitről szóló filmek műfaja nem az a műfaj, amelyből általában ismert nevek kerülnek ki. Alejandro Gómez Monteverde azonban lehet, hogy ezen változtathat. Miután legutóbbi munkája, a 2022-es A szabadság hangja váratlan kasszasiker lett, sokan várták, hogy mivel rukkol elő legközelebb az író-rendező. A folytatás végre megérkezett a Cabrini című film formájában, amely egy életrajzi történet Cabrini Szent Franciskáról, aki 1889-ben New Yorkban jótékonysági missziót alapított. Az alkotás – meglepő módon – eddig minden kritikus elismerését bezsebelte, akik látták az előzetes vetítéseket.
És hogy miért meglepő ez? Mert a kritikusok jellemzően lehúzzák Monteverde filmjeit, még akkor is, ha a közönség kimondottan szereti ezeket. Elég csak megnézni Monteverde három korábbi filmjének Tomatometer-pontszámait, hogy ezt lássuk. A Bella (2006) 44%-os értékelést kapott a kritikusoktól, míg a közönség 81%-ra értékelte. A Little Boy (2015) még nagyobb megosztottságot mutatott, a kritikusok csupán 25%-os értékelést adtak, szemben a közönség 78%-ával. A legfurcsább, hogy A szabadság hangját a kritikusok mindössze 57%-a értékelte pozitívan, míg a közönség elsöprő 99%-a dicsérte. Így hát igen, egy kicsit meglepő, hogy a Rotten Tomatoes szakmai kritikusainak 75%-a szerint a Cabrini értékes film lett.
A kritikákat olvasva nyilvánvaló, hogy a Monteverde munkásságával szembeni korábbi ellenállás leginkább a filmjei keresztény ideológiája ellen szól, mert a minőségükben nyilvánvalóan nincs kivetni való. A Bella életpárti volt, míg a Little Boy az ima erejéről szólt; két olyan eszme, amely a mainstream filmes újságíróknak általában ellenszenves. A szabadság hangja elleni kritikák egy kicsit érthetetlenebbek voltak, mivel a film elsődleges célja az volt, hogy felhívja a figyelmet az emberkereskedelemre. Monteverde korábbi filmjeinek ilyen mértékű lenézése ellenére a legtöbb kritikus eddig úgy tűnik, hogy kedveli a Cabrinit. Ez azt jelenti, hogy Monteverde kezdi beadni a derekát, és a világi kritikusok gondolkodásmódjához közelebb álló filmeket készít? Nem, egyáltalán nem.
A Cabrini főszereplője egy apáca, aki egyszer sem inog meg a hitében, vagy kérdőjelezi meg az egyház tanításait.
Hisz abban, hogy Istentől azt a küldetést kapta, hogy a szegényeknek szolgáljon, és rendületlenül követi ezt a célt, egyszer sem engedve a világi csábításoknak.
Hiteles keresztényként jelenik meg a film kezdetétől a stáblista megjelenéséig. Azt gondolnánk, hogy ez önmagában elég lenne a világi kritikusoknak, hogy lehúzzák ezt a filmet. Akkor miért nem teszik?
Ennek részben kétségtelenül az az oka, hogy a Cabrini mennyire jól van elkészítve. Olyan pazar megjelenésű, mint bármelyik mai hollywoodi történelmi dráma, a nemzetközi szereplőgárda színészi játéka pedig elsőrangú, különösen Cristiana Dell’Annaé, aki meggyőző alakítást nyújtott az elszánt szentként.
A Cabrini bemutatja, hogy mit jelent az Istentől kapott hatalom. Lehet, hogy ez nem teljesen egyezik a modern világi gondolkodással, de a kritikusokat ezúttal meggyőzte. Persze vallási témáját tekintve a Cabrini nem valószínű, hogy megismétli A szabadság hangja villámgyors kasszasikerét, de a minősége bőven elég lehet ahhoz, hogy meggyőzze a hitről szóló filmek rajongóit, hogy végre van egy remek rendezőjük, akit a magukénak mondhatnak.
(A filmet az ADS Service bemutatja a magyar mozikban március 28-án.)
Mit tudunk Cabrini Szent Franciskáról?
Cabrini anya, azaz Francesca Cabrini a lombardiai Sant’Angelo Lodigianóban 1850-ben született. Kiskora óta hittérítő szeretett volna lenni. Gyengesége miatt, bár kétszer is próbálkozott, egy szerzetesközösség sem fogadta be. A Gondviselés háza nevű lányárvaház alapítói alkalmatlannak bizonyultak a feladatra, s az egyházi elöljárók akkor Franciskát kérték fel az árvaház vezetésére, aki tanítónőként működött. Sikeres volt, első tanítványai csatlakoztak hozzá, így Codognóban velük alapította meg a Jézus Szent Szíve missziós nővérek kongregációját.
Elképzelése elnyerte XIII. Leó pápa tetszését, jóváhagyását, és az ő kérésére indult el Amerikába a kivándorolt olasz munkások lelki és szociális gondozására. Franciska nővértársaival valóban a szegény olasz bevándorlók támasza lett.
Élete során hatvanhét házat alapított szerte a világon. Amerikai állampolgár lett, Chicagóban 67 éves korában, 1917. december 17-én halt meg. 1938-ban boldoggá, 1946-ban szentté avatták.
Forrás: Aleteia, Katolikus.hu
Fordította: Szilágyi Anna
hirdetés
