Sokszor merülhet fel bennünk ez a címben feltett kérdés. Melyik országban vagyok igazán otthon? Melyik az a város vagy falu, ahol otthonosan érzem magam?
Amikor ezeken a kérdéseken gondolkodom újra és újra, akkor a kérdés mélyén mindig az emberi kapcsolatokig jutok el. Milyen emberek társaságában érzem igazán jól magam? Hol érzem azt, hogy elfogadnak, megbecsülnek, de ugyanakkor óvva intenek is, ha éppen arról van szó? Hol tudok kiteljesedni és a magam által jónak gondolt úton tovább járni, fejlődni? Hol vagyok biztonságban, hol érzem magam szabadnak, hol lehetek önfeledt? Megannyi kérdés és a sor csak folytatódik. Végsősoron a fő kérdést úgy fogalmaznám meg magamnak, hogy milyen közösséghez szeretnék tartozni?
Közösség maga a családom és a barátaim is. De lehetek közösségben egy sportklubban is, ahol egy közös célért küzdünk, ahol egységben egymást támogatva edzünk, készülve a megmérettetésekre. Lehetek közösségben az iskolában az osztályomban, az egyetemen az évfolyamomban, vagy a munkahelyemen a kollégákkal. Bármilyen közösségről beszélünk is azt minden bizonnyal érezhetjük, hogy bizonyos szempontból kötöttek ezek a kapcsolódások, hiszen nem én választok mindenkit, másrészről viszont van mozgásterem, hogy kikkel szeretnék beszélgetni, hová szeretnék tartozni.
Így van ez a keresztény közöségekhez való tartozásoknál is. Arról például magam dönthetek, hogy a vasárnapi egy órán túl akarok-e ehhez a közösséghez jobban kötődni? Természetesen minden hibájával és gyengeségével együtt. Szeretnék-e tartozni egy olyan közösséghez, ahol bár a tagok bukdácsolnak a hitben, mégis egymást erősítve szeretnének haladni azon az úton, amit jónak gondolnak? Egy olyan közösséghez, ahol az Isten utáni vágyódás köt össze. Egy olyan közösséghez, ahol elfogadnak, meghallgatnak és ahol azt érzem, hogy nem csak nekem fontos a lelki fejlődés, hanem másoknak is. Ahol tudunk együtt csendben lenni, Istenhez fordulni, de tudunk jót beszélgetni és önfeledten örülni is.
Számomra mindig is fontos volt a keresztény közösségbe való tartozás.
hirdetésÉrzem a megtartó erejét, a bátorítását, azt a fajta odatartozást, amitől valami olyat kapok, amit máshol nem igazán találok.
Nem vagyunk egyformák, ezért az útjaink sem azok. De most arra kérlek, hogy gondolkozz el te is magadban ezeken a kérdéseken. Hova szeretnék tartozni és mit teszek azért, hogy ez meg is valósuljon? Mi az, ami visszatart? Ha te is gondolkoztál már azon, hogy szívesen csatlakoznál egy keresztény közösséghez, akkor arra biztatlak, hogy tedd meg az első lépést és keress magadnak közösséget! Keress magadnak olyan közösséget, amely megerősít abban, amit fontos értéknek tartasz. Sok mindenen nem tudunk változtatni az életünkben, de amiben tudunk, ott vajon megtesszük-e a kellő erőfeszítést?
Urbán Ákos
A cikk a Hetvenkét Tanítvány Mozgalom és a 777 fizetett együttműködésének keretében jött létre.
hirdetés
