Mi késztette a samaritánus asszonyt arra, hogy ilyen örömmel és lelkesedéssel fusson olyan emberekhez, akik nem fordultak oda hozzá? Az, hogy Jézus valóban meglátta őt.
Egy lelkész nagyböjti írása.
Végre elállt az eső, amikor elhagytam a templomot a New Jersey állambeli Monmouth Beachen, ahol egy esküvőn szolgáltam. A parkolóból kihajtva meglepődtem, mert az utca, amelyen át kellett mennem, árvíz miatt le volt zárva. Ahogy más elárasztott utcákkal találkoztam, a GPS folyamatosan újratervezett. Végül rátaláltam egy olyan utcára, amelyet nem árasztott el annyira az árvíz. Az előttem haladó többi autó ezen az utcán haladt, és én követtem őket, lassan haladtam a vízen keresztül. Aztán megláttam őket. A háztömb végén féltucatnyi fürdőruhás gyerek állt, egy hatalmas kartonpapír táblával. Szinte megállásig lassítottam, hogy elolvashassam. Nagy betűkkel az állt a táblán: FRÖCSKÖLJ LE MINKET! Rájuk néztem, és azt kérdeztem: „Tényleg?”. Ők nevetve bólogattak. Ráléptem a gázpedálra, és mintha a Vörös-tenger kettévált volna, úgy fröcskölte le őket a víz. Még jóval hazaérkezésem után is hallottam a hangjukat, ahogy örömmel köszönetet kiabáltak.
Jézus és a samáriai asszony találkozása a kútnál fontos olvasmánya a nagyböjti időszaknak. Találkozunk egy bonyolult múltú nővel, akiről sokat pletykálnak, és akit mindenki elkerül. A nőnek vizet kell merítenie a nagy hőségben – azért megy ekkor, hogy senki más ne legyen a kútnál, aki elítélné őt. Egyedül volt, kivéve egy férfit, Jézust, akivel fontos beszélgetésre kerül sor az életről és a hitről.
Engem mindig a történet vége ejt rabul. Mi késztette a nőt arra, hogy ilyen örömmel és lelkesedéssel fusson olyan emberekhez, akik elfordultak tőle? Az, hogy Jézus meglátta őt. Egy olyan nőt látott, akit a saját döntései sebeztek meg. És aki megsebesült mások ítélete miatt. Szüksége volt arra, hogy Istentől kapott kegyelem fröccsenjen rá, és felfrissítse a fáradt lelkét.
hirdetésMinden rossz döntése ellenére Isten mégis úgy döntött, hogy szereti őt.
Jézus tanítványai megdöbbentek, amikor észrevették, hogy ezzel az asszonnyal beszélget. Megdöbbenésüket a kulturális és vallási tabuk okozták. A kockázat, hogy más utat válasszunk, része a tanítványságunknak. Az asszony már nem rejtőzött el innentől szégyenében, hanem olyan emberré vált, akit öröm és hála töltött el Isten kegyelméért.
A nagyböjtre úgy gondolunk, mint a bűnbánat és az imádság időszakára. De
ez az időszak arra is alkalmas, hogy elgondolkodjunk rajta, hogyan bánunk másokkal.
Vajon örömet okoz nekik, amikor beszélgetünk velük? Ez is a nagyböjt része. Az, hogy Isten lát minket és megbocsátja a bűneinket, azt jelenti, hogy ugyanezt tesszük másokkal is. Körülöttünk mindenhol táblák vannak, még ha nem is kartonpapírból, amelyek arra kérnek, hogy vegyünk észre valakit – akitől talán mások elfordultak – hogy örömet és fényt hozzunk neki.
Forrás: Aleteia
Fordította: Szilágyi Anna
hirdetés
