Ferenc pápa a szerdai általános kihallgatásán az erényekről és a főbűnökről szóló katekézissorozatában ezúttal a tisztaság erényéről és a bujaság főbűnéről beszélt.
Beszéde elején a pápa kifejtette, hogy „a kereszténység nem ítéli el a nemi ösztönt”, megemlítette, hogy a Szentírás egyik könyve, az Énekek éneke két jegyes közti csodálatos szerelmi költemény.”
A Szentatya a szerelemről szólva elmondta: „Hogy miért történik ez a misztérium, és miért ilyen magával ragadó élmény az emberek életében, azt egyikünk sem tudja. Az egyik ember beleszeret a másikba, szerelembe esik. A lét egyik legcsodálatosabb valósága ez. A rádióban hallható dalok nagy része is erről szól: tündöklő szerelmekről, vágyott, de el nem ért szerelmekről, örömteli vagy könnyáztatta szerelmekről.” A pápa kifejtette, hogy „amikor szerelmes lesz valaki, az az egyik legtisztább érzés. A szerelmes ember nagylelkűvé válik, ajándékokat ad, leveleket és verseket ír. Már nem magára gondol, hogy teljesen a másiknak adja magát, nemde gyönyörű?”
A pápa szerint szeretni azt jelenti, hogy „tiszteljük a másikat, a másik boldogságát keressük, figyelemmel vagyunk a másik érzéseire.”
Ugyanakkor felhívta a pápa a figyelmet, hogy az ember szexualitása, szerelmi valósága nincs híján a veszélyeknek sem: a bujaság „tönkreteszi az emberek közötti kapcsolatokat”. Ferenc pápa megállapította, hogy sok kapcsolat vált mérgezővé, mert a másikra már birtokként tekintettek benne. Ezekből a kapcsolatokból a pápa szerint hiányzott a tisztaság, az az erény, amely „soha nem akarja birtokolni a másikat”. A bujaság zsákmányként tekint a másikra, levadássza, felfalja őt egyszerre, nem akar a másikra figyelni, csak a saját szükségleteire és élvezetére; a bujaság minden udvarlást unalmasnak ítél.”
A pápa a bujaság azért is veszélyes, mert az emberi szexualitás személytelenné válhat: „Ha az ember nem fegyelmezi a szexualitását, ha nem egy kapcsolat történetébe van beleírva, egy olyan történetbe, amelyet a két fél szerelmi tánccá alakít, akkor olyan lánccá válik, amely megfosztja az embert a szabadságától. A szexuális örömöt, amely Isten ajándéka, aláássa a pornográfia: a kapcsolatot mellőző kielégülés, amely a függőség formáit hozhatja létre. Meg kell védenünk a szerelmet, a szív, az értelem, a test szerelmét, azt a tiszta szerelmet, amikor odaajándékozzuk magunkat egymásnak. Ez a szex szépsége.”
Ferenc pápa kiemelte, hogy harcolnunk kell a bujaság, a másik „tárgyiasítása” ellen azzal, hogy „megőrizzük azt a szépséget, amelyet Isten írt bele a teremtésébe, amikor a férfi és a nő közötti szerelmet megálmodta, amelyben nem kihasználjuk, hanem szeretjük egymást. Azt a szépséget, ami segít, hogy higgyünk abban, hogy egy történetet jobb együtt írni, mint kalandozni, hogy jobb gyöngédnek lenni, mint meghajolni a birtoklás démona előtt – az igazi szerelem nem birtokol, hanem önmagát adja –, hogy jobb szolgálni a másikat, mint megszerezni.”
Forrás és kép: Vatican Media